Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-109
109. országos ülés márczius 10. 1873. 27" nister urat azon irányban vezérelte, hogy Selnieczen ily drágán árultassék a só, midőn az országgyűlés a mármaros-szigeti vasút kiépítését leginkább azon indokból szavazta meg, hogy a sónak fuvarozása biztosíttassák, és más tekintetben könnyebbittessék. Ezen vasút annyira elkészült, tisztelt ház, hogy Mármaros-Szigettől Selmeczig mindig lehet szállítani ; az sem szenved kétséget, tisztelt ház, hogy ezen vasút költségeinek fedezéséhez, illetőleg a kamatbiztositás fizetéséhez azon vidékek, melyek a legdrágább soárt fizetik, ép ugy hozzájárulnak, mint akármely más vidéke az országnak. Én tehát bátor vagyok a tisztelt pénzűgyminister urat fölhívni arra, hogy fejtse Id nekem azon indokot, mely őt oda vezérelte, hogy ép azon vidéknek áruitatja legdrágábban a sót, mely vidék anyagi jólétének előmozdítására eddig a pénzügymim'ster ur egy krajczárnyi áldozatot sem hozott. Valóban nem tudom, hogy micsoda indokok vezérelték akkor, midőn a körmendi sóraktárban is olcsóbb a só, mint Selmeczen. Meglehet, hogy a tisztelt minister az 1868. esztendei sójövedékről szóló törvényben leli talán ezen eljárás alapját. De ha fölteszem is azt, mi ezen törvény 5. §-ában foglaltatik, hogy Magyarország nyugati vidékein azon szempontból, hogy az egyik állani területéről a másikéra a sócsempészet megakadályoztassék, és a sőt áthozni könnyű és szabad ne legyen, 30 krajczárnyi árkülönbözetnek szabad lennie, még akkor sem tartható ion álláspontja ; mert senkisem tagadhatja, hogy Yág-Ujhely közelebb fekszik, mint Selmecz, és mégis ott 5 forint 90 krajczárért árultatik a só, tehát 106 krajczárral olcsóbban, mint Selmeczen. Ha tehát a 30 krajczárnyi árkülönbözetet vesszünk is föl, legfölebb 6 forint 20 krajczárért áruitathatnék a só. Ha pedig Holics vétetik, ami pedig már épen a határszélen fekszik, és ahová a fuvar nagyobb, ahol tehát indicálva van a 30 krajczárnyi árkülönbség, ha ezt hozzáveszszűk, még akkor is 6 forint 80 krajczár jönne ki, holott Selmeczen a só ára 6 forint 96 krajczár. Én ezen intézkedés méltányosságát és igazságosságát az én csekély észbeli tehetségemmel fölfogni nem tudom, és indokolását nem is látom másutt, mint abban, hogy a pénzügyminister ur naprólnapra tapasztalja, hogy azon legszegényebb vidékek lakosai leginkább iparkodnak az állam szükségleteinek eleget tenni, tudniillik adójokat pontosan lefizetni ; és ezért hiszi talán a pénzügyminister ur, hogy azon polgárok még akkor is, midőn mások irányában sokkal több kedvezést nyújt és áldozatot hoz az állam, még a só árával is tetemesen sújthatok. Én, tisztelt ház! ezt igazságosnak nem tartom, és ismervén a pénzügyminister urnák fölfogását az igazságról, azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen magas ár a táblás kimutatásba csak tollhibábol csúszott be ; mert ha nem igy állana a dolog, akkor mindazon okok, amelyeket előadni szerencsés valék, állanának. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék ezen, a kimutatásba becsúszott hibát kijavítani, és pedig a méltányossághoz mérten leszállítani. Én nem tartom az igazságossággal összeegyeztethetőnek, hogy az állam még a fuvaron is nyerészkedjék ; mert ha Körmendre és Veszprémbe olcsóbban lehet elszállítani a sót, miért ne lehetne ezt tenni Selmeczre is? Én tehát nem helyeselhetem, hogy a fuvarozásdijának fölemelése által akarják a vidéket ezen mindennapi szükségletében sújtani. A sóárulás eszembe juttatja egyszersmind azon eszmét is, hogy a sónak ily ároni árultatása Magyarországon a mezőgazdaságot roppantul nyomja r és akkor, mikor az 1868-ik évi törvényt a sójövedékre vonatkozólag meghoztuk, és a só árát 5 forintbanmeghatároztuk: nagyon helyesen, azon indokból tette ezt a törvényhozás, hogy a só ára ez által tetemesen alábbszálljon; azonban azt tapasztaljuk, hogy ez nem történt meg, sőt a kősónak ily magas ároni árultatása idézi elő azon körülményt, hogy több vidéken a sónak kellő hiánya miatt kiütött a marhavész, és miután azon vidékek lakosai nem voltak képesek magokat elegendő sóval ellátni. a marhák szájfájása, mely leginkább a só hiányából keletkezik, néni akar szűnni. Méltóztassék tehát a pénzügyi minister urnák a lajthántuli ministeriummal az iránt egyezkedni, és mihamarább keresztülvinni azon intézkedést, hogy a szükségletre elegendő marhasó készittessék : mert ha a konyhasó ára föntartatik. és a iiiarhasó-árulás meg nem engedtetik, különösen azokon a vidékeken, ahol sziksavas határok nincsenek: mulhatlanul maga után fogja vonni a marhavészt. Emiatt kérem a pénzügyministor urat, hogy a sónak olcsóbb ároni árulása végett a túlsó kormánynyal érintkezésbe tegye magát. Horn Ede s Tisztelt ház! Nem azért szólalok föl, mivel az előttem szólott ismételve a vágujhelyi sóraktár árát keveselte; nem is szándékom czáfolni azon eszméket, amelyeket tisztelt előttem szólott fölhozott, sőt nagyrészben magaméváteszem véleményét. Én szintén azt óhajtom, hogy a só árat le lehessen szállítani, sőt többet óhajtanék, ha látnám ennek lehetőségét, s ez a,z, hogy a só-egyedárusság megszüntettessék. De előrelátom, hogy a minister ur ezt szintén lehetetlennek fogja mondani. Ami a só árának leszállítását illeti, a minister ur kilátásba helyezi azt, hogy nemsokára törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. Már ezért e perczben nem akarok a dolognak érdemelje belemenni, hanem épen azon pontra vonatkozólag, melyet tisztelt előttem szóló tárgyalt, lesz egy-két észrevételem.
