Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-113
140 113. országos ülés márczius 18. 1873. egyensúly helyreállítására kíván törekedni, gyakorlatilag is alkalmazni kívánjuk; ha ezen elvnek gyakorlati következményeit le akarjuk vonni, és nem maradunk annál, hogy drecretáljuk szóval az államháztartás egyensúlyának föntartását, s annak szükségességét, de nem teszünk semmit, hogy azt tényleg is megtehessük; ha most gyakorlati következményét is be akarjuk vonni azon szép és átalánosan elismert elveknek: nem szabad megmaradni a jövedelmek fokozásának azon mértékénél, melyet a személyes-kereseti adó elfogadásával az államnak hoztunk; mert azon törvényjavaslat elfogadása 2,300.000 forint erejéig, vagy tegyük 3 és fél millió erejéig leszállítja ugyan a deficitet, de még azért maradt a rendes kiadásokés bevételeknél legalább 6 millió fedezetlen hiány. Ha nem akarjuk a jövő erejét lekötni jelen szükségleteink fedezésére; ha egyéb rendkívüli bevételeinket nem akarjuk a rendes hiány eltüntetésére fordítani; ha fedezni akarjuk a defecitet, nem pedig elfedni: akkor tovább kell egy lépéssel mennünk, s azon törvényjavaslatokat, melyek a bélyeg-dijak és illetékek fölemelése által az államkincstár jövedelmeit mintegy 3 és fél millió erejéig fogják szaporítani a tisztelt háznak el kell fogadnia. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy minden adófölemelés mindig baj, mindig súlyos, mindig terhes. Ez kétségtelenül áll; de még terhesebb lehet ma, midőn igazságszolgáltatásunk menete nem olyan, minőt egy minden tekintetben kielégítő, gyors, olcsó igazságszolgáltatás igényei követelnek, s kétszeres baj a bélyeg fölemelése, kétszeres teherrel sújtja a perlekedő feleket. De szemben azon ténynyel, hogy államháztartásunk rendezése czéljából szükségesnek látja a törvényhozás az adózók minden osztályát áldozatkészségre fölhívni, és adóterheiket fölemelni, szemben ezen ténynyel, talán nem méltánytalan és nem igazságtalan, ha a perlekedő felekre rótt terheket is emeljük; azon perlekedő felekét, kiknek javára a bíróságok szervezésével oly nagy áldozatokat vállalt magára az ország. És azért, tisztelt ház, kivált miután a budget átalános és részletes tárgyalása folyamában a ministerium már kijelentette azt, hogy elő fognak terjesztetni azon javaslatok, melyek igazságszolgáltatásunk bajain segíteni lesznek hivatva, szemben azon reménynyel és azon ténynyel, hogy az adók fölemelését elkerülhetlennek látjuk: ezen bélyeg- és illeték-fokozást azon jövedelmek fokozásához sorolom, melyeknek fokozását a mai viszonyok közt semmi esetre méltánytalan és igazságtalan intézkedésnek nem tartom. Lehetnek a törvényjavaslatnak oly §-ai, melyek, ha azok iránt a tisztelt házban az eszmék kellőleg kicseréltetnek, kellő világításba lesznek helyezve, nem fognak oly súlyosaknak mutatkozni, amint így átalánosságban mutatkoznak, főleg, ha a tisztelt ház a pénzügyi bizottság azon javitmányát, hogy a fölebbező perlekedőknél csak ott véli alkalmazandónak a fölemelt bélyegilletéket, ahol két egyenlő ítélet ellen történik fölebbezés, — mondom, ha ezen módosításokat is elfogadja a tisztelt ház : akkor még inkább áll az, hogy ezen adófölemelés nem tartozik a méltánytalanok és igazságtalanok közé. Ezen okokból én e törvényjavaslatot ajánlom a tisztelt háznak elfogadás végett. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! A múlt alkalommal volt szerencsém jelezni azon álláspontot, melyet az adótörvényekkel szemben elfoglalok; azaz, hogy én, ha az állam szükséglete kívánja, igenis, kész vagyok az adófölemeléseket elfogadni; de nem tartom, miszerint ennek következése az legyen, hogy minden, bármi néven nevezendő módját az adófölemelésnek elfogadjam; hanem, hogy minden egyes törvényt saját értéke és hordereje szerint kell megbecsülni. Ezen álláspontból kívánok e törvényjavaslathoz hozzászólni. A központi bizottság igen tisztelt előadója hangsúlyozta azt, hogy ha valósítani akarjuk azon helyes elvet, hogy a rendes kiadásokat rendes bevételeinkből kell fedezni: akkor el kell fogadnunk ezen törvényjavaslatot is. Indokolta ezt azzal, hogy az eddig elfogadott törvényjavaslatok úgyis csak 3 és fél milliót pótolnak ; hátra van még hat milliónak pótlása, melyre ezen javaslatnak elfogadása szükséges. Én, tisztelt ház, komolyan óhajtom, akarom. hogy Magyarország rendes kiadásai rendes bevételeiből fedeztessenek, és épen azért részemről áldozatoktól nem is fogok visszaijedni; de már az eljárást magát, mely épen ezen elv valósítása czéljából követtetik, nem tarthatom helyesnek és czélszerünek. íme most is hallottuk ; de különben is tudjuk, hogy az eddig elfogadott törvények után is még 6 millió deficit marad fön, vagy ha tekintetbe vesszük a ház- és jövedelmi adónál legalább a pénzügyminister ur által számításba vett összeget: mintegy 5 és fél millió. Azon törvénytől, amelyről most szó van, ugy tudom, hogy a pénzügyminister körülbelől egy millió jövedelem-szaporodást vár. Én így vagyok értesülve, az indokolásban nincs megmondva, hogy mennyi lesz ; de minden esetre, ha a tisztelt minister urnák összes ez irányban tett javaslatait tekintetbe veszszük fölmarad negyed-, ötödfél millió, amelynek fedezéséről még gondoskodva nincs. Én részemről nagyon helytelennek, nagyon veszedelmes és rósz következésü eljárásnak tartom azt, hogy ha már előidéztetett azon helyzet, midőn adófölemelésről, ujabb megrovásokról kell tanácskoznunk és határoznunk: nem oly javaslatokkal találkozunk, melyeket együtt lehetne combinálni, s a melyek elfogadása után el lehetne mondani, hogy
