Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-133

133. országos ülés május 14. 1873. D87 határozottan kivánom a Madarász József tisztelt képviselő ur által beadott módosításnak fölvételét. (Élénk helyeslés hal felől.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy a tisztelt pénzügyminister ur té­vesen értelmezte azon fölszólalásokat, talán félbe­szakításokat is, melyeket a ház ezen részérói ta­pasztalt. Nem az érvelés hatásától félt ezen oldal, hanem az igenis roszul esett, hogy egy ilyen és egyátalán nagyon sok kérdésnek fölmerülésénél, amely kérdések a ház tekintélyét illetik, a nemzet érzelmeit érintik: a minister részéről sohasem talál­kozunk támogatással, (ügy van! hal felől.) hanem találkozunk mindig valami kitéréssel, elodázási kí­sérlettel és megfontolásra való ajánlatokkal. Ugyan mikor fognak már egyszer támogatni bennünket, kezdeményezni valamit, ami a nemes érzelmeket kelti. (Tetszés hal felől.) Ez volt értelme azon moz­gásnak és zajnak, mely a ház ezen részéről jött és nem a minister ur érvelésétől való félelem. (Élénk helyeslés hal felől.) Továbbá ínég azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az, amit a pénzügyminister ur mondott, még roszabbá tette a dolgot; mert szavainak értelme utoljára is oda ment ki, hogy gondolják meg az urak, hogy épen az ebben a házban ülő képviselők közül valók azok, kik leginkább hivatvák azon tár­sulat ügyeinek vezetésére. Ha tehát csakugyan e házban ülnek azok, kik leginkább hivatvák azon — szerintem is — a hazára nézve üdvössé válható intézet vezetésére : az incompatibilitás kimondása nem gátolja, hogy ezen tagok azon intézet vezeté­sét el ne vállalják; ennek következménye csak az, hogy megszűnjenek e ház tagjai lenni. (Élénk he­lyeslés bal felől.) Ugyanazon időben kettő nem le­het. És, tisztelt ház, én azt hiszem, hogy Madarász képviselő ur indítványát annálinkább el kell fogad­nunk, mert épen e perczben kell a háznak a maga tekintélye érdekében, ugy a Lajthán tul, mint a Lajthán innen uralkodó áramlattal szemben egy nagy példát adni. (Tetszés a hal oldalon.) Nekünk most kell kimondanunk, hogy ezen házat nem sza­bad gyanúsítani. Ezen ház jellemének oly tisztának kell lennie, mint Caesar nejének, amelyhez gyanú ne férhessen. Ennélfogva, minden további indoko­lástól elállva, teljes szivemből pártolom Madarász képviselő ur indítványát. (Élénk helyeslés hal felől.) Máttyus Arisztid: A pénzügyminister urnák a ház tagjaihoz intézett azon kérelmét, hogy megfontolva nyilatkozzanak e tárgyban, köszönettel veszem és iparkodni fogok megfontolva nyilatkozni. Én ugy látom, tisztelt ház, — legalább az eddig tett nyilatkozatok után — hogy Madarász tisztelt képviselőtársunk indítványának alap-intentiója nem vétetik kellőleg figyelembe. Az ineompatibilitás kér­désének megoldásáról beszélnek ugyanis, holott, föl­fogásom szerint, ezen indítvány az incompatibilitás kérdésével semminemű lényeges összeköttetésben nincs. Nem a képviselői állás méltóságának meg­óvása tekintetéből, nem a ház méltóságának meg­óvása végett tartom én szükségesnek Madarász kép­viselő ur indítványának elfogadását; hanem az escomptebank érdekében, amelyért az ország áldo­zatokat hoz, tartom én kívánatosnak, hogy képvi­selő ne lehessen azon banknak igazgatótanácsosa^ melynek ellenőrzésére a kormány van hivatva. (He­lyeslés hal felől.) Mert a dolog ugy áll, hogy a kormány a törvény által hozzáutasitott ellenőrzési jogot nem gyakorolhatja szemben azon igazgató­tanácsosokkal, kik reá a házban befolyást gyako­rolhatnak, kiknek jóakaratától, pártbeli támogatásá­tól a kormány létele függ. Nem az incompatibilitás kérdése ez, tisztelt ház, hanem tisztán kérdés afö­lött, vajon czélszerü-e, hogy oly egyének üljenek az escomptebank igazgató-tanácsában, akik a kor­mányra befolyást gyakorolni hivatva vannak azon állásnál fogva, melyet nekik véletlenül a képviselő­ség adott. Elismerem, hogy ülnek e házban tagok, kik hivatvák az escomptebank igazgató tanácsában he­lyeí foglalni; sőt elismerem, hogy köztünk ülnek olyanok, akik leginkább hivatvák erre, és ott talán nélkülözhetlenül szükségesek is. A kérdés azonban egyszerűen megoldható. Ott is igen jó szolgálato­kat tesznek az országnak, ám lépjenek át oda; de ez esetben mondjanak le a képviselői állásról, mely akadályozza őket abban, hogy egész idejöket telje­sen azon intézetnek szentelhessék. Ezen fölfogást tartom én a tárgyból folyónak. Ezt tartom megfe­lelőnek a minister ur intésével, és, azt hiszem, hogy ezen indokok elégségesek arra, hogy a tisztelt ház az indítványt elfogadja. (Élénk helyeslés bal felől.) Deák Ferencz: Tisztelt ház! Ez a kér­dés rendkívül fontos. Azért is fontos, mert első lépés lesz egy, talán idővel átalánossá válható füg­getlen, és kimondom igazán, józanabb politikára. Igaz, hogy összeköttetésben van némileg az incom­patibilitás kérdésével; de nem első eset, hogy egy specificus törvény alkotásánál egy bizonyos állásra kimondottuk az incompatibilitást: például a bírói hivatalra nézve. (Helyeslés.) Nem látom át, miért ne mondhatnók ki ugyanezt a tárgyalás alatt levő bankra nézve is. (Élénk helyeslés.) Koránsem azért, mintha azt hinném, hogy aki valamely társulat igaz­gató-tanácsában ül, nem lehet független ember; mintha azoknak, akik oda kerülnek és ott hivatalt vállalnak, hazaíiuságán kételkedném. A világért sem! Annyi azonban mégis igaz, hogy a szóban lévő bank is sokféle viszonyban lesz az államhoz; ér­dekei sokszor — lehet látszólag, lehet valósággal — nem lesznek teljesen ugyanazonosak az állam érdekeivel. (Igazi Igaz!) Én pedig az életben ke­49*

Next

/
Thumbnails
Contents