Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-114
174 114. országos ülés márczius 19. 1873. ért-e az 10 frtot, vagy pedig százezer irtot: a fellebbezés dija mindig 10 frt volt. Ez már a múltban is igen sok oly embert, kiknél 10 frt nagy érték, visszariasztott attól, hogy megsértett jogainak orvoslatát keresse. Ehhez járult még az is, hogy az ilyen perek a törvénykezési rendtartás értelmében, ügyvéd közbejötte nélkül nem voltak tárgyalhatók, s igy a biró a legjobb akarat mellett sem segíthetett a szegény félen az által, hogy jegyzőkönyvileg szóval vette volna föl panaszát, hanem a bélyeg és illeték nagy összegén kivtil az ügyvéd díjazásáról is előre kellett gondoskodnia, s igy valósággal elriadt attól, hogy megsértett jogát s igazságát keresse. Ez sokkal nagyobb mértékben fog a jövőben előfordulni, hogy ha ezen szakasz minden módosítás nélkül fogadtatik el; mert akkor az ügyvédnek kötelessége a felet az ügy állásáról teljesen fölvilágosítani ; kötelessége előkészíteni a felet arra, hogy minő kiadások várhatnak reá. Ha a fél a legnagyobb 10 frtos tételt kétszeresen lesz kénytelen fizetni: akkor nagyon sok ember jő azon helyzetbe, hogy inkább eltűri a sérelmet, hogy sem annak sokba kerülő orvoslását keresse. Hogy pedig ez az átalános jogérzetre nézve végtelen káros hatással lenne ; azt nem szükséges bővebben fejtegetnem. Azért bátorkodom ezen szakaszhoz azon esetben, hogy ha az előttem fölszólalt képviselő urak azon iditványa és nézete nem fogadtatnék el, hogy t. i. ezen szakasz egészen elejtessék, egy módosítást a tisztelt ház figyelmébe ajánlani, az ingatlanok, szóval a dologi jogok miatt folyó perekre nézve. Ezeket ugyanis kivétel alá venném, s ha nagyobb az érték, a bíróság közbejöveteléért, szóval az állam segélyeért százalék-illeték vétetnék föl. Én tehát a fölebbezést nem rónám meg. Ajánlom módosításomat a tisztelt háznak elfogadás végett. Módosítás. Az 5. §. 3-ik bekezdéséhez tétessék: „Kivétetnek azonban a telekkönyvi, dologi jogok miatt folyó perek, melyekre nézve az előbbi eljárási szabályok megtartatnak." Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Popovics Jenő módositvanyát.) Széll Kálmán előadó: Igen röviden kívánok egy pár szót mondani. Ha átalában azon rendelkezéseket, melyek az adó fölemeléséről és a bélyegilleték fölemeléséről szólanak, absolut mértékkel mérjük, bizony azok mind, egyenkint, igen nagyon terheseknek, súlyosaknak bizonyulnak. De ezen egyes intézkedéseket, miután már kimondtuk azon elvet, hogy a jövedelmet fokozni kell, hogy az adókat emelni kell: in specie a bélyegeket és dijakat relatív mértékkel kell mérni; most arról van szó, hogy kétszeres bélyeggel láttassék el minden fölebbezvény, mely két egybehangzó Ítélet ellen intéztetik. Azt hiszem, sokkal terhesebb és méltánytalanabb, ha már ezen szempontból ítéljük meg e javaslat azon részét, mely azon perlekedőnek terhét emeli, ki az első folyamodványnál keres igazságot, valamely kicsi, de reá nézve nagyon értékes per tárgya miatt. Sokkal méltánytalanabb ez, mintha azt sújtjuk, ki meg nem nyugodva a két egybehangzó birói ítéletben, még egy harmadik biró szolgálatát is igénybe veszi. Mert átalában a bélyegilleték themájának alapja az, hogy azok, kik az állam ezen szolgálatát igénybeveszik, járuljanak azon költségekhez is, melyeket átalában az államszolgálat ellátása magával hoz, és amibe az kerül. Tehát annak contributióját, ki még két egybehangzó birói ítélet ellen fölebbez, és egy harmadik forumot vesz igénybe, azt, viszonyítva a többi intézkedésekhez, a többi adófölemelésekkel összehasonlítva, azok közé sorolom, melyeket legkevesebb sikerrel lehet megtámadni, melyeket legkevesebb indokkal lehet nélkülözni: s ép azért, ezen javaslat mellőzésével, az eredeti szöveget ajánlom a t. háznak elfogadás végett. Eötvös Károly : Tisztelt ház! Röviden akarok én is ezen kérdéshez szólani, különösen Steiger Gyula képviselő ur indokolására reflectálva, melyet ő akként formulázott, hogy miután nekünk codexeink nincsenek, miután anyagi törvényeink igen sok irányban hiányosak s az eljárási szabályzat,. és a perrendtartás igen sok kívánni valót hagy hátra: igen gyakori, mindennapi az eset, hogy a perlekedő felek két egybehangzó ítélet után sem lehetnek meggyőződve arról, hogy vajon érdekeik, jogaik, kellő kifejezésre jutottak-e. Én, megvallom, ezen indokokat helyeseknek nem találom, s egyátalában a dologhoz tartozóknak sem .vélem ; mert vannak esetek, és ez esetek legnagyobb része olyan, hogy a fél, mely perét elvesztette, nem egy, nem kettő, három, hanem négy biró s valamennyi birói Ítélet után is még mindig jiyanakodhatik magában és kételkedhetik, hogy vajon érdekei, jogai kellőleg érvényesültek-e? De ebből nem következik, hogy mi annyi fölebbezési forumot adjunk a feleknek, mig meg lesznek győződve, hogy érdekeiknek elég van téve. (Egy hang a középbalról: Nem a perrendtartást tárgyaljuk) A perrendtartás s az anyagi törvény hiányaiból merittettek ez indokok; én ezekre reflectálok s igy ehhez szólani van jogom. Ha nekünk ezt az indokot kellene elfogadnunk: akkor annak az lenne a következése, hogy annyi fölebbezési forumot kellene alkotnunk, amennyi elég lenne arra, hogy az illető felek megnyugodjanak, vagyis, ha háromban nem talál, találjon a negyedikben elégséges orvoslást. Én ezt az indokot nem fogadhatom el. Van ennek az indoknak különben egy másik neme is. Én azon nézetben vagyok, tisztelt ház, hogy ha nemzetgazdászati oldalát tekintjük a perlekedéseknek s azon sok konok perlekedésnek, amiről itt szó van,
