Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

28 109. országos ülés márczius 10. 1873. Azt hiszem, hogy az előttem szólott igen helyesen említette föl az 1868-ik évi törvényczikk V-ik szabászát, mert ezen czikkben az van mondva, hogy a sóraktárakban a sóár ugy határoztatik meg, hogy az akna-árhoz, öt forinthoz, hozzátétetik a jelenleg fonállá szállítási ós más költség. Ha ez áll, akkor azt gondolom, a törvény el akarta vonni a kormánytól azon hatalmat, hogy kénye-kedve szerint Ieebbszállitsa, vagy fölebb emelhesse a só árát. így értem én legalább a dolgot; ha ez igy van, nagyon jól fölfoghatom, hogy a kormány saját hatalmából leebb nem szállította; de ennek daczára én teljesen osztozom az előttem szóló képviselő ur véleményében, hogy nagyon helyén volna ezen áraknak revisioja és leebbszállitása. Teszem ezt azon okból is, mert, én is teljesen osztozom azon véleményben, hogy, ha már az állam bizonyos környékeken a só mázsájának árán fölül még a szállítási árt is kívánja: épen csak a szállítási költség visszatérítését kívánhatja, de semmiképen nem szabad, hogy ő még nyerjen is ezen a szállítási áron. Minthogy pedig a pénzügyi bizottság előttünk fekvő jelentése azt mondja, hogy a szállítás az az idén a vasutak elkészítése és más okok következtében 142.000 forinttal leebbszállt, és hogy ez a legközelebbi években még inkább fog csökkenni: ugyanezen okból tehát az államnak a szállítás kevesebbe kerül, mint eddigelé; azt gondolom, jogosan követelik mindazon környékek, hogy a minister ur a tarifot revisio alá vegye, és szállítsa le a valódi költséget. De másrészről elismerem, hogy a minister urnák nincs jogában e tekintetben önkényüleg eljárni, és az árt leebbszáliitani, és hogy ezt csak a törvény utján teheti. És valamint törvény ellenére leszállítani, ugy fölemelni sincs jogában a szállítási költségeket. Pedig átalában azt mondják, hogy ezen év kezdetétől a szállítási költségeket több helyen fölemelte. Nézetem szerint ez egészen a törvény ellenére van, valamint tgrvény ellenére volna az önkényes leebbszállitás is. Bátor vagyok tehát a minister urat fölkérni, legyen szíves fölvilágosítást adni az iránt, vajon igaz-e, hogy fölemelte a szállítási árakat a törvény határozott kimondása ellenére; más részről hajlandó-e a legközelebbi alkalommal a száiliíási költségek csökkentése tekintetéből revisio alá venni a szállítási költségeket. Kerkapoly Károly pénzügymiilister: Az előttem szólott képviselő urak által elmondottakra kötelességemnek tartom válaszolni. A t. képviselő urak ellenkező föltevésből indultak ki. Paczolay képviselő ur azt hitte, hogy ha a vasút megnyílta következtében a szállítási költség alább száll, akkor a ministernek kötelessége szintén alább szállítani a szállítási költséget mindenütt ott, ahol az tényleg megtörtént. Horn képviselő ur a törvény szavaiból indulva ki, ahol az van mondva, amit ő idézett, hogy t. i. a jelenlegi szállítási költségek szolgálnak zsinórmértékül : azt mondja, hogy ha valahová 1 frt 50 krajczár helyett 50 krajczárért el is vitethetem a só, nekem az 1 forint 50 krajczárnyi szállítási tételt fön kell tartanom a törvény értelemben. És a törvény szava, szerint, én kénytelen vagyok Horn képviselő urnák adni igazat, mert a törvényben csakugyan az áll. Azonban bátor vaiék hivataloskodásomnak mindjárt első évében, nem ugyan egy törvényjavaslatban, hanem a költségvetés tárgyalásánál, a háznak tudomására hozni azt, hogy a törvény eme rendelkezésének szó szerint való értelmében föntartása teljesen lehetetlen; ha pedig fön akarnók tartani: akkor meg kellene szüntetni a kincstári sóraktárakat és sóárulást; mert ha valahol egy forinttal alább száll a só szállításának költsége, és én mindemellett a só árát a régi magasságban akarnám föntartani, minden magán-kereskedő leverhetne; az állam 4— 5.000 forintot elűzetne sótiszteknek fizetés és lakbér gyanánt, míg a közönség a szomszédban a magán-kereskedőnél vásárolná a sót 1 forinttal olcsóbban, mint ahogy mi adjuk. A törvénynél is van nagyobb hatalom: és ez a dolog természete és a lehetetlenség. Mindamellett, minthogy a ház nyilatkozata az volt, hogy a kincstári sóraktáraknak föladása ez idő szerint elhibázott és korai munka volna, és minthogy én utasíttattam azok föntartására, ezen nehézségeket hiven előadtam és azoknak — azt hiszem joggal — deferálíam ott, és annyiban, ahol és amennyiben föltétlenül szükséges volt; de csakis ott és annyiban. Ami már most Paczolay tisztelt képviselő urnák a constatált álláspontról fölfogott észrevételeit illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy előadásában némi tévedések foglaltatnak. Ő ugyanis azt mondja, hogy Szigettől Selmeczig már most vasúton lehet szállítani a sót. Én ugy tudom, hogy csak Garain-Berzenezéig; onnan pedig Selmeczig jó dobás; a költség pedig Garain-Berzenezétől Selmeczig nem sokkal kevesebb, mint annak fele költsége, amelybe Garam-Berzenczéig kerül. Az a másfél mértföld Garam-Berzenczétől Selmeczig, kivált azon vidéken, pénzbe kerül; többe kerül, mint 10 —20 mértföld a vasúton. Azt mondja továbbá Paczolay képviselő ur, hogy Körmenden, vagy nem tudom hol, olcsóbban árulják a sót. ő maga megmagyarázta auuak okát, miért van 10 krajczárnyi különbség az egyik sóházra vonatkozólag. Azért, mert ide egészen vasúton szállítják a sót. Másodszor azt mondja a képviselő ur, hogy tévedés van a dologban, tollhiba csúszott be és fölszólít ennek kiigazítására. Ha a tisztelt képviselő ur csakugyan azt tartja, hogy itt tollhiba forog