Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-132

364 132. országos ülés május 13. 1873. lönbség onnan ered, mert a pénzügyi és utána folytatólag a központi bizottság mindinkább több részletet vett át mind a biztosítékokra, mind az előnyökre nézve az alapszabályokból magába a törvényjavaslat szövegébe; azt vélvén, hogy legjobb magában a törvényben határozottan körvonalozni a társulat és a kormány, valamint a törvényhozás kölcsönös viszonyát. A törvényjavaslat szövegezésén kivül, mely a tisztelt ház előtt van, a magyar kereskedelmi- és leszámitoló-banknak a kormány és a társulat által kölcsönösen megállapított alapszabályai ,melyekre nézve azonban szintén, a törvényjavaslatban eszközölt változtatásokhoz képest, némely változtatások vannak javaslatba hozva. Ha a tisztelt képviselőház a törvényjavaslatot elfogadja, idején lesz az alapszabályokat szintén revideálni, a végett, hogy a változtatások ngy az alapszabályokban, mint a törvényjavaslatban öszhangzatosan eszközöltessenek. A tanácskozás alapjául ajánlom elfogadásra v központi bizottság szövegezését. (Helyeslés.) Móricz Pál: Tisztelt képviselőház! Midőn e fontos tárgyban igen röviden fölszólalok, teszem ezt azért, hogy részint a magam, részint tisztelt elvtársaim e kérdésben elfoglalt álláspontját igen röviden jelezzem. Méltóztatnak emlékezni azon különböző vélemény-árnyalatokra, melyek az escomptebank létesítése iránt benyújtott törvényjavaslat alkalmával részint itt a házban, részint odaáltal Austriában keletkeztek. Méltóztatnak azon szokatlan izgalomra emlékezni, mely inkább onnan származott, hogy Austriában azt képzelték, hogy az már egy magyar jegybank, vagy jegybank surrogatuma. Mi ezen véleményben nem vagyunk; annak surrogatumául sem fogadjuk el ez intézetet; mi nem vártunk tőle soha egyebet, mint amit egy escompt-banktól várni lehet, és nem mulaszthatom el, hogy ne figyelmeztessem a kormányt arra nézve, hogy mindazon erkölcsi kötelességek súlya, mely itt, a kormányt egy önálló magyar jegybank létesítése iránt nyomja: ez intézmény által meg nem könnyittetik, s a kormánynak egy jegybank létesítése legelső erkölcsi kötelessége marad. Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy ne figyelmeztessem a kormányt, miszerint óvakodjék oly lépésektől, melyek a pénzérték alábbszállását idézhetnék elő, mert ez által nem csak az osztrák bank jegyei fognak alászállani, hanem azon államjegyek is, melyek solidaritási súlyát mi is érezzük; és mentől lejebbszállanak értékökben az államjegyek, annál tovább lenne elodázva a valuta helyreállításának kérdése, — és annál inkább nehezitenők a bank-kérdés megoldását is; miért is ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy a kormányt e tekintetben ujabban is ne figyelmeztessem. Ha méltóztatnak megengedni, elmondom még röviden, mi volt oka annak, hogy mi ezen escomptebank iránti törvényjavaslatot minden mellék-érdek nélkül, minden párttekintetek mellőzésével föltétlenül pártoltuk. Ennek oka az volt, mert mi azt hittük, hogy addig, mig Magyarországon az osztrák bank kizárólagos uralma létezik, s a jegyforgalom a mostani korlátai között mozog : a csere-eszköz Magyarországon nem elég, és ez természetesen, ha elég volt 20—30 évvel ezelőtt, midőn ezen bank keletkezett; nem lehet az elég most, midőn az ipar, kereskedelem és gazdászat óriási haladással megy előre, és annak eszközeit megadni, ha akarjuk előmenetelét, mulhatlanul szükséges. És igy Magyarországon is a csere-eszközök szaporítása az ipar-, kereskedelem és gazdászatnak mindenesetre csak hasznára van; azért voltunk tehát minden alkalommal ezen bank létesítése mellett. Tagadhatlan, hogy ugy, a mint a kormány ezen törvényjavaslatot beadta, pártunk kebelében több ellenzés támadt az iránt; de miként a múlt alkalommal a pénzügyi bizottságot, mint a mostani pénzügyi állapot egyik faktorát, megróttam: ugy el kell ismernem most a pénzügyi bizottság érdemét, mely ezen törvényjavaslatot átdolgozván, mindazon javításokat megtette, melyek egyik vagy másik pártfelünknél nehézséget képeztek, és annálfogva semmisem áll útjában, hogy részünkről ezen törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául el ne fogadjuk. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy még egy körülményt fölemlítsek, a miért mi ezen escompte-bankot pártoljuk. Ha körülnézünk hazánk jelenlegi pénzügyi körülményei közt, sajnálattal tapasztaljuk, hogy a reális hitel, a földhitel, vagy hogy átalánosabb kifejezéssel éljek, a fekvőségek hitele ma már csak névleges. A legnagyobb nehézséggel jár a fekvőségek tulajdonosainak kölcsönt szerezni még ezüst-kötelezettség mellett is. Tehát azon reményben is voltunk, hogy | ha lesz egy bank, mely minden koczkáztatás kizárásával solid üzleteket köt: ez a fekvőségek hitelének is lendületet fog adni. Hanem az is tény, hogy ezelőtt másfél évvel a záloglevelek rendes vevőkre találtak, és most egyszerre — pedig a pénz ma sem kevesebb, — eltűntek a vevők, a pénz nagy mérvben megdrágult. Mindazok, kik ismerik ezen dolgokat, abban állapodtak meg, hogy nem a pénz kevesebb, hanem azon alapítási düh, mely az egész világon elterjedt, idézte elő a kamatláb megdrágulását; és igy természetesen ezen reális hitellel bíró papírok nem birnak kelendőségnek örvendeni. Ebből Magyarországra nagy veszedelem származik, mint oly országra, hol a fekvőségek még csak kis részben vannak megterhelve, hol óriási befektetések szükségesek, hogy a gazdászat s ezzel együtt az ipar és kereskedés fejlődjék — ily országban a reális hitel csökkenése sokkal