Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-113

148 113. országos ülés márczius IS. 1873. szertelenségét megszüntetni. Ezzel csakugyan élét vette a vitának a közlekedési ügyre vonatkozólag. Mit tett a pénzügyminister ur? Kijelentette, hogy a legközelebbi alkalommal be fog terjeszteni €gy átalános tervezetet az adóreformra vonatkozólag, mely adórendszerre nézve a tisztelt előadó ur maga kijelentette, hogy a mi rendszerünkben nincs eszme, nincs irány. Ezen szándékának kinyilatkoztatása okozta főképen azt, hogy az átalános költségvetés el lett fogadva. Ámde mit látunk most? Vajon csakugyan komolynak vehető-e a kormány ezen kettős szándéka? A tisztelt közlekedési minister ur beterjesztette az átalános úthálózati tervezetet; de az meg nem akadályozta őt abban, hogy időközben terjeszszen be egy nagy vasúti tervet. Már maga ez bizonyítja, hogy nincs szándékában egy átalános tervezet beterjesztése. A pénzügyminister ur tegnap ujabban ismét megígérte, — és nem is kételkedem, hogy ezen szándéka van — hogy már a jövő őszkor be fog terjeszteni egy, az összes adórendszert átalakító tervezetet ; hanem ez meg nem akadályozta őt abban, hogy most ezen rendszert még jobban elrontsa, tehát még inkább megnehezítse az akkori munkálatot ; mert beterjesztett egy oly javaslatot, mely egy az adófölemeléssel. Én e kettős eljárásból világosan következtethetem azt, hogy a kormánynak szándéka, egyszerűen folytatni politikáját, mint eddig, élni egyik napról a másikra és aprés moi le deluge. Ily politikának folytatására nem akarok eszközt szolgáltatni. Ez az egyedüli és fő érv. Ez alkalommal kötelességemnek tartom nemcsak a magam, de pártom nevében is figyelmeztetni a tisztelt pénzügyminister urat egy mondatra, melyet- ma reggel kiejtett. Azt mondta: hogy két irányban tartozik válaszolni, és pedig először azoknak, a kik kijelentették, hogy ők semminemű adófölemelést nem akarnak. Bocsánatot kérek, én nagy figyelemmel kisértem az egész vitát; de én ily nyilatkozatot a ház egyik oldaláról sem hallottam és e szerint senki sem mondotta, hogy semmi körülmények közt sem akar adófölemelést. De különösen nem hangoztatták ezen padokon. Bátorkodom emlékeztetni a pénzügyminister urat, hogy épen innen indult ki azon indítvány, hogy hozzuk be a fényűzési adót és az úgynevezett börze-adót. (Egy hang a jobb oldalon: Ez nem adó fölemelési) Ez ugyan szorosan véve nem adófölemelés, hanem eredményében mégis az, és minden esetre jobb és rationalisabb a beterjesztett javaslatoknál. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én kötelességemnek tartom, ezen fontos kérdéssel szemben, álláspontomat jelezni. Én igen jól tudom, hogy midőn ezen két javaslat nem ugyan a ház elé, hanem az osztályokhoz került, volt egy fractio, mely azon tant hangoztatta, hogy egyátalában nem egyezik bólé adófölemelésbe, mert megígérték választóiknak, hogy nem fogják az adót fölemelni. Ez nem a házban, hanem az osztályokban történt. Én nem hivatkoznám erre, ha a pénzügyminister ur nem szolgáltatta volna ez alkalmat. Bátor vagyok hivatkozni arra, hogy én azon alkalommal, ugyanazon osztályban rögtön kikeltem ezen tan ellen, mely nem ezen oldal és átalában nem az ellenzék tagjai részéről, hanem a jobboldal kebeléből származott és én határozottan tiltakoztam az ellen, és kijelentettem, hogy ha egy kerületben azt kívánnák tőlem, hogy az adó fölemelésébe ne egyezzem bele, ily körülmények közt, ily föltétel alatt én a képviselőséget el nem fogadnám ; mert első kötelesség a haza iránti kötelesség; és ha arról meg vagyok győződve, hogy hazám körülményei, hazám java megköveteli az adófölemelést: azt bátran megszavazom; mert az uj, nem rendi alkotmány szerint a képviselő nem a kerületet, hanem a hazát képviseli. Azon tant tehát, mint veszedelmes tant, visszautasítom. Igenis a kérdés az, hogy szükséges-e az adó, hogy nem lehet-e azt kikikerülni, és hogy igazságos-e és a harmadik kérdés az : olyan kezekre bizzuk-e annak beszedését, melyekben a közbizalom összpontosul. Ezek azok a kérdések, melyek fölött dönteni kell; de nem a fölött, vajon tetszik-e az egyik vagy másik kerületnek az adófölemelés, sőt hozzá teszem — a mint helyesen jegyezte meg a pénzügyminister ur — ez sértés bizonyos tekintetben a polgárok hazafiúi érzete iránt. Én sokkal több hazafiuságot tételezek föl az én választóimról, mintsem, hogy készséggel ne járulnának az áldozathoz; ha megvannak győződve arról, hogy az hasznos. Csakhogy épen ezen meggyőződés itt nincs meg; de nem is lehet, főkép azon oknál fogva, hogy a mint a körülmények mutatják, a kormánynak nincs szándékában e legfontosabb ügyben rendszert behozni. Van egy másik kérdés is, az, hogy miképen födöztessenek a rendes kiadások a rendes bevételből, miután ez nem érhető el az adóemelés által sem s itt a czél még sincs elérve. Tény, és igen helyesen jegyezte meg Horn képviselő ur, midőn monda: hogy sokkal helyesebb volna fölhatalmazni a kormányt, hogy azon néhány hónapra, mig az átalános adóreformot benyújtja, függő adóssággal fedezze a hiányt; hanem e törvényjavaslatnak mintegy erőszakolása más valamit sejtet vele: a kormány mintegy már most jelezni akarja, hogy minő irányban kívánja reformálni az adórendszert, jelezni akarja, hogy az ország tudja előre, hogy az adóreform annyit fog jelenteni, mint átalános adóemelést. Tisztelt ház! A dolog sokkal komolyabb, mint sokan hiszik. Fontoljuk meg, hogy hat év múlt el, és pedig mily hat év! a mely mélységes béke köze-