Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-114
114. országos ülés márczius 19. 1873. 159 «ág előadójának előadásán kivül Komárom városa igen tisztelt képviselőjének emelkedett előadása meggyőzött volna. Ezenkívül fontolóra vettem azon nézeteket is, melyek ezekkel összeütközésbe jöttek, s melyek vagy italában semmiféle adófölemelést nem engednek, vagy pedig csupán ezen törvényjavaslatot nem fogadják el. Ezek közt első helyen áll Debreczen városa igen tisztelt képviselője, aki tegnapi beszédében igen sok szépet mondott, melynek nagy részével magam js egyetértek. Ha arról van szó, hogy ezen törvényjavaslat rósz: nem lehet, hogy magam is egyet ne értsek vele; mert magamsem tartom jónak; valamint összes adórendszerünket is rosznak tartom, s e tekintetben csak attól remélek orvoslást, hogy a pénzügyminister a legközelebbi ülésszakban összes adórendszerünkre vonatkozó uj törvényjavaslatot fog beadni, amely az ország szükségletének, a nemzetgazdászat követelményeinek meg fog felelni. Ha arról lenne szó, vajon a múltban történt-e mulasztás, ismét egyet kellene értenem Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő úrral; mert az én meggyőződésem is e tekintetben az, hogy már előbb kellett volna oly törvényjavaslatot hozni a ház elé, mely összes adórendszerünket reformálta volna. Ha arról van szó, hogy jövőre ezen bajokon segítsünk : ismét nagyon helyeslem az igen tisztelt képviselő ur előadását. Ma azonban nem lehet erről szó, csak arról: vajon szükséges-e ezen adófölemelés vagy nem? (Helyeslés.) Erre nézve már nem érthetek egyet a tisztelt képviselő úrral; mert ő, ugy látszik ezt nem tartja szükségesnek, miután a törvényjavaslatot nem kívánja megszavazni; vagy azért, mivel rosznak tartja, félreveti; de nem állit helyébe mást, mely jobb lenne, s a hiányt, mely az állampénztárban mutatkozik, fedezné. Itt tehát csak azon kérdéssel állunk szemben, hogy szükséges-e vagy sem ; tudunk-e helyette jobbat állítani vagy sem ; és miután az előttem szóló tisztelt képviselő ur nem győzhetett engem meg arról, hogy nem szükséges, de arról sem, hogy ma ennél jobbat tudnánk adni: kötelességemnek tartom ezt elfogadni. Az előadottak között volt még egynehány, amire kénytelen vagyok válaszolni. így nem ugyan ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, de az előbbinél átalában az adófölemelésről lévén sző, Horn képviselő ur azt állítja, hogy hiábavaló okoskodás az, amelynek alapján mi ezen törvényjavaslatot, illetőleg az adófölemelést elfogadjuk. Azt állítja : nem állunk szemben azon kérdéssel, hogy itt csak adófölemelés- vagy kölcsönről van szó, hogy itt nem állana a: „tertium non datur", de más lehetőség is volna. Vártam igen soká előadásában azt, hogy mi lehet azon kisegítő expediens. Fő kisegítőként a bankot említve, azt állította, hogy az önálló független magyar bankrendszert két hónap alatt be lehetne hozni, s ebből, illetőleg az országra háramlandó haszonból akarja fedezni a jelenlegi deficitet. Én e tekintetben nem érthetek vele egyet; nem pedig azért, mivel nem hiszem, hogy két hó alatt az önálló független magyar bankot már is életbe léptetni lehessen, és ez már is jövedelmezhessen annyit, amennyi kívántatik. Kívánom én is ép ugy, mint ő, sőt talán inkább, hogy valahára megmeneküljünk azon zsarolástól, melyet rajtunk véghez visz az osztrák bank; de azért nem ámítom magamat azzal, hogy rögtön keresztül lehessen vinni, hogy abból rögtön hasznot is lehetne hajtani, ha pedig nem lehet mindjárt hasznot remélni: akkor ezzel a jelenlegi hiányt fedezni nem lehet. Múltra való recriminatiókkal, jövőbe fektetett reményekkel a jelenlegi hiányt fedezni nem lehet. (Helyeslés.) További okoskodásában Horn Ede képviselő ur oda ment, hogy ő is a kölcsönt volt kénytelen, mint kisegítőt, ajánlani; mert mást. ugy látszik, nem talált. De azelőtt kimondta volt a kölcsönre, miszerint a múlt kölcsönből megtanulhattuk azt, hogy hitelünk annyira csökkent, hogy kölcsönt nem kapunk. Ha tehát nem kapunk Európában kölcsönt : mikép képzeli ő, hogy mégis kölcsön által lehet fedezni a hiányt? Recriminatiói között előfordul továbbá az, hogy itt oly kérdéssel állunk szemben ,1a bourse ou la vie." Ha csakugyan áll az, hogy itt vagy pénzről vagy életről lenne szó : ismét nem foghatom föl előadásának azon részét, hogy mikép utasítja ő el a pénzt; mert ha csakugyan áll az : akkor az egyiket vagy másikat fön kell tartani; pedig nem hiszem, hogy ő akár saját, akár a parlament vagy nemzet életét akarná inkább fölajánlani, mint a szükséges pénzt, — ezt még róla sem tehetem föl. Okoskodásaiban még tovább menve, azt mondja, hogy azon 9V2 millióval, melyet mi az adófölemelés utján reménylünk, nem fog helyreállani az állami pénztárnak egyensúlya. Meglehet; de ha ez áll: akkor nem foghatom föl azon következtetést, hogy még azon 9 1! \2 milliót sem akarja megszavazni; a logika szabályai szerint azt kellett volna mondania, hogy ha nem elég ez, kész többet is megszavazni. Úgyszintén azt találta, hogy a fedezet az előirányzatban túlságosan nagyra lett véve, hogy az nem fog mind befolyni, és hogy a kiadás még kisebbnek vétetett. Ám, ha ez áll, akkor okoskodásában megint oda kellett volna jönnie, hogy ő ezen adóemelést nem találja elégségesnek, és azért többet akar ajánlani, hogy ezen hiány is födeztessék. Már, tisztelt ház, nem foghatom föl, hogy 6 ekként a múlt hibáival és a jövő reményeivel hogyan kívánja a jelen hiányát fedezni; ha pedig a helyzetet megváltoztatni képes nem volt, nem értem,
