Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-136
•408 136. országos ülés május 1T. 1873. tisztelt házhoz kérvénynyel fordulnak, melyet ezennel benyújtani van szerencsém. Elnök: Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Helfy Ignácz: A t. belügyminister úrhoz óhajtok egy kérdést intézni. Engedje meg a t. ház, hogy előbb magát az interpellatiot fölolvassam, és azután röviden indokoljam. (Olvassa): Interpellatio a tisztelt belügyminister úrhoz! Van-e tudomása a tisztelt belügyminister urnák arról, hogy folyó hó 4-én a pesti főkapitányság maga elé idézve az úgynevezett ,Munkáspárt" választmányi tagjait, több napi kihallgatás után tudtokra adá, miszerint egy belügyministeri rendel folytán a márczius hó 23-án tartott munkásgyülés határozatai, valamint az ott történt választások semmisek és érvényteleneknek nyilváníttatnak ? Ha van erről tudomása, kérdem, melyik törvény alapján bocsátá ki a tisztelt belügyminister ur a fönérintett rendeletet ? Továbbá ? Van-e tudomása a tisztelt minister urnák arról, hogy több, különböző foglalkozású pesti munkások hosszan, tavaly óta híjában sürgetik a belügyministeriumnál egy általuk alakítandó tisztán jótékony czélu egylet alapszabályainak jóváhagyását ? Nem szándékozom e perczben e tárgy részleteibe bocsátkozni, föntartom magamnak, hogy ezt akkor tegyem, mikor a t. belügyminister ur szives lesz a választ megadni; hanem már most akarom megragadni az alkalmat arra, hogy fölhivjam a tisztelt ház becses figyelmét egy oly körülményre, mely sokkal komolyabb, mint némelyek előtt látszik. Magyarország, hála Isten, még azon szerencsés helyzetben van, hogy nálunk munkás-kérdés nincs; de nem is lehet; mert hiszen nálunk ép ellenkezőleg áll a dolog, amennyiben munka-hiány van, nincs elegendő munkásunk. Nálunk tehát még ideje akként intézkedni, akként irányozni a munkások tendentiáit, hogy sohase jöjjenek az állam érdekeivel összeütközésbe. Én már egy múlt alkalommal kijelentettem, és most is ismétlem, hogy határozottan roszalom, kárhoztatom mindazt ami rósz, ami veszedelmes van azon tanokban, amelyeket idegen munkások hazánkba behozni akarnak. De nem hiszem, hogy helyes orvoslás lenne az, ha a betegség kiirtása kedveért megölnők a beteget. (Tetszés bal felöl.) Az államférfiaknak föladata: irányozni valamely mozgalmat, nem pedig elfojtani. Én egyátalában nem helyeselhetem azt, ha a munkások önálló pártot akarnak alakítani; mert hiszen ez visszatérés volna a kasztrendszerhez, ezt tehát semmiképen nem helyeselhetem. De ha a munkások, helytelenül bár, mégis pártot akarnak alakítani, ez a törvénybe nem ütközik, ezt nekik megtiltani nem lehet. De még határozottabban kell roszalnom azt, ha áll, — ami pedig tudomásom szerint áll, — hogy a munkásoknak már csak nem 11 hónap óta benyújtott alapszabályaira nézve, — tisztán oly egyletre vonatkozólag, melynek csak betegápolás és önsegélyezés, — mai napig •— daczára a sok sürgetésnek — nem sikerült a kormány jóváhagyását megnyerniök. Ez nem az az ut, melyen mi a munkás mozgalmat jó irányba fogjuk terelni. Az attól való félelmünkben, hogy rósz útra fognak térni, előre megbüntetni őket: nem méltányos eljárás. Ahol vétkeznek, ott sújtsa okét a törvény rögtön és erélyesen; de az intentiot megbüntetni nem lehet; ezt csak Urbán tette Bresciában, midőn egyik proclamatiojában kijelentette: „ megbüntetem ugy a tényt, mint a szándékot." A szándékot megbüntetni nem szabad. E tárgyat azért hoztam föl most, mert a perczet alkalmasnak tartom egv különös körülménynél fogva. A rettentő példa, melyet most az osztrák főváros a világnak nyújt, igen nagy leczke államférfiainknak, amely arra tanithatja őket, hogy a szédelgésnek egyedüli correctivuma a munka; ezt, s ennek képviselőit kell emelnünk; a tőzsdével szemben áll a műhely; ha meg akarjuk szüntetni a tőzsdei szédelgéseket, emeljük a műhely becsét, a becsületes munka érdemét; mert egyedül a munka képezi az államnak igazi erejét; de addig, mig látjuk, hogy a tisztelt kormány sietve siet segélyökre az önhibájok miatt bukásnak indult tőzsde-hősöknek, másrészt pedig bizalmatlankodik a becsületes iparossal és munkással szemben: ez nem azon ut^ amelyen Magyarországban a munkát, a munka becsét emelni lehessen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azután gondoljuk meg, minő állapotban vannak ami munkásaink a külföldhez képest. A külföldön vannak intézetek, melyekben a munkás, ha munkaképtelenné válik , menhelyet talál. Nálunk ilyen nincs; kell tehát, hogy önmaguk gondoskodjanak magukról. A külföldön fölkarolják a munkások ügyét. A kormányok vetélkednek az ellenzékkel a a munkások iránti előzékenységben. Számtalanszor voltam tanuja. midőn a legfőbb hatóságok képviselői jelen voltak a munkások ünnepélyein; elmentek oda a praefektusok, syndikusok, sőt maguk a ministerek is, megmutatván ez által, hogy illőképen megtisztelik a munkát, s ennek képviselőit, a munkásokat; nálmik pedig ezek át vannak engedve a kapitányságnak. Azt pedig tudjuk, hogy a rendőrségek az egész világon gyönyörüket lelik abban, hogy valakin hatalmukat gyakorolják; nem mondom, hogy mindig jogtalanul,, hanem legtöbb esetben helytelenül, s ez baj, mert valamint nem kívánom, hogy a munkások különös kiváltságokkal legyenek fölruházva, ugy másrészről nem engedhetem meg
