Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

109. országos ülés márc/.his 10. 1873. 29 fön, nem hiszi-e, hogy az országgyűlés drága ideje igénybe vételének mellőzésével, magánúton hozzám intézett figyelmeztetésére nem javítottam volna ki «zt a tollhibát? Ugy látszik, maga sem hiszi oly nagyon, hogy itt tollhiba forog fön. (Derültség.) Harmadszor azt hiszi a képviselő ur, hogy a marháknál a láb- és száj fáj ás azért ütött ki, mert drága levén !a só, a gazdák nem vásárolhatták kellő mennyiségben. Elismerem, hogy a tisztelt képviselő ur jobb gazda lehet, mint én; eddig azonban ugy tudom, hogy a marhák láb- és szájfájása azokon a vidékeken is előfordul, ahol a sót csaknem ingyen adják, ahol t. i. a limito-só van. Abból a tényből tehát, hogy az ily vidékeken ép ugy előfordul a marhák láb- és szájfájása, mint például -Hontmegyében, azt a következtetést vonom, hogy annak a bajnak mégis más lehet az oka. (Helyeslés.) Különben meglehet, hogy neki van igaza; .(Fölkiáltások: Nincsl) a házban sok gazda van, akik meg fogják ítélni, igaza van-e, vagy nincs. Annyit egyébiránt mondhatok, .hogy az elveket, amelyekei mindkét képviselő ur kiemelt, magaméinak ismerem: nem szabad többet venni a sóért, mint a bányabért; a szállítási dijt, a regié-, és manipulationalis költséget, egy krajczár hozzáadása nélkül. Ezen alapon történt a számítás, és ha akár a tisztelt képviselő ur, akár más valaki azon sóraktárra vonatkozólag, mely őt közelebbről érinti, és melynek viszonyaival közelebbről ismerős, ez irányban meggyőződést akar magának szerezni, az árelemzést igen szívesen közlöm vele: csak ezen árelemzésben és ez által lehet megtalálni és adhatom én meg a megállapított áraknak igazolását, Ami végre a jövőre vonatkozó kivánatot illeti, hogy t. i. ez a dolog revisio alá vétessék, és az árak olcsóbbá tétessenek: természetes, hogy a revisio évről-évre megtörténik, mert évről-évre változnak a viszonyok. Hogy pedig egynémely helyen az ár fölemelésének szüksége állott be, és az árt föl is emeltük: annak egyszerű az oka. Nevezetesen eddig, míg a vizén szállítás divatozott, két körülmény játszott közre, ami most megszűnt. Ugyanis kisült, hogy a létező szállítási szerződések alapján az előirányzatba fölvett szállítási dijak nem igazak. Miért ? Az mondatott, hogy mázsáját ennyiért és ennyiért viszik, például Szigettől Szegedig; de nem voltak előirányozva az elmesülések és az ezek következtében a kincstárnak okozott károk, amelyek pedig valósággal bekövetkeztek. Én tehát kötelességemnek ismertem, okulva éveknek tapasztalásán, ezeket is, mint indirecte beállott szállítási költségeket, figyelembe venni; mert különben az' üy károkat a bányaárból kellene leütni és ennek figyelembe vétele az egyik tényező, amelynek alapján ós következtében a só árának itt-ott emelkednie kellett. A másik az: mert épen a vizi szállítás természeténél fogva csak a tavaszi nagyobb vízállás mellett lehet a szállítást nagyobb mérvben eszközölni; ezzel összefüggött, hogy nagy vidékek igényeinek kielégitése végett nevezetes mennyiségű sót kellett összehalmozni, mint például Tokajon, Szegeden, Szolnokon stb., ahová vízen egyszerre nagy tömegeket hoztak, . s honnan azután az esztendőn át széthordották. Az ily helyeken, természetesen, roppant nagy volt a hivatalok manipulationalis teendője, melyek mindegyike 100 és 100 ezer mázsa sót kezelt. Még pedig dolga volt kétféle sóval: az egyik, amelyet maga a vidék emésztett, a másik, amelyet tovább szállítottak, és így a regié megoszlott két fajta só között. Most ily sószállitó hivatalok tartásának szüksége elesvén, habár le is szállíthatjuk a személyzet számát, a regiét még sem lehet annyira megosztani, és így egy mázsának rendes költsége nagyobb. Itt tehát az árt okvetetlenül föl kellett emelni ; mert míg Tokajon 5 — 600 ezer mázsa torlódott össze, melyek között a regié költsége megoszlott, most 80 ezer mázsa mellett, habár a személyzetet reducáljuk is, egy-egy mázsára mégis több regie-költség esik. Arról méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a revisio időnkint meg fog történni, és hogy a só ára a leggondosabb számitások alapján fog megállapittatni. Ami azt illeti, hogy a marhák számára olcsóbb só árultassék, ehhez sok szó fér. A törvényhozás nem meggondolatlanul szüntette meg a kétféle sőt. Nem akarom most kifejteni az okokat, ez akkorra való, mikor az illető törvényjavaslat leend napirenden. Azt mondhatom, hogy czélba vettem a só árá. nak leszállítását; de nem azon az utón, hogy a konyha-sót így, a marha-sót ugy áruljuk, a mindenféle csalásoknak tág kaput nyitva, hanem egészben. Ez egyébként összefügg az összes adórendszerrel ; mert minden mázsa só árának, például 1 forinttal való alább szállítása, ugyanannyi forint kevesebbletet eredményez bevételeinkben. Ennek a kcvesebbletnek okvetetlenül pótoltatnia kell máshonnan. Ezt a kérdést tehát nem lehet egy magában, isoláltan eldönteni ; hanem összefüggésben az egész adórendszerrel; mert az egy helyen előálló fogyatkozást pótolni kell a más helyen előidézendő többlet által. Ismételve mondottam már, hogy a pénzügyi kormányzat a legközelebbi ülésszak alatt elő fogja terjeszteni az összes adórendszert kimerítő törvényjavaslatokat. Ezek egyik ize gyanánt fog szolgálni a sójövedékre vonatkozó ; és itt kiindulási pontom az lesz, hogy — mellőzve a kedvezményi árt, — a bánya-ár egészben véve ismét egy egész forinttal reducáltassék; ez azonban csak akkor lesz lehetsé-