Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-114

160 114. országos ülés márczius 19. 1S73. miként nevezhette nézeteinket hiábavaló okosko­dásnak. Tiszteit ház! Összes szótárunkban nincsen nép­szerűtlenebb eszme és szó az adófölemelésnél. Én ezt nagyon természetesnek találom, miután századok óta az adók rendesen absolut uralkodóknak kegyen­czei által nemcsak nem fordíttattak az ország javára, de gyakran épen az ország ellenére is. Igen természetesnek találom tehát, hogy, mi­után az eszme világában is csak lassabban törteink a haladás: még nem látja be minden ember azt, hogy ma, az alkotmányos időben fizetett adó nem áldozat; mert nem az ország ellenére fordittatik; de az ország javára, és igy az ő egyéni javára is, amennyiben az ő egyéni java az ország javával össze van fűzve. Miként meggyőződni alkalmam volt, a tisztelt ház leJkiismeretességgel vizsgálta át a költségvetést és csak azon tételeket szavaztuk meg, melyeket szükségeseknek láttunk. Azok, kik az adőéremnek csak azon oldalát nézik, melyen az van irva, hogy azt fizetni kell: természetesen kellemetlennek fogják találni; de a dolog másik oldalát is meg kell nézni, hogy a mai időben szükségleteink nagy mérvben növekszenek, hogy azok által a személy- és vagyon­biztonság, a közjólét, az emberiség végczéljai siet­tetnek, hogy az ami saját, jól fölfogott érdekeink előmozdítására történik. (Helyeslés.) A kormányok ily népszerűtlen eszmékkel ritkán mernek föllépni, ritka alkotmányos kormány az, mely adófölemelést mer az ország, a nép képviselője elé terjeszteni, mert az népszerűtlen; inkább a re­formokat, a szükséges kiadásokat halasztja el! Ha tehát a mi kormányunk az ország reformjaira szük­séges pénz iránti követelését ily népszerűtlen utón is be akarja hozni : e miatt én a kormányt nem kárhoztatni ; de inkább dicsőíteni tudnám. (He­lyeslés.) Igen sok kormány azzal segit magán, hogy a rendes kiadásokat a rendkívüli rovatokba teszi át, és ily rendkívüli utón, ami nálunk kölcsönt jelentene, kívánja az ország szükségleteit fedezni; ezt azonban nagyon veszélyesnek és sokkal súlyosabbnak tartom, mintha egyenes adók emelése utján iparkodnék fedezni. A kormányok kölcsön utján szeretik leginkább fedezni a kiadásokat, pedig a mai kamatláb mellett s a midőn hitelünk annyira meg van rendítve, na­gyon óvakodnunk kell a kölcsönöktől; ha pedig mégis kell kölcsönt vennünk, azt beruházásokra kell fordítanunk. Hogy ez eddig nem igy történt: ebből erednek nagy részt bajaink. Hogy adóink időnkint emelkednek: azt nagyon természetesnek találom, mivel hazánkban magán utón nagyon keveset teszünk, s ennek következtében majdnem mindent az államtól várunk; ha tehát az | államnak sokat kell értünk tennie: igen természetes, hogy több pénzre is van szüksége. (Helyeslés.) Az tehát, ki az államtól többet kivan, mint pl. én, nem tagadhatja meg a nagyobb szükségletet; megtagad­hatnák legfölebb azok, kik azt kívánják, hogy az állam minél kevesebbet tegyen, sőt ha lehet, ne avatkozzék semmibe; bizassék minden a megyékre, a községekre, a társulati egyesületekre. Az adószükséglet természetesen emelkedik a folytonos beruházások által, melyekre szükségünk van; de emeli ezt a pénz értéktelensége is; mert az évről-évre alászáll, az állam kiadásai napról-napra na­gyobbak, mivel napról-napra drágább mind az, mire az államnak szüksége van, és igy az állam kiadá­sai folyton-folyvást növekednek, valamint az egyes hon­polgároké is. Én nem az adóleszállitástól várom hazánkra az üdvöt; de várom inkább az érték emelkedésétől, az ország fölvirágzásától. Látjuk, tisztelt ház, hogy emelkedett nálunk a föld ára; emelkedett a termé­nyek ára; emelkedett a munka ára; csak egyetlen­egy, ami nem emelkedett : a hitel. Fő teendőnk tehát, oda működni, hogy hitelünk is emelkedjék, és összhangzásba jójön a tényleges viszonyokkal ; ezt pedig pénz nélkül eszközölni nem lehet. Igen nagy bajnak tartom a hitel csökkenését, már pedig a hi­tel megszerzésére szükségesnek tartom az érczfor­galomnak helyreállítását és a hitelnek összhangzásba hozatalát a tényleges viszonyokkal. Ezen az utón lehet segíteni csupán a bajon, ezen utón re­ménylem előmozdítani országunknak és választóink­nak javát. Ezenkívül még néhány tárgy az, amit elha­laszthatatlannak tartok; ilyen ami már a ház asz­talán fekszik, az adókataszter behozatala. Egyike fő bajainknak az, hogy az adó nálunk igazságtalan, egyenlőtlen. A kataszter minél előbbi behozatala né­mileg legalább elinteni fogja az igazságtalanságot; kívánom tehát, hogy ez nálunk minélelőbb életbe­léptettessék. Az adórendszer revisiójától és nemzet­gazdászati alapon való szervezésétől segítséget várok ; bírjuk a ministerium igéretét, hogy a legközelebbi ülésszakban az uj adórendszer iránt előterjeszti ja­vaslatait. A kezelési költségek apasztására utasíttatott a ministerium: ennek megfelelőleg apadni fognak a kiadások. Az államjószágok, nézetem szerint, még igen keveset jövedelmeznek; meggyőződésem az, hogy itt is lehetne a jövedelmeket fokozni ; s reménylem és elvárom a kormánytól, hogy ez irányban is meg­teszi a szükséges lépéseket. Elismerem, tisztelt ház, hogy nagyobb terhek nehezednek ránk, mint bármely más szomszéd államra; de én ezt természetesnek tartom, mert valamint egyesek, ugy nemzetek terheit is a viszonyok határozzák meg.

Next

/
Thumbnails
Contents