Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-114
114. országos ülés márczius 19. 1873. iöl Ha Magyarország 30 milliónyi egy vallású, egy nemzetiségű, egyetértő nemzetből állana, ha oly szerencsés helyzete lenne, mint Angliának, hogy nem kellene a szomszéd ellenségektől félnie: akkor nálunk is sokkal kisebb lenne a teher, akkor az önvédelmi inproductiv kiadásokat is kevesbíteni lehetne. Önföntartásunk azonban oly terheket ró ránk, melyek alól menekülnünk nem lehet. Mi e tekintetben sokkal nagyobb teherrel küzdünk, mint más állam, mi, ugy szólván, két hadsereget tartunk; és ki merné mondani, hogy e teher alól kimenekülhetünk, és ki merné elvállalni azon felelősséget, hogy akár a hadsereget, akár a honvédséget megszüntessük; bármily kellemetlen legyen is, annak, ki a magyar haza jövőjét biztosítani akarja, kívánnia nem lehet, hogy ezektől most meneküljünk. Menekülni fogunk ettől, ha nem mindjárt is, de idővel; mert ha körültekintünk Európában, látni fogjuk, hogy ezen teher nemcsak nálunk létezik, de nyomja Európának összes nemzeteit. Európa okosabb emberei már ma is komolyan foglalkoznak azon kérdéssel, (Derültség) mikép lehessen megörökíteni a békét és megszüntetni a hadi állapotot, mely a népek vállaira ily nagy terhet ró. Ez meg fog történni, de aránylagos idő múlva fog csak bekövetkezni. Miután én ezen terheknek szükségét belátom miután ezeknek elviselésére a szükséges pénzt megtagadni nem merem: elfogadom ezen törvényjavaslatot, bár nem tartom a legjobbnak és legigazságosabbnak : de miután a törvény, melylyel a lehető legközelebbi idő alatt segíteni lehet és kell, a kormány által már meg is van Ígérve, ezt addig is, mig ez más törvény által pótolható, elfogadom. Makray László: T. ház! A pénzügyminister ur tegnapelőtt tartott előadásában, midőn védelmébe vette az általa beterjesztett személyes-kereseti adóról szóló törvényjavaslatot, használta azon kifejezést, hogy az idő drága és a pénz is drága. Hogy a pénz drága azt bebizonyította a tisztelt háznak hullámzó érzelme, midőn azt szavazatával megadta; hogy az idő pénz, miután azon adók, melyeket az államnak a polgár megfizetni tartozik, nagy fáradság és sok izzadtságba kerülnek, ez is bizonyítja, hogy az idő is pénz. Hanem kénytelen vagyok kijelenteni a tisztelt háznak, hogy ha tegnap szavazatommal hozzájárultam a személyeskereseti adónak megszavazásához, szavazatom igazolására fölolvasom Szemere Bertalan egy mondatát: (Halljuk!) „két különböző dolog: birni elvvel, mint gondolkodó ember, és tanácsolni a hazát, mint hazafi. Amott az elme szabadon alkot, itt az értelemnek tény- és körülményekhez kell magát szabnia. * Itt meg van mondva az ok: miért járultam szavazatommal tegnap a törvényjavaslat elfogadásához. Miután a t. ház egyik vezére kimutatta, hogy a haza KÉIV. H. NAPLÓ 181. V 1- KÖTET veszélyben van, hogy ha bizonyos költségek meg nem szavaztatnak: kötelességemnek tartottam hozzájárulni, hogy az államgépezet fönakadást ne szenvedjen. De ma már ezen törvényjavaslathoz, mely előttünk fekszik, én részemről hozzá nem járulok. Első sorban az erdélyi részekre való tekintettel teszem meg a törvényjavaslatra észrevételemet. Én azt hiszem tisztelt ház, hogy Erdélynek összemarczangolt viszonyai a bélyegemelést nem birják meg, és a kitisztázás útjait bélyeg utján nehezíteni káros és veszélyes. Hogy a tisztelt képviselőház az erdélyi viszonyokat méltányolhassa, méltóztassék megengedni, hogy Erdélynek képét egy pár torzvonással lerajzoljam. Méltóztassanak oly állapotot képzelni, melyben a fővárosi háztulajdonosok pl. kiszorittatnának háztulajdonosi jogaikból, és ezen jogokat magok számára követelnék a bérlők, s a tulajdonosok kényszerülve lennének egyenként perelni vissza házaikat. Ez Erdélynek képe, melyet az absolutismus uralma hátrahagyott. Ebből a viszonyból, bélyegadó emelésének terhe alatt kibontakozni, lehetetlen. Ez annyit tenne, mint Erdély elszegényedett birtokosságát öngyilkosságra fölhívni. Én, miután az idő pénz, elfogadom a tisztelt minister ur oktatását, és csak annyit mondok, hogy a külföld már elitélte a tisztelt pánzügyminister ur bélyegtörvényét. Ugyanis Ihering a berlini egyetem hires tanára, közelebb a bélyegtörvényről az ifjúságnak fölolvasást tartván, ez alkalommal megemlékezett Magyarországról is. Azt mondta ugyanis, hogy Magyarországon legmagasabb a bélyegadó és ez lehetetlenné teszi a sérelmek orvoslását. Továbbá mondta azt is, hogy aki 10 irtot perel, az nem az értéket perli, hanem perel azért, hogy elégtételt szerezzen jogérzetének; és hogy ezen elégtételt megszerezhesse igazságérzetének: ezt a bélyeg súlya akadályozza. Röviden összefoglalva elmondottam, mi az oka annak , hogy a törvényjavaslathoz hozzá nem járulhatok. Fölkérem a tisztelt házat, hogy ha ezen bélyegtörvény megszavaztatik, Erdély bérczei közé be ne vitessék addig, mig az úrbéri perek nem rendeztetnek. Csak azt akarom megjelezni az igazságügyminister urnák, hogy csak nem rég történt berontás Hunyadmegyében egy birtokos területére, a kisrunki puszta bánya-területre, daczára a fönálló törvényeknek, melyek hivatva volnának bennünket védelmezni. Ugyanis valami németek — csak nem ugyanazok, kik a petrozsényi kőszén-telepeket elfoglalták — telepedtek meg bányászat czimén és ott dulásokat visznek véghez. Hiába folyamodott a birtokos a bíróságokhoz ; mert ezek azt mondták, hogy a közigazgatási hatóságokhoz tartozik; emezek pedig a bánya-kapitánysághoz utasította, amely azután azt felelte, hogy perelje be, a kiket foglalóknak tart, a bányai törvényszéknél, ami annyit 21
