Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-111

'8 111. országos ülés Az első czélt a javaslat az által véli biztosítani, hogy a második szakaszban a lakbéren fölül szedett mellékjáruíékoknak bevallását rendeli el, és ez által meg akarja akadályozni azon visszaéléseket, melyeket némely házbirtokosok az által követnek el, hogy ezen mellékjárulékok czimén szedvén a lakbér egy részét is, ez által ezt az adó alól elvonják. A javaslat azon rendelkezését is elfogadja a bizottság, mely szerint kijelentetnék, hogy a házbérből nem vonhatók le azon költségek, melyek előbbeni állapotba visszahelyezés, átalakítás czimén és több efféle czimeken szoktak fizettetni, és melyekre nézve a készpénzbeli fizetésnek kikötése néha az adó kijátszására van irányozva. Ezen módosításnak czélja: a visszaéléseknek mcggátlása. Azon intézkedés ellen sem tesz a bizottság kifogást, mely a törvényjavaslat 3-ik §-ának rendelete által az elkövetett kihágások és visszaélések szigorú büntetését czélozZíU A törvényjavaslat azon szakaszait, melyek a fölszólamlási bizottságokra vonatkoznak, a bizottság nem fogadja el; ezen szakaszokban a javaslat a fölszólamlási eljárást egyszerűsiteni akarja az által, hogy az 1868. évi XXII. törvényczikk íönálló rendeletét, mely szerint fölszólamlási bizottságok adókerületenkint alakittatnak: oda véli módositandónak, hogy ezen bizottságok csak a pénzügyi igazgatóságok székhelyein alakíttassanak, és hogy azok a jövedelmi adóra nézve működő bizottsággal összeolvasztássanak. A bizottság, tekintve azt, hogy ezen intézkedés által a pénzügyminíster előterjesztése szerint is csak 2.000 írt megtakarítás eszközöltetnék, más felől azonban az adózóknak esetleg nagy költségébe és terheltetésébe kerub a pénzügyi igazgatóságok székhelyén működő bizottságot fölkeresni : az ez irányban javasolt módosításokat nem tartja elfogadhatóknak, és jobbnak tartja, ha a fönálló törvény ez irányban nem változik. Ezek alapján a bizottság a törvényjavaslatot áíaiánosságban elfogadtatni kéri. Elnök: Ha átalánosságban senki sem kíván szólani, ugy hiszem, határozatként kimondhatom, hogy a tisztelt ház a házadóról szóló törvényjavaslatot .az átalános tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés.) Wächter Frigyes jegyző (olvassa: a törvényjavaslat csimét s 1-ső és második §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 3-ik ssakasst.) Széll Kálmán előadó: A központi bizottság ezen törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság által módosított szövegben elfogadta és azt a következő módosítással elfogadtatni véleményezi. A 3. §. megtoldandó lenne a következő szerkezettel : márczius 13. 1873. „Ezen bírság a jelen törvény hatályba lépte előtt már megtörtént bejelentésekre nem alkalmazható." Tisza Kálmán: Tisztelt Mz\ (Halljuk \) Mindenekelőtt is azt kívánom megjegyezni, hogy a központi bizottságnak intentioja minden bizonynyal helyes: de nem hiszem, hogy az ajánlott megoldás ' helyes legyen. Én ugyanis azt gondolom, hogy az intentio nem lehetett más, mint az, hogy ne büntettessék az, aki előbb követett el valamely cselekményt, mintsem törvényszerüleg az büntetés tárgyául kijelöltetett volna; de ezen §. szövegezése ennek nem felel meg. Nem felel meg azért, mert a törvényben kimondatik, hogy az életbe lep 1873. évi január elején. Magára az adóra vonatkozólag nem teszek kifogást ; de ha, igy állván a dolog, csak annyit mond ezen §, hogy nincs helye a birságnak, ha ezen tény a törvény hatályba lépte előtt követtetett el: az csak azokat mentesiti, kik 1873. január elseje előtt követtek ily eljárást ; a törvény pedig talán csak márczius végével lesz meghozva, mely ezen eljárást büntetendőnek jelenti ki. (Helyeslés.) Én tehát azt gondolom, nem azt kell mondani „a törvény hatályba lépte előtt,' — hanem „a törvény kihirdetése előtt követtetett el." (Átalános helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminíster i Ezen módosítást tartózkodás nélkül elfogadom, mert a szándék csakugyan nem volt más, s csupán a kifejezés gyarlóságának kell tulajdonítani, ha az az intentionak nem felel meg. Tisza Kálmán l Továbbá van mért' azonkívül egy csekély módosításom a 3-dik szakasz 2-ik bekezdéséhez. A második bekezdése azt mondja, hogy „e büntetés alól azonban fölmentetik a lakbérlő, ha a törvény megszegését ő maga jelenti föl a pénzügyi hatóságnak." Én, tisztelt ház, átlátom azt, hogy az ilynemű törvényekben, melyeknél máskülönben az államkincstár kijátszása nagyon könnyen elkövethető, és épen azok részéről, kiknél azt legkevésbbé lehet menteni: a vagyonosabbak részéről: átlátom - mondom — hogy bármennyire sajnálom különben, de valamint más országok törvényhozása, ugy a, mienk sem menekedhetik attól, hogy oly eljárást hozzon be, melyet különben az ember elvi szempontból bizonynyal nem pártolhat; de azt tartom, hogy ennek is megvan bizonyos korlátozása. így például én nem tartanám még ezen szempontból sem helyesnek, hogy ha egy lakbérlő a háztulajdonossal összejátszott és ennek hasznát vette évekig, de azután ha egy perczben megharagszik a háztulajdonosra és följelenti, ez esetben ne büntettessék. Én tehát igen helyesnek tartanám, faa kimondanék, hogy ba a háztulajdonos a lakbérlő irányában ezen eljárást követi: a lakbérlő fölmentetik a büu-