Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-132
368 132. országos ülés május 13. 1873. Én tehát azt hiszem, hogy ha a banknak oly előnyt akarunk nyújtani, mely fönnállását és solid kezelését jövőre biztosítsa: akkor ezen rendkívül szigorú modalitáson, mely itt főálllittatott, hogy ő értékpapírokat csak idegen számlára adhat és vehet, némileg tágítani kell. Jól tudom, hogy az ily tágítás első pillanatban mindig a koczkáztatás czimét viseli magán, azonban ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezen koczkáztatás ha bizonyos korlátok közé vétetik, ha az eredményeztetik, hogy ezen koczkáztatás végnélküli ne legyen, ha a bank alapczélját nem téveszti el, kevesebb veszelylyel jár, mint a fölhozott előállott eset, midőn t. i. a földhitel záloglevelek számára lehetetlen a piaczon vevőre találni. Én tehát a h) pont után uj bekezdést és pedig a következő szöveggel ajánlok a tisztelt háznak ; méltóztassék azt figyelembe venni: , értékpapírokat saját számlájára adnt vagy venni azonban legfölebb csak az üzleti tőkének 20°/ 0 erejéig." Ezen 20% kikötése által eleje lesz véve azon lehetőségnek, hogy a bank oly speculatiókba bocsátkozzék, melyek alaptőkéjét annak 20°/ 0-a értékéig megtámadják. A 20°/ 0-ot pedig oly összegnek tekintem, mely azt fogja eredményezni, hogy a bank saját érdekében és kezelési szabályainál fogva is nem fog oly speculatiókba bocsátkozni, melyek tőkéje 20°/ 0-ának elvesztését, vagy azon összeggel való megcsonkítását fognák magok után vonni. Kérem a tisztelt házat, hogy miután épen a gyakorlati eredmények, t. i. a mai válságos viszonyok szólanak ezen módosítás mellett, méltóztassanak azt elfogadni. Mihályi Péter jegyző (újból olvassa a módosítást.) Elnök: Kivan valaki a képviselő urak közül szólani? Kerkapoly Károly pénzügyminlster i Tisztelt ház! Én részemről a kívánt módosításba megszorítással szívesen beleegyezem. Én eredetileg azon nézeten voltam, hogy nem jó lesz egyátalában kizárni az értékpapíroknak saját számlára való vásárolhatását. A mai napok, amint előttem szólott t. képviselő ur is rámutatott, úgyszólván, ad oculos demonstrálják, hogy ezen kizárás ily föltétlenül alig igazolható. Ha méltóztatik megengedni, mustrálom a dolgot egy példával, s az azonnal evidens lesz. Ha én valakinek házára kölcsönt adni jogosítva vagyok, s ha azon ház megér 20.000 frtot, adok rá 15.000 forintot. De jő közbe néhány rósz esztendő, lemegy a realitások értéke, tehát azon házé is ugy, hogy csak 15.000 forint körüli értéke lesz, noha 20.000 forintot ért akkor, midőn rá kölcsönöztem. Ha az adósnak nincs egyebe: akkor árverésre kerül a dolog, s ha esetleg az árverés alkalmával senkisem igér többet 10 ezer forintnál, s én tudom, hogy még 15.000 forintnál is többet ér, nekem ne legyen-e jogom megtartani azt azon értékben, mire zálogjogom van, azaz 15.000 forint erejéig? Épen így ha a bank papírokat, mint a tisztelt képviselő ur példában fölhozta, zálogba vesz s azok értékének csökkenésével a kívánt pótlást meg nem kapja: akkor a hitelezőnek ne legyen joga azokat a hitelezés erejéig megtartani, hanem legyen kénytelen azokat elárusítani s nézni, hogy valósággal többet ér-e r de a pillanatnyi fölfogás szerint senki sem becsüli valódi értékén és nem tartja megvehetőnek. (Igaz l ugy van! jobb felöl.) Ezért egy bizonyos korlátozással a saját számlára való vásárolhatást különösen ily esetekre tekintettel meg lehetne engedni, s ily megszorítással a módosítást hajlandó lennék elfogadni. Grhyczy Kálmán: Tisztelt ház! Nem lehetek azon véleményben, melyet az előttem szólott tisztelt képviselő és a tisztelt pénzügyminister ur kifejtettek. Én részemről azt gondolom, hogj^ ha azon indítvány, melyet Steiger képviselő ur tett, elfogadtatik: nem lesz egyéb, mint meghatalmazás arra, hogy az escompte-bank tőzsde üzleteket folytathasson ; (Igaz! ugy van! bal felől.) mert mi czélja van ezen intézetnek, melynek fölállítását óhajtjuk? leginkább az, hogy az ipar- és kereskedelemnek szolgáljon, ezek előnyeit mozdítsa elő; egyátalában pedig nem az, hogy előmozdítsa a tőzsdeüzleteket, s a tőzsdeüzletek előnyeinek szolgáljon. De egyúttal fölöslegesnek is tartom azon intézkedést, melyet Steiger képviselő ur javasol. Azon hasonlatosság, melyet a házról hozott elő a tisztelt minister ur, nem áll; mert ha én a házra kölcsönt adok, az a ház, habár zálogjogom is van arra, más embernek tényleges birtokában van, és nincsen zsebemben ; de ha a bank lombard-üzletet csinál, értékpapírokra kölcsönt ad: kézbe veszi azon értékpapírokat és azok ládájában vannak. Már most az mondatik, hogy ha leszáll az értékpapírok értéke a piaczon, és fedezni kell ráfizetéssel az értéket, az illető pedig nem képes azt tenni : mit tegyen a bank? kénytelen azokat eladni és talán olcsóbban adja el, mint mennyit tesz az összeg, melyet kölcsön adott. Azt vagyok bátor kérdezni, hogy ily esetekben, minők most vannak, ha t. i. az értékpapírok ára leszáll: köteles-e a bank, ha a lejárati időre be nem váltatnak, azokat tüstént elárusítani? Nem tarthatja-e magánál? És ha magtarthatja: nem várhat-e be jobb időt, melyben jobb árért adhatja el? És ha megtarthatja magának: ugyanaz történik, mintha pénzen venné meg; mert akkor is ládájában maradnak, épugy, mint most addig, mig a cursus fölemelkedik és nagyobb árért eladhatja. Azt gondolom, maga azon expediens, hogy tőkéjének egy ötöd részéig kereskedhessek, csak sa~
