Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-111

111. országos ülés márizius 15. 1873. 83. íjéges, hogy ama másutt divó földadókat a többi adó­nemekkel egybefüggésében^ szemünk előtt tartsuk. De, t. képviselő ur, a jónak nincs nagyobb el­lensége, mint a jobb. Ha én a múlt országgyűlés végén nagy súlyt nem helyeztem volna ép azon igazságokra, amelyeket a t. képviselő ur kifejtett: ina már ezen törvényjavaslatok helyett alkalmasint a direct adóknak definitív javaslatával léptem volna a t. ház elé. De ép azt akartam, hogy a földadónak, mint alap-adónak megállapításakor az eszmék a direct adók rendszerére nézve már tisztultak legyenek. Akartain ezt, bár nem azon a módon, hogy egy 24 tagú enquóte-bizottság küldetvén ki, az tanácskozzék az elvekről, amelyeket végre is , ha nem látjuk megtestesitésőket, igen nehéz kellően mérlegelni; mert az elvek máskép tűnnek ám föl, ha test is van rá­juk adva, mint anélkül, és ha valaki az elvek alapján kidolgozott törvényjavaslatokat látja, egé­szen máskép képes magok fölött az elvek fölött is Ítélni, mintha csupán theoreticus tételekkel dolgozik. Mondom, reményem az volt. hogy a földadónak, mint alap-adónak megállapításakor az eszmék a direct adók rendszerére né;:ve átalában tisztulni fognak és épe;; ezen nézetek tisztulását, az uralkodó nézetek eme krystalisált kifejezésre hozatalát akartam én be­várni, és ez az oka annak, hogy a többi direct adó javaslatba hozatalának kezdeményezése egyelőre el­maradt. Meggyőződtem ennek elmaradásából, hogy a jónak nincs nagyobb ellensége, mint a jobb ; és azért már is Ígéretet tettem e házban, hogy a kor­mány kötelességének fogja ismerni a jövő őszi ülés­szakra az adórendszerre vonatkozólag átalában meg­tenni előterjesztését és nem egyes adónemeket specia­liter állítani ide. jellemezni és motiválni, hanem az egészből kiindulva fogván föl azokat, mint az egész­nek részeit is illustrálni. A határozati javaslat eszméje ellen tehát nekem észrevételem nincs, de igenis van észrevételem a javaslatba hozott mód ellen, még pedig kettő. Attól félek ugyan is egy felől, hogy a dolog siettetése helyett, annak elodázására vezetne ; más fe­lől attól félek, hogy — amint mondottam — theoreticus tételek fölött vitáznánk* és amikor azután a practicus kivitelre kerülne a dolog és a theoreti­cus viták alajiján az ige testté válnék: kérdés, ha vajon fölismernők-e benne azt az igét, ha megtes­tesitve látnók-e benne azt az eszmét, a melynek megtestesitésére törekedtünk. Hogy tehát az történjék, a mit a t. képviselő ur akar: abban vele egyetértek ; azt hogy azon az utón és azon a módon történjék, a mint akarja, ezt, te­kintettel az ügy sürgetős voltára és tekintettel ezen másik, általam most kiemelt körülményre, részemről nem helyeselhetem. Most áttérek a tárgyalás alatt levő törvényjavas­latra és annak nyomán reflectalok néhány rövid szóval azokra, amiket Németh Albert t. képviselő ur kifejteti. Én még az általa fölhozott ígéretekből sem tudom kimagyarázni a t. képviselő ur szavaza­tát és azon ígéretekkel nem tudom megegyeztetni eljárását, a mikor ezen és ép ezen javaslat ellen nyilatkozik. Én nem látom ebben a javaslatban az adó emelését, a mitől ő oly annyira irtózik; én igenis látom benne az adó maximumok határának előbbre tolását. (Nagy derültség szélső bal felől. Egy hang a szélső baloldalon: Hegeli Hegel! Élénk föl­kiáltások jobb felől; Halijuk! Halljuk l) Ne tréfál­junk, uraim, komoly dolgokkal! (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha a t. képviselő ur választói irányában kötelezettséget érez, legyen meggyőződve, hogy én e helyen az ország összes adózói irányában szintén érzem azt (Élénk helyeslés jobb felől) és engem vé­rig sért az ilyenkor nyilvánuló könnyelműség, nem magamért, hanem az adózókért. (Hosszan tartó he­lyeslés jobb felől.) Tréfát csinálni ily dolgokból nem lehet, nem szabad sem nekem, sem önnek. (Helyes­lés jobb felől, mozgás szélső balról.) Ismétlem tehát, én nem látok e javaslatban mást. mint az adómaximumok előbbre tolását. Mit tesz ez? Azt teszi, hogy ahol például eddig a minimum 6, a maximum 24 volt, legyen ezentúl a minimum 6, a maximum pedig 30. Ha bizonyos diametrumot kiakarok kapni, több egyént sorozha­tok a 6-ba. 7-be, 8-ba, 9-be és a többi, ha a 24"/ 0-on tulis elmehetek egész 30%-ig. (Hely esi és jobb felől-) Ez azt teszi, hogy jobban megterhelhetjük azt, aki inkább megbírja a terhet. Előbb a dolgot meg kell gon­dolni, meg kell érteni és csak azután szabad elkár­hoztatni, föltéve, hogy ezt az elkárhoztatást meg­érdemli. (Helyeslés jobb felől.) Ez az egyik. A másik pedig a következő. A központi bi­zottság t. előadója kifejtette, hogy itt arról van szó, hogy 120 ezer frt meggazdálkodható legyen a kezelési költségekből. Vajon a t. képviselő ur választói iránt kötelezve érzi-e magát arra, hogy megakadá­lyozza a pénzügyi kormányzatot abban, hogy ezt a pénzt, a melyet az ő választói csakúgy, mint a mi választóink adóképen fizetnek, ne lehessen directe az ország szükségleteire fordítania, hanem kényte­len legyen azt kezelési czélokra kiadni? Ez a kép­viselő ur kötelességérzetének következménye? Én nem így fogom föl az . enyimet! Én azt tartom, a képviselő ur által említett ígéretek arra kötelezik őt, hogy mivel ezen javaslatban a most érintett czél van elénk tűzve: Ítélje meg, vajon el lehet-e azt érni e törvényjavaslat elfogadásával. Ha vele el lehet érni: kötelessége reá szavazni; (Helyes­lés jobb felől) ha nem, akkor kötelessége elvetni. De engedelmet kérek, annak bebizonyítására egy szót sem méltóztatott a t. képviselő ur vesztegetni, hogy ami itt kilátásba van helyezve, a 120 ezer írt­nak a kezelő költségekből leendő megtakarítása, 11*

Next

/
Thumbnails
Contents