Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-132
132. országos ülés május 13. 1873. 363 Ez a kérdésnek, rövid körvonalozásban tekintve, nemzetgazdasági oldala. A közjogira nézve pedig azt mondom, hogy miután Magyarország soha sem ismerte el az osztrák nemzeti bankot, a kormány csak hibát követ el az által, ha csak taglalásába is bocsátkozott azon kérdésnek: vajon beleegyezhetik-e abba, hogy a nemzeti bank actája ez vagy ama kérdésben módosittassék. Én azt gondolom, hogy erre a kormány följogosítva nincs. Ha a kormány ezt tette: akkor alkotmányos jogainkat, Magyarország alkotmányos jogait áthágta. (Igazi Ugy vanl a szélső bal felől.) És minthogy igy vagyok meggyőződve, ismételni vagyok bátor azon kérést, méltóztassék a tisztelt ház a kérdésnek részint nagy fontossága tekintetéből, részint pedig azért, minthogy .'lehetetlen, hogy a tisztelt ház tagjainak nagy része tájékozva legyen a részletek iránt, lehetetlen, hogy tájékozva legyen a kérdésnek különösen nagy hordereje iránt; mert csak a ma reggeli lapok hozták az erre vonatkozó híreket; — méltóztassék — mondom — azon kérésemet teljesíteni, hogy ezen tárgy a holnapi vagy pedig a holnaputáni ülés napirendjére tűzessék. (Élénk, hosszas helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzfigyminister: Mielőtt a tisztelt ház határozna, csak két észrevételt engedjen meg nekem tennem a dolognak kellő és helyes megvilágítása végett, (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ha az alföld Ínséget szenved és hozzánk segélyért kiált, azt mondjuk: .kezeink kötvék, nem segíthetünk, nem tehetünk semmit! * mig ha néhány szédelgő tőzsdehős a bukástól fél, akkor a kormány mindjárt kész annak segítségére szaladni. (Fölkiáltások bal felől: Ugy vanl) Engedelmet kérek: qui bene distinguit, bene docet. Én nem akarom most azt vitatni: vajon egynehány szédelgő veszélyéről van-e szó vagy egyébről is ; hanem azt állítom, hogy a lépés, amelyet a magyar kormány tett, nem az, hogy ő azoknak segítségére szaladt, hanem az, hogy az illető kormányt, t. i. az osztrák kormányt, abban, amit ő tenni jónak és kötelességszerűnek lát, nem akadályozza. Ez az egyik. A másik, mely ennek megfelel, az, hogy a tisztelt képviselő ur azt mondja: a kormány helytelenül, talán jogkörét túllépve cselekszik akkor, ha csak tárgyalásába is bocsátkozik annak, vajon a czélba vett rendszabályhoz beleegyezését adja-e, vagy sem? E tekintetben ismétlem azt, amit az előbb mondottam, hogy a kormány válasza oda ment ki, hogy ha az osztrák kormány a maga részéről ezen változtatást, illetőleg az ideiglenes fölfüggesztést megteszi: ez a magyar kormánynak az osztrák nemzeti bank irányábani magatartásán mitsem változtat, és azt gondolom, hogy ezt a tisztelt képviselő ur ép ugy hiszi, mint én. Bárminő legyen ez az állás tegnap, olyan marad az holnap is : akár megtörténik e változtatás, akár nem. A mi felfogásunk e határok között maradt, és azt hiszem, hogy a képviselő ur által hangsúlyozott közjogi nehézségbe ép az ellenkező utón fogtunk volna beleütközni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Méltóztassanak szavazni. A kérdés az: Tudomásul veszi-e a ház a minister ur által adott választ, igen vagy nem? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak föíállani. (Megtörténik. Fölkiáltások bal felöl! Kisebbség !) Méltóztassanak most azok föláílni, kik nem veszik tudomásul. (Megtörténik. Fölkiáltások: Többség! Ellenpróbát l) A többséget nem vagyok képes kivenni, azért méltóztassanak ismét azok föíállani, kik a választ tudomásul veszik, és állva maradni, mig a jegyzők által megszámláltatnak. (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) Most méltóztassanak azok föíállani, kik nem veszik tudomásul a választ. (Megtörténik. A jegyzők m egszámlálják.) Elnök: A tisztelt ház 108 szavazattal 100 ellenében tudomásul veszi a minister ur válaszát. Következik a napirend, vagyis a magyar leszámítoló és kereskedelmi bankról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt a tárgyaláshoz fognánk, jelentem a tisztelt háznak, hogy Széll Kálmán képviselő ur a központi bizottság előadója megbetegedvén, Pulszky Ágost fogja őt helyettesíteni. W ächter Frigyes jegyző (olvassa a magyar leszámítoló és kereskedelmi bankról szóló törvényjavaslatot.) Pulszky Ágost előadó: Tisztelt ház! Midőn a központi bizottság e törvényjavaslatot a tisztelt háznak figyelmébe ajánlja, teszi ezt ugyanazon indokok alapján, melyeket a pénzügyminister első előterjesztésében és a pénzügyi bizottság a háznak tett első jelentésében bővebben kifejtett. Egy nagyobb pénzintézet létesítésének, mely minden koczkáztató üzlettől távol, pusztán a kereskedelem és leszámítolás érdekeinek szolgálva, mintegy központja kivan lenni a hiteléletnek hazánkban : szüksége régóta érezve volt. A végre mindazonáltal, hogy a tőke ily üzletbe bocsátkozzék, ismét szükséges volt, hogy koczkáztató vállalatoknál mutatkozó nagyobb nyereséggel szemben a törvényhozástól, illetőleg a kormánytól bizonyos privilégiumokat, bizonyos előnyöket nyerjen, melyek kárpótolják a vállalatot a nagyobb nyereség vesztéseért. Ezen előnyök és azon biztosítékok, amelyeket ezen előnyökért a társulat az államnak nyújt, a képviselőház: elé terjesztett törvényjavaslatban foglalvák, melynek három szövegezése fekszik a tisztelt ház előtt: a kormány által eredetileg beterjesztett szövegezés, a pénzügyi bizottság és a központi bizottság szövegezése. Az elvek mind a háromban azonosak; a kü46*
