Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-132
132. országos ülés május 13. 1873. 365 nagyobb calamitás, mint.oly tartományokban, hol a földbirtok kellő mértékben megterheltetett, vagyis inkább megkapta azon hitelt, melyet virágzóvá tehetősére annak tulajdonosai kerestek. De méltóztassanak megengedni, hogy itt, ha az escompte-bank létesül is, -és ez teljes áldásos működéssel létesülhet is : a csereeszközök szaporittatnak, a kormánynak gondoskodnia kell, hogy az alapítási dühnek gát vettessék. Tudom, hogy azt positive meg állítani lehetetlen; mert ha szabad valakinek kifizetni egy házért a kétszeres értéket, ha szabad valakinek egy darab földet megvenni nagy áron, ha szabad valakinek megvenni értéktelen papírokat igen nagy áron: annak és ennek útját állani nem lehet; hanem vannak az alapitásnál oly körülmények, melyek a kormány figyelmét ki nem kerülhetik, s midőn gondoskodik a kormány a nagy közönség érdekei felől, egy úttal mérsékelheti az alapítási dühöt is, és biztosithatná a részvényesek jogait is. Ugyanis a vagyon- kimutatások alkalmával igen sok visszaélések követtetnek el, — s ezen az utón a nagy közönség többször félrevezettetik; törvényhozási intézkedés kell tehát ez iránt, — valamint az elnökök, igazgató-tanácsosok, igazgatók felelőssége iránt, kik legyenek felelősek, az intézetnek kezeléséért s a gyakran előforduló visszaélésekért. — Mindaddig, mig ezeket szükség esetében büntetni nem lehet, addig a csalás könnyűvé válik; sőt azt merem mondani, hogy a modern csalás és a közönség kizsákmányolása napirenden lesz. Azért fölhívom a kormány figyelmét arra, hogy a részvénytársulati törvény iránt mielőbb tegye meg a szükséges előterjesztéseket. Magam sem vagyok azon nézetben, hogy per excerptam alkossuk a törvényeket, a visszaélések, csalások büntetése a büntető codexbe illeszthető; sőtt azt is megengedem, hogy a részvény-társulatokról szóló törvény, ha majd a kereskedelmi törvény létesül, annak keretébe tartozik; és nem is kételkedem hogy ha e kormány még 10 évig szép csendesen kormányozna, vagy az egyiket, vagy a másikat beterjesztené, de itt a dolog égető. Méltóztatnak emlékezni, hogy három és fél év előtt egy budget-tárgyalás alkalmával az akkori igazságügyi minister szemére vetettem, hogy nem tett semmit a hitel emelésére, és ő azt felelte, hogy igen is tett, mert a kereskedelmi ministerrel egy kereskedelmi törvényt már kidolgozott. Három és fél év előtt volt az mondva, de a kereskedelmi törvényt máig sem látjuk. Én tehát, midőn ezeket jeleztem, nyilvánítom, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balról.) Almásy Sándor ! Tisztelt ház! Én részemről, ha megengedem is azt, hogy ezen most tervbe vett escompte-bank némi lendületet fog adni a pénz piacznak, de mindazonáltal elégtelennek tartom arra nézve, hogy a nemzet igényeit tökéletesen kielégítse. Én, tisztelt ház! minden próbálgatásokat, experimentatiokat még azon esetben is, ha előnyösöknek látszanak, károsaknak tartok hazámra nézve annyiból, mert ez által mindannyiszor azt látom, hogy az egyedül helyes mentőszer: a jegybank fölállításának kérdése elnapoltatik; miért is én, tisztelt ház, megvártam volna a pénzügyministertől, hogy e 8Y jegybankról szóló törvényjavaslattal lépett volna föl, nem pedig ezen escompte-bank indítványával, mert ez nem egyéb orvoslás hazámra nézve, mint midőn egy súlyos betegnek moschust adnak. (Helyeslés szélső bal felől.) Egyébiránt, tisztelt ház! azon átalános közóhaj érdekében is. amely nyilvánult minden oldalról, hogy egy önálló jegybank állittassék föl, megvártam volna, hogy a pénzügyminister azt terjessze olő e helyett. Igaz, hogy igéret tétetett a pénzügyminister részéről, hogy majd az is be fog következni, de a nemzet annyira ki van téve a veszélyeknek, károsodásoknak, hogy puszta ígéretekkel már be nem éri. Miért is, hogy ha valójában komoly szándéka nincs a minister urnák a nép közóhajának eleget tenni : akkor megvárom, tegye le tárczáját és adja olyannak, aki a nép ezen óhajtását teljesíteni akarja is, képes is. (Helyeslés szélső balfelöl.) Mert, tisztelt ház, tagadhatatlan az, hogy az ország minden részében az önföntartási ösztönnél fogva mindenki vagyonosodásra iparkodik. Munkálkodnak a gazdasági egyletek, létesülnek takarékpénztárak, de fölöttük áll, mintegy Damokles kard, az osztrák nemzeti bank, mely szorgalmunk gyümölcsével ugy játszik, mint macska az egérrel. Egy nap elárasztja az országot bankóval s akkor minden drága. Nem kell vélni, hogy ez egyedül a pénzembereknek árt, mert ez a legutolsó zsellért ép ugy sújtja, mint a legelső bankárt, mert az is marhába, földbe tevén pénzét, ha egy hónap múlva behuzatik a pénz, az eredmény az, hogy kárral kell eladnia, a mit jóhiszemben vásárolt. Káros tehát ez mindnyájunkra. De átalában ugy politikai önállóságunkra, mint annak biztosítására, hogy a nemzet fáradságának gyümölcsét megmentse, egyedüli mentő eszköz az, hogy önálló jegybankja legyen. Sok példát tudnék fölhozni, de nem akarok. Csak egyet mondok. Nem áll-e hatalmában az osztrák nemzeti banknak egyszerre pénztelenné tenni az egész országot? Ezt nem tagadhatja senki, kisebb nagyobb mérvben előfordul mindennap. Ily helyzetben hagyni, tengődni az országot, káros mulasztás és vétek. Ami a bank fölállítását illeti, azt sem mondhatom helyesnek és jónak, csak roszalhatom, és pedig azért, mert látjuk, hogy az egész kormány, midőn teherfölemelésről van szó, midőn akár a hazai, akár a
