Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-132

366 132. országos ülés május 13. 1873. közösügyes tmdgetre áldozatokat kivan, a nemzetet elég erősnek tartja arra, hogy adóját fölemelje, hogy uj terheket rójon rá, és bár hányszor intézünk a minister úrhoz interpellatiót az adóexecutiok miatt, ha a nép nem eszközölheti a fizetést: mindannyiszor az a felelet, hogy a nép nem azért nem fizet, mert nem tud, hanem, mert nem akar, s én igenis exequalom. Ha ily föltevéssel vannak a minister urak, midőn áldozatokat kivannak, azt kivánom, hogy igy gondolkozzanak akkor is, midőn nyereséges vállalatokról van szó. De még ekkorig egy nyereséges vállalattal sem kináltatott meg a nemzet. Ennélfogva én a fölállitási módozatot, mely előterjesztetett, szintén károsnak tartom. Azt hozzák föl, hogy 25 milliót nem lehet remélni, hogy aláirás utján kikerüljön. Én nem tudom; még nem próbáltuk meg. Nem lenne veszély benne, ha meg próbáltatnék. Főleg, miután, a mint azt áttekinthettem, annyi biztosíték adatik a kormány részéről, hogy előnyösebb alig lesz a papírok között, mint ez. De visszás helyzetbe is jön a szabályokkal, melyek előirányoztattak. Az mondatik t. i.: hogy az elnökségnek és a bizottmány fele részének magyarnak kell lennie. Már kérem, hol szerzi meg a magyar azon papirokat, ha azok közaláirás alá nem fognak bocsáttatni ? Tudom, hogy a felelet az lesz, hogy kéz alatt is lehetséges azokat megszerezni; de ez kétféleképen káros: először, mert csak protectió utján juthatnak ezen papirosokhoz, és mért a bizottmányi tagok azok által lesznek közvetlenül megválasztva, kik a külföldön vannak, már pedig a fősúlyt mindig arra kell fektetni minden pénzintézetnél, hogy az a haza és nemzet érdekében járjon el. Én ennélfogva, ámbár nem sok jót várok ezen intézettől, azonban miután a szükség napról-napra nagyobb, és miként azt beszédem elején is nyilvánitottam, azon reményben, hogy ezen intézmény a pénzügynek némi lendületet fog adni, a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Horn Ede : Tisztelt képviselőház! (Halljuk\) Nagyon röviden fogok hozzászólani ezen kérdéshez, mert tisztelt barátom Móricz Pál képviselő ur már előadta nézeteinket; megmondta, milyen szempontból, és milyen okok következtében tartjuk elfogadandónak ezen törvényjavaslatot. Elfogadom azon észrevételt, melyet tisztelt barátom tett, s mely abban áll, hogy bármennyire akarjuk és óhajtjuk ezen leszámítoló- és kereskedelmi banknak létrejövetelét, mi ebben semmiképen sem láthatjuk a magyar jegybank helyettesitőjét és hozzáteszem, hogy ámbár van egy kis reményem arra, hogy talán a leszámítoló és kereskedelmi bank létele elősegíti a sajátképeni bankkérdésnek megoldását ; mi már mégis előre visszautasítunk minden felelősséget arra nézve., ha talán az mutatkoznék a legközelebbi időben,, hogy a huzás-halasztás következtében a bankkérdés megoldása sokkal nehezebbé lett, mint lett volna négy évvel ezelőtt, mikor mi sürgettük a dolgot, és főleg mint lett volna a múlt évben, midőn az átalános pénzviszonyok oly nagyon kedvezőek voltak a bankkérdés megoldására, míg talán a legközelebbi napokban és években sokkal rosszabbak lesznek. (Helyeslés bal felől.) Ha fölszólalok ezen kérdésben, teszem azt csak egy észrevétel végett. Tisztelt barátom Móricz Pál kimondta, hogy e bank nem lesz jegybank. Én azonban egy másik óvást szintén szükségesnek hiszek. Én azt hiszem, hogy e banknak semmiképen nem az lehet föladata, hogy iparvállalatoknak, melyek gyakran nem elegendő tőkével keletkeznek, adjon szükséges üzleti tőkét, azaz elősegítsen egészségtelen vállalatokat, melyek a szükséges tőke nélkül keletkeztek. Ha ezen téveszme gyökeret ver az országban, ez a közönséget nagy csalódásnak teheti ki; másrészről, ha a bank ezen kívánatnak enged, azt hiszem, ez nagyon veszélyes lehet mind az országra, mind a bankra nézve. Nem is tartottam volna szükségesnek ezen tév eszme ellen fölszólalni, ha oly tekintély által nem hangoztatott volna, hogy a közönség hajlandó lehet ezt, mint a bank programmját tekinteni. Ugyanis a pénzügyminister ur előterjesztésének elején az van mondva: .Magyarország kereskedelmi és iparos osztályai régen érzik egy kizárólag a kereskedelem és ipar czéljainak szolgáló pénzintézet hiányát; mert — azt mondja a pénzügyminister ur — a kereskedelem és iparvállalataink legnagyobb része nem rendelkezik kellő mérvben a szükséges üzleti tőkével. A vállalkozó rendelkezésére álló tőke legtöbb esetben alig elégséges a vállalat megindítására." (HalljuM) Tehát, a tisztelt pénzügyminister ÜT az iparosnak kilátásba helyezi, hogy ezen törvénynél fogva szabadságában álland bármiféle vállalatokat indítani a szükséges üzleti tőke nélkül, mert a bank itt lesz s az a hiányzó tőkét majd megadja. Ez a legveszélyesebb, s a nemzetgazdászat szellemével legellenkezőbb téveszme ; sohasem lehet egy banknak föladata bármely vállalatnak megadatni az üzleti tőkét; hanem föladata az, mozgósítani a vállalatban fekvő tőkét, azaz: ha valamely iparvállalat kereskedésbe adja czikkét és váltókat kap érte, a bank ezen váltókat leszámítolás által örökös mozgásban tartja. Ez lehet egy banknak föladata. De ha valamely bank immobilisaltatni akarja pénzét, akkor az minden iparosra nézve veszélyes, annak tekintélyét és életképességét aláássa az által, mert sem a kereskedelemnek sem az iparnak szolgálatot nem tehet. Én szükségesnek tartottam