Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-111

82 111. országos ülés márczius 15. 1873. ság kamatai a haza határai közt maradnak; kereskedésük activ áll; az adóképesség — az évenkint meggazdálkodott tőkék, a nemzetgazdaság és ipar kifejlődése által — mindinkább növekedik; végre az államkiadások egyensúlyozva vannak; holott Ausztriából évenkint számos milliók vándorolnak ki a külföldön lévő állam- és iparpapirok kamataira; a külkereskedés fpedig már több év óta számos milliókkal passiv áll; ezek és sok belső ok annak okai, hogy az adóképesség nem növekedett, legalább bizonyára nem azon arányban, melyben az adónak minden nemei." Azt hiszem, tisztelt ház, nagy köszönettel tartozom e sorok szerzőjének, mert engem még azon fáradtságtól is fölment, hogy ezek fölött magam búvárkodjam; de természetes egyszerűségem és igénytelen modorom nem engedte azt, hogy, mint sajátomat ugy használjam, mert könyv nélkül csinosan elmondhattam volna. (Derültség.) Csak még egy kicsit leszek bátor hozzátenni: Ha Pittnek kormányzata alatt köttetett a hosszú háborús évek alatt az angol adósságok nagyobb része, — büszkén mutatott a nemzeti jobblét nagyszerű gyarapodásába, melynek egyik legvilágosabb jele volt, hogy az állam magában az országban vehette föl azon töméntelen munkákat. Ez alatt, tisztelt ház, tiz év folyt le a Dunán, és azóta megmutatta a következés tapasztalatikig, hogy Francziaország 4 milliárdnyi hadi sarczot, annyi tömérdek szenvedés daczára, már majdnem lefizetett, és hitele ma is virágzóbb állapotban van, mint a mienk, kiket pedig senki sem támadott meg. Tehát seholsem a kiadásokhoz kell mérni az adókat, hanem az adózási képességhez és eszerint szabályozni a kiadásokat. Mert az oly állam, mely bevételeivel nem képes egyensúlyozni kiadásait, mely adómennyiségét nem szorosan a növekedett adóképességhez aránylag emeli: végre is a nemzeti vagyon tökéit emésztvén, virágzó nemzetgazdászati és pénzügyi viszonyoknak soha nem örvendhet. Ma, tisztelt ház. én azt hiszem, föl vagyok mentve minden további indokolástól; csak még ezen néhány sort leszek bátor fölolvasni. (Halljuk!) „A deficit megszüntetéséhez csupán a következő három eszköznek egyszerre alkalmazása vezethet: az adófizetők jóllétének gyarapítása, — a kiadásoknak szabott állandó határ, — s a kiadások apasztása.' Ajánlom a tisztelt pénzügyminister urnák, és hogy ne maradjon titokban, hogy ki irta ? irta igen tisztelt képviselőtársam Lónyay Menyhért. (Derültség.) Méltóztassék a pénzügyminister ur ővele megszámolni, (Derültség), ha netalán a függönyök mögött azután a számolás és számadás közt olynemü nuance-ok merülnek föl, a miről én nem tehetek, de tán a tisztelt pénzügyminister ur sem: vigasztalásául legyen szabad annyit mondonom, hogy igen czelszerünek ajánlom a hivatkozást a novem peccata aliaenarum, vagyis a 9 idegen bünökre,mentségül,— * Jussio, consilium, consensus, palpo, recursus, participans, mutus, non obstans, non manifestans; (Hossszas derültség) és ha ezek valamelyike solidaritásba hozták a pénzügyminister urat azon műveletekkel és helyzettel, melyet sok részben elődje teremtett : én e helyzetet nem irigylem; de választóim érdekében és lelkiismeretem sugallatánál fogva semmiféle adófölemelést nem helyeselve, a törvényjavaslatot visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kerkapoly Károly pénzügyminister í Első sorban aziránt a határozati javaslat iránt akarom nézetemet elmondani, amelyet Irányi Dániel képviselő ur előterjesztett. Hogy nem elég az egyes adónemekkel foglalkozni, ha egy magában kielégítő, a lehetőségig legalább kielégítő adórendszer megállapításáról van szó; az magában értetik. Az egésznek természete határozza meg a részeket és nem megfordítva: az egészből, mintegy egységes gondolatból kell a részeket származtatni, ha azt akarjuk, hogy harmonicus mű jöjjön ki kezünkből. Ez igaz! Hogy én mennyire vallom e tétel igazságát, annak bizonyítékát adtam már 1868-ban, amikor, mint az akkori pénzügyi bizottság előadója, más szavakkal ugyanezen gondolatot hoztam kifejezésre az előadói székről; hogy mennyire vallom igazságát, annak bizonyságát adtam továbbá azzal, hogy mikor a múlt törvényhozásnak a földadó-kataszter revidealására vonatkozó törvényjavaslatot benyújtottam, ezt azzal a kéréssel tettem: méltóztassék aít praeferenter tárgyalni ; mert, felfogásom szerint, ez az alap az, amelyre nálunk, jelen viszonyaink között, ezen per eminentiam földmivel ő országban, az egész rendszert fektetnünk kell, és ez alapnak miként alkotása már magában következményei által kihat azon egész építménynek mivoltára, mely reá helyezendő lesz. Hogy mennyire egyetértek a t. képviselő urnák ama nézetével, annak bizonyságát adtam végre azzal, hogy most, mikor a mondottam törvényjavaslatot, némi átdolgozással, újra beterjeszteni szerencsém volt: indokolásának melléklete gyanánt jónak láttam ahhoz nemcsak az európai műveltebb államok többjeiben ma divó földadók, hanem a direct adók egész rendszerét is kivonatilag ismertetni. Mire mutat ez ? Arra mutat, hogy az én meggyőződésem szerint, sem elégséges egy adónemet, legyen az bár maga az alap-adó, egymagában bírálni meg, hanem ennek magának méltathatására is szükséges összefüggésbe hozni a többi társadóval, a direct adókkal. Ha tehát össze akarjuk mérni a mi földadónkat más országok földadójával, ha annak jelentőségét azok világánál is meg akarjuk mérni: ugy szűk-