Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-115

180 115. országos ülés márczius 20. 1873. járás van életben, ezen ügyek büntető eljárás utján láttatnak el, nem kerülte ki sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság figyelmét. Ha mégis a bélyegkötelezettséget ezen részekben, illetőleg országokban is kiterjesztendőnek vélte ezen ügyekre: az két okból történt; először azért, mert nincs megírva sehol, hogy az helyesen történik, ha a büntető eljárásra tartozóknak mondatnak ki ezen ügyek; ami pedig netalán helytelenül, de tényleg ezen útra, tartozik, hogy azért mindjárt bélyegmentességnek is örvendjenek: az sincs megírva sehol. Tényleg ugy van, hogy ezek a büntető eljárás útjára tartozóknak tekintetnek, és mivel petitio principii szerint a közérdek, a jog eszméje, a morál tekintetei által paranesoltatik az, hogy a bűnügyeknek bélyegmentesség tulaj donittassék, ugy ezen ügyek is most bélyegmentességnek örvendenek. — Ezen ügyek azonban kétségtelenül igen erősen magán színezetűek, és én nem látom nemcsak a bélyegekre vonatkozó tekintetből indokoltnak ; de politikai tekintetből sem kívánatosnak azt, hogy a már is létező különbözetek még fokoztassanak az által, hogy azok consequentiáiban még a bélyegtörvényben is egyenlőtlenség statuáltassék. Ellenkezőleg addigis, mig annak idejében oly eljárás hozatnék be, melynek alapján a Magyarországon is erősen magán jellegűnek mutatkozó ügyek az illető területeken ilyeneknek nyilváníttatnának, mondom addig is, míg ez meg nem történhetnék : kívánatos, hogy a bélyegkötelezettség tekintetében azon országnak egész területén egyenlő rendszabály és egyenlő eljárás állittassék helyre. (Helyeslés jobl felől.) Tomlwr Iván: Tisztelt házi Nem volt szándékom ezen tárgyhoz szólani, hanem a hallottak folytán szabad legyen a tisztelt ház előtt röviden kijelentenem, hogy miután Horvát-Szlavonországban az előttünk fekvő törvényjavaslat 10. §-ában elősorolt kisebb hatalmaskodások szintén bűnvádi eljárás tárgyát képezik, és azok mindenhol és mindenkor bélyegmentesek voltak : azért, — hacsak Horvátországban valami jogi paradoxont behozni nem akarunk, — előttem szólott tisztelt képviselőtársam és barátom módositványát elfogadom, és nemcsak a magam, hanem — ugy hiszem — a többi horvát képviselők nevében is ajánlhatom azt a tisztelt háznak. (Helyeslések.) Lázár Ádám: Tisztelt ház ! Azt reménylettem, hogy a pénzügyminister ur épen azon kételyekre nézve fog fölvilágosítást adni, hogy menynyiben áll Magyarországon a polgárjogi követelés a becsületsértés és kisebb hatalmaskodás eseteivel összefüggésben? Igen sajnálom, hogy oly magyarázatot méltóztatott adni, melyből azt lehetett érteni, hogy igen könnyű szerrel lehetne Erdélyben és Horvátországban az eddig ott fönálló büntető eljárástól menekülni, amit én csak örömmel üdvözölnék; de miután nem ez czéloztatik, hanem épen megfordítva, az, hogy ott bizonyos, határozott büntető jogi természetű ügyek szintén polgári követelések természetével ruháztassanak föl, mint a pénzügyminister ur állítása szerint a kisebb hatalmaskodás esetében való eljárásnál: annálfogva azon fönebb emiitett menekülésre, ugy látszik, ezen utón kilátás nem lehet. Sajnálom, hogy az igazságügyminister ur nincs jelen, kihez egy kérdést lennék bátor intézni, mielőtt határozott véleményemet ezen ügyre vonatkozólag elmondanám. A becsületsértési esetekről, valamint szintén a kisebb hatalnmskodási esetekről a legrégibb törvényhozások, mint magán követelési bűnesetekről emlékeznek. Nem szükség e tekintetben Ulászló, Mátyás király és Verbőczy törvényeire hivatkozni; mert hogy az azokra vonatkozó eljárás mindig a büntetőjog terén mozgott, mutatja azon eljárási szabály is, hogy azon bűnesetek, — mert nem magán jogi követelésről van szó,—részint fogsággal, részint pénzbirsággal büntettettek, amely hasonló természetű ügyekben most is fönáll, valamint az osztrák büntető-törvénykönyv peres eljárása szerint, ugy másfelől itt Magyarországon is —• legalább következtetve a sajtó-biróságok eljárása köréből — a becsületsértésiés rágalmazási eljárásnál, mely szerint az ily esetekben részint pénzbirsággal, részint fogsággal szoktak sújtatni a bűnösök. Ezért óhajtottam volna hallani a tisztelt igazságügyminister úrtól, hogy miután ezen törvényjavaslat megállapításában tényleges részt vett a központi bizottságban, és tán a pénzügyi bizottságban is : óhajtottam volna hallani azon fölvilágosítást, hogy szándékozik-e ezen ügyben — a rágalmazási kérdésekben és a sajtóbirósági eljárásban — minden beadványt, minden jegyzőkönyvet és hozandó Ítéletet bélyeg alá vettetni? Mert ha ez itt világosan ki nem fejeztetik, akkor a bírák oly oknélküli zaklatásoknak lesznek kitéve, melyek kétségkívül káros következményeket vonhatnak magok után. De továbbá más kételyem is van ezen czikkre nézve, miután a büntető eljárásban a per tárgyát ezen; nézetem szerint, ugyan bünjogi jellegű, de megengedem, a pénzügyminister ur állítása szerint magánjogi jellegű követelésnek, bizonyos érték képezi, mely a nyelvváltsági eseteknek vagy kisebb hatalmaskodási bűneseteknek szokott megfelelni: következőleg, ha ezen összeg lenne irányadó a jegyzőkönyvek fölvételénél, vagy az ítéletek kiadásánál, az még tűrhető lenne a sok rósz közt; de ha tekintet nélkül a tárgy értékére mondatik ki a bélyegkötelezettség, például: hogy az, akinek egy forintnyi keresete van, 50 krajczáros jegyzőkönyvet kell fölvétetnie, és két forintos bélyegü ítéletet kiállíttatnia: akkor mindjárt el van véve a kedve attól, és valóban aránytalan is azon teher a perre nézve,