Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-132
362 132. országos ülés május 13. 1873. vetett kérdés tárgyát azonnal napirendre kitűzni, akkorra, amikorra neki tetszik. Elnök: Tisztelt ház! A kérdés, amely fölött a tisztelt ház hivatva lesz szavazni, az : vajon tudomásul veszi-e az adott választ, vagy nem. Kétséget sem szenved, hogy a házszabályok ezen szakasza a háznak megadja azon jogot, hogy azonnal is elrendelheti tárgyalását; de most csak afölött kell szavaznunk: vajon tudomásul veszi-e vagy nem a minister ur válaszát? Irányi Dániel: Tisztelt ház! Én bátor voltam ezt előleges kérdésül tűzni ki, illetőleg megkérni a tisztelt házat, méltóztassék ezen előzetes kérdés fölött határozni. Ha a tisztelt ház elveti ezen kérésemet, hogy tudniillik már ma tűzessék ki napirendre akár holnapra, akár holnaputánra a fönforgó tárgy: akkor — ugy hiszem — nem akar megfosztani azon jogtól, amely a házszabályok értelmében megillett, hogy t. i. rögtön tegyem meg észrevételeimet. (Halljuk! Halljukl) Bocsánatot kérek, ha arra kérem föl a tisztelt •elnök urat, méltóztassék mindenekelőtt a házat az iránt megkérdezni: meg akarja-e engedni, hogy ezen tárgy, anélkül, hogy én ma nyilatkoztam volna, holnapra vagy holnaputánra napirendre tűzessék. (Fölkiáltások a jobb oldalon: Nem lehet! A házszabályok nem engedikl) Elnök: Tisztelt ház! Én a házszabályok világos rendelete értelmében, máskép nem tehetem föl a kérdést, mint ugy: tudomásul veszi-e a ház a minister ur válaszát, vagy nem? Ha a ház tudomásul veszi, a tisztelt képviselő ur teljességgel nincs még kizárva abból, hogy határozati javaslatot adjon be. vagy a válasz tárgyalását kívánja. Irányi Dániel: Tisztelt ház! Miután ugy látom, hogy a tisztelt ház nem hajlandó ezen előzetes kérdés fölött dönteni, engedelmet kérek, hogy észrevételeimet megtehessem arra, amit a tisztelt pénzügyminister ur mondani méltóztatott. A kérdésnek, mint szerencsém volt jelezni, két oldala van: egyik közgazdasági, a másik közjogi. Ami a kérdés közjogi oldalát illeti, és a tisztelt pénzügyminister ur, ugy látszik, csak arra fordította figyelmét, azon törvényre hivatkozva, amelyre eljárását alapítani szándékozik, én erre nézve nem vagyok vele egy értelemben. Azon törvény, igaz, amelyet önök hoztak, és amelyet én mennél előbb eltöröltetni óhajtok, azt mondja, hogy, midőn oly társulatok alakulnak, amelyek Magyarországra is ki akarják terjeszteni hatáskörüket, tartoznak a magyar kormányhoz engedelemért folyamodni. Arról, mint a minister ur helyesen megjegyezte, hogy ha csak módosításokat kivannak, mit tartoznak tenni, nincs a törvényben szó. De itt először is — bocsánatot kérek — én azt gondolom, hogy itt nem az osztrák nemzeti bankról van szó, itt közönséges üzlettársulatokról van szó, és egyátalában nem oly intézetről, minő az osztrák nemzeti bank, melynek oly nagy befolyása van Magyarország közgazdasági, Magyarország forgalmi ügyeire. (Igazi a szélső bal felől.) De ha állana is az, mit a tisztelt pénzügyminister ur mondott: akkor is az illető banknak kellett volna folyamodni a magyar kormányhoz ; nem pedig jrasztán kérdést intézni az osztrák kormány által a magyar ministeriumnál. Tehát ezen törvény értelmében sem járt el helyesen a magyar ministerium, hogy ha akként méltóztatott eljárni, amint a tisztelt minister ur mondotta. (Helyeslések.) Azonban — mondom — a kérdésnek sokkal fontosabb közgazdasági és közjogi oldala van, semhogy azt ily egyszerű felelettel el lehetne ütni. A közgazdasági oldalt tekintve, nem lehet tagadni, hogy ha az osztrák nemzeti bank szaporítani fogja a maga pénzjegyeinek forgalmát, és pedig ki tudja, mily mértékben, ez a pénzjegyeknek árkeletére befolyással, mégpedig csak hátrányos befogással lesz, ami lehetetlen, hogy Magyarország közgazdasági viszonyaira is ne hasson vissza. (Igaz! Ugy van\ a szélső balról.) Már pedig tagadhatlan az, hogy az osztrák nemzeti bank, melynek törvényes létezését Magyarország nem ismerte el, soha ily követelésekkel irányunkban nem léphet föl. (Igaz! Ügy van! a szélső bal felől.) Ami odaát történik, megengedem, szomorú, de következése azon szédelgésnek, következése azon vakmerő játéknak, melyet a máról holnapra meggazdagodni akaró emberek, könnyenhivők könnyenhivőségéveí űznek. (Helyeslések a szélső balról.) Én még akkor is, hogyha ez valóban Magyarországra nézve befolyással birna, a mondó vagyok, hogy miután itt nem szorosan véve kereskedelmi, hanem csak tőzsdeválságról van szó : nem volna helyén, hogy a kormány abba beleavatkozzék; (Helyeslés a szélső bal felől.) nem volna helyén, különösen, hogy oly áldozatok árán tegye a beavatkozást, minők bizonyosan be fognak következni, hogyha az osztrák nemzeti bank nagy mértékben szaporítja pénzjegyeinek forgalmát; mert kétséget nem szenved, hogy ez esetben a pénzjegyek értéke, ára le fog szállni. Midőn az alföldön inség sújtja a lakosságot, akkor, hogyha hozzánk folyamodik, azt mondjuk: kezeink kötvék, mi nem tehetünk semmit, nem vagyunk képesek segíteni; (Igaz! Ugy van! a szélső bal felől.) de midőn egynehány, meglehet, néhány száz szédelgő tőzsdehős bukástól fél és az a veszedelem, hogy ez néhány száz magához hasonló embert magával fog ragadni: akkor a kormány rögtön segíteni akar. (Igazi Ugy van! Élénk helyeslés a szélső bal felől.)
