Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-133

384 133. országos ülés május 14. 1873. áldozatot Magyarország részéről azon egyetlen plausibilis föltétel mellett szavaztuk meg, hogy a világkiállításon Magyarország, mint magyar ország fog szerepelni. Ennélfogva újra azt hiszem, nem vagyok egye­dül, aki megbotránykozással olvastam több tudósí­tónak azon értesítését, hogy a kiállításon lévő magyarországi tárgyaknak igen tetemes része tel­jesen nélkülözi a magyar föliratot. Hogy idegen nyelveken is legyenek megjelölve a tárgyak és a kiállítók nevei, valamint az illető iparczégnek gyári helyei: az ellen természetesen kifogásom nem lehet; mert szükséges, hogy a külföldi közönség is érte­süljön saját nyelvén, vagy legalább közelterjedéssel biró nyelven arról, hogy mely iparczikk hol és ki által gyártatott; de hogy a magyar föliratok a tárgyakról hiányoznak, azt hiszem, oly valami, amit helyeselni teljességgel nem lehet; azért bátor vagyok a tisztelt ipar- és kereskedelmi minister úrhoz a következő interpellatiot intézni. Interpellatio a magy. kir. ipar- és kereskedelmi mi­nisteriumhoz. Van-e tudomása a t. minister urnák ar­ról, hogy a bécsi világkiállításon a Magymrország ré­széről kiállított tárgyak tetemes részén a magyar föliratok teljesen hiányzanak? És ha igen, szándé­kozik-e az iránt intézkedni, hogy a közbotrányko­zást szülő hiány azonnal pótoltassák. Elnök: Ezen interpellatio közöltetni fog az ipar- és kereskedelemügyi ministerrel. lázár Ádám : Tisztelt ház! Az erdélyi királyföldi részek közigazgatásának rendezése tár­gyában szándékozom a tisztelt belügyminister úr­hoz egy rövid kérdést intézni. Nem kívánom inter­pellatiomat most ez alkalommal bővebben indokolni; de két nevezetes körülményt említés nélkül nem hagyhatok. Az egyik az, mely nyilvánosan a tör­vény iránti tiszteletlenségre mutat, a jelenlegi kor­mány részéről. Már az 1868-iki LIII. törvényczikk 10. §-a meghagyta a ministeriumnak a Királyföld rendezését, de a kormány ennek ez ideig eleget nem tett. Annál kevésbbé tett eleget az 1870. XLII. törvényczikk 88. §-ának, amely az előbb idé­zett törvényczikkre is hivatkozva rendeli, hogy a Királyföld rendezése tárgyában törvényjavaslat szer­kesztessék. Ezeket a kormány, daczára a trónbeszéd­ben tett erre vonatkozó ígéretnek, nem teljesítette. Hosszú vajúdás után azonban Tóth Vilmos volt belügyminister egy törvényjavaslatot szerkesz­tett. Hogy a ministerium beleegyezésével és ő fel­sége jóváhagyásával történt-e? nem tudom; elég, hogy ezen törvényjavaslat részint a törvényhatósá­goknak, részint pedig a hírlapoknak közlés végett átadatott, s ennek következtében kifejlődött azon körülmény, hogy a Királyföldön, tekintettel az idő­közben a szász nemzeti egyetem által beadott tizenkét pontra, s az ujabban szerkesztett emlékiratokra, ez idő szerint több hét óta nyilvános agitatio foly r melynek következtében ezen ministeri törvényjavas­lat mint halva sz fl1 3tett gyermek már el is volt ítélve. Hogy mennyiben van mindezekről a kor­mánynak tudomása, nem tudom; s ámbár sem az 1870: XLII. törvényczikkben, annál kevésbé az általa behozatott virilis és főispáni intézménybe korántsem vagyok szerelmes, és nem akarom, hogy ezek alapján rendeztessék a Királyföld; de igenis óhajtandó az. hogy a törvényeknek tisztelet és végrehajtás biztosittassék; óhajtandó ez annyival inkább, mivel ha itt status a statusban külön fön­tartatik, s Erdélynek Magyarországgali tényleges egyesítése ily ürügy alatt elodáztatik, ez által a kedélyek megnyugtatása bizonyára nem éretik el. Minden további indokolást mellőzve, bátor vagyok interpellatiomat fölolvasni (olvassa:) Interpellatio a belügyminister úrhoz! Miután az 1868: LIII. törvényczikk 10. §-a szerint a Királyföld belkormányzati szervezése te­kintetéből a ministerium törvényjavaslat előterjesz­tésével megbízatott, de ennek mindeddig eleget nem tett; miután továbbá az 1870: XLII. törvényczikk 88. §. szerint a Királyföld rendezése a fönntebbi törvényczikkre tekintettel külön törvény általi in­tézkedésnek tartatott főn, de ez is mind a mai napig, a királyi trónbeszédben tett Ígéret daczára, meg nem történt; miután végül a volt bemgyér Tóth Vilmos e tárgyban törvényjavaslatot szerkesztett, és azt a törvényhatóságok és sajtó véleményezése alá bocsá­totta, mely a szász nemzeti egyetem által beadott 12 pontra, ugy a magyarok és románok által benyújtott programra rálő tekintettel a Királyföldön máris nyílt agitatiok kérdését képezi; ennélfogva kérdezem a jelenlegi belügyér urat: 1. Van-e ezen törvényjavaslatról hivatalos tudomása, és osztozik-e elődjének abban kifejtett nézetébe, vagy más véleménye van? 2. ha azon törvényjavaslatot elfogadta volna, van-e az a körül meginduló agitatióról hivatalos tudomása, és miből áll az ? 3. bármiként álljon a dolog, szándékozik-e a Királyföld közigazgatási rendezéséről szóló törvény­javaslatot legtovább a legközelebbi ülésszakon az országgyűlés elé terjeszteni? s ez által a törvény rendeletének eleget tenni? Kérem interpellatiomat a belügyminister úrral közölni, annyival inkább, mert a közelebbi szünidő alatt két királyföldi képviselő részéről nyilvános követjelentési beszédje alkalmával határozottan ki­fejeztetett az, hogy épen a Deák-párt kebelében befolyásos tagok nyilvánították volna, hogy a Ki­rályföld rendezésére még pár évig lehet várni. Hogyha e részben a törvény rendeletének épen a

Next

/
Thumbnails
Contents