Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

109. országos ülés •«. ügyminister ur előadására, hogy ő a tulajdonképeni kérdésre nem felelt. Megengedem, lehetséges, hogy a minister ur eljárása érdemileg helyes; de én azt kérdeztem, miért tette ezen eljárást a törvényhozás megkérdezése nélkül. Ez itt a fő kérdés, s e tekintetben nem lehetek megelégedve a minister ur feleletével; de azt hiszem nem szükséges a dologról tovább vitatkozni ; mert a minister ur szíves volt kinyilatkoztatni, hogy azon okiratokat, melyek ezen kérdést fölvilágosítják, lesz szives a ház asztalára letenni. Azt hiszem, ez lesz a legjobb eljárás, hogy a ház e dologról fölvilágosittassék, s azután a körülményekhez képest intézkedjék. Ily értelemben és bizva abban, hogy a pénzügyminister ur szavát meg fogja tartani: azt hiszem, eljön az alkalma annak, hogy a dolgot tüzetesen megvizsgáljuk, és tárgyalhassuk. Kerkapoly Károly pénzügyminister: Helyreigazítás gyanánt annyit kívánok megjegyezni, miszerint azt gondolom, a direct kérdésre is feleltem, amennyiben azt mondtam, és most ismétlem, hogy a kincstárnak itt nem volt birtoka, csak jogigénye a birtokhoz. Ami a regálékat illeti, az is csak adjudicáltatott, amennyiben a bizottság azon véleménynek adott kifejezést, hogy a regale itt a kincstárt megilleti, tehát meg kell kapnia ; de nem volt kézben az sem. Másik kérdés az volt, hogy a törvényhozás mellőzésével, hogyan éreztem magam följogosítva e dologra. Erre az a válaszom, hogy valamint minden úrbéri rendezést megindítok, ugy azt hiszem, teljes joggal megindítottam ezen birtok-rendezési kérdést is. De valahányszor ez iránt egy képviselő vagy annál inkább a képviselőház részéről kétség merült föl, kész vagyok az actákat a tisztelt ház elé terjeszteni, hogy a ház meggyőződést szerezzen magának, vajon az, ami kétségtelenül jogkörömben történt, helyesen is történt-e. Hogy jó lelkiismerettel történik, arról felelek; de tévedni emberi dolog s e tekintetben szívesen fogadom el birámul a tisztelt házat. Máriássy Béla: Tisztelt ház! Ami a tényt, az eladást illeti, erre nézve azt hiszem, hogy a tisztelt minister urnák joga van a törvényhozás jóváhagyásának reményében. Ez ellen tehát nincs kifogásom. De nagyon szeretem, ha az állam minden ügye lehetőleg megvilágittatik azért, hogy mindenféle mende-mondának vége vettessék. Erről a naszódi dologról is igen sokat beszélnek, és én a tisztelt ház engedelmével el fogom mondani azokat, a miket beszélnek. (Halljuk \) Sokkal jobb, azt hiszem, azokat itt a házban nyíltan elmondani, mint a házon kivül. márezius 10. 1873. 37 Anaszódi erdőről némelyek azt állítják, hogy 90.000 hold. Hogy ezen erdő valósággal mennyi, azt a minister ur maga sem tudja, mert ő maga monda, hogy ezen erdőség talán föl sincs mérve. Én nem állitom, hogy 90.000 hold, mert meglehet, hogy csak 60.000 hold. Némelyek azt mondják, hogy ezen erdő executio alatt volt, s így nagyon könnyen vissza lehetett volna venni azt a naszódiaktól. Én is azt mondom, hogy vissza lehetett volna, és talán vissza is kellett volna venni, de nem állitom, hogy annak visszavétele talán könnyű dolog; mert bizony az sokkal nehezebb, mintsem valaki gondolná. Némelyek ezen erdőségről azt állítják, hogy keveset ér és kevésre becsülik azt. Az állam tíz forintért vette holdját. Az állam ezen erdőbe 1,600.000 forintot fektetett be, s van 60.000 forint deficitje. Ha eztveszszük föl mérvadóul, akkor ezen erdő csakugyan nem igen sokat ér. De ezen naszódi ügy meg volt pendítve egy román hírlapban is. E hirlap megtámadta az államot, hogy miért engedi meg a kormány, hogy azon kincset, melyet a románok bírnak, a naszódiak elpocsékolják, vagy eladják, mert ezen erdőség milliókat ér. Negyedik versioként azt is hallottam, hogy a naszódiak egy bécsi bankkal állanak alkudozásban, amely bank nekik 90 esztendőig évenkint 100.000 forintot igér, és hogy a befektetéseket megkapják ingyen. Hogy mi van a dologban, nem tudom ; ha tudnám, akkor magamra vállalnám a felelősséget, de az tény, hogy efelől nagyon sokat beszélnek. Ennek a mende-mondának véget kell vetni. Ennélfogva indítványozom, mivel erről most nem határozhatunk, hogy ezen tárgyban egy hét-tagu bizottság küldessék ki, s ezen bizottság munkálatát terjeszsze a minister ur a ház elé. Ghyczy Kálmán 5 Én, tisztelt ház, nem vagyok ugyan egészen tisztában magammal aziránt, hogy ezen kérdéses uradalomnak az álladalmi uradalmak sorából való kikebelezése a törvényes ministeri jogkörben történt-e ? Itt egy oly jószágról van szó, amely több éven keresztül a költségvetésben a ház elé, mint az állami uradalmak sorába tartozó, terjesztetett. (Igazi bal felöl.) Egy ily birtokot, egy ily jószágot az állami uradalmak sorából kitörülni, másoknak átengedni, az én fölfogásom szerint: a törvényhozás tudta és beleegyezése, sőt előleges tudta és beleegyezése nélkül, nem lehet. (Helyeslés bal felől.) Elismerem, hogy lehettek fontos körülmények, amelyek a ministeriumot ai'ra birták, hogy a maga hatalma körében intézkedjék ezen jószágnak az illető feleknek leendő átengedése iránt, s azért nem akarok a dologhoz érdemlegesen szólani; hanem azt óhajtom, hogy tanácskozásunknak eredménye minden esetre legyen. A tisztelt minister ur szives volt kijelenteni azt, hogy ő kész az ezen tárgyra vonatkozó irományokat a ház elé terjeszteni azon czél-