Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-113
113. országos ülés 1873. évi márczius 18-án Bittó István, utóbb Perczel Béla elnöklete alatt. Tárgyai: Kérvények bemutatása. A személyes kereseti adóról szóló törvényjavaslat átalában és részletesen tárgyaltatik. A bélyegtörvényről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása megkezdetik. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Tivadar, Pejachevich Péter gróf, Szende Béla, Szlávy József, Trefort Ágoston, Zichy József gróf. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvét Szeniczey Ödön fogja vezetni; a szólni kívánókat pedig ugyancsak ő és Kiss Miklós fogják jegyezni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a márcz. 17-én tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Tóth Vilmos képviselő ur egészségének helyreállítása végett két havi szabadságot kér, ugy hiszem, megadatik. (Helyeslés.) A vallás és közoktatási minister átteszi a kolozsvári egyetemi ifjúság kérvényét, melyben önképző köre számára az országgyűlési nyomtatványokat megküldetni kéri. Deák Ferencz képviselő ur benyújtja az I. magyar átalános tisztviselői egylet kérvényét, melyben az állam-tisztviselők részére drágasági pótlék engedélyezését kéri. Egyéb előterjesztésem nincs. Ki fognak adatni a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend. Kerkapoly Károly pénzügy minister % Tisztelt ház! Tegnap szerencsés voltam megjegyezni, hogy az előttem e tárgyban szólottak két főcsoportra különíthetők. Egyikök semmi néven nevezendő adófölemelést, semmi körülmények közt, absolute nem akar, azt repudiaija; a másik az, amely az adófölemelést nem utasítja ugyan föltétlenül vissza, hanem az adófölemeiésnek azon módját, mely ezen törvényjavaslatban kezdeményezve lett, helytelennek tartja és azért attól idegenkedik. Azok nézeteiről, akik az adófölemelést semmi körülmények közt nem vélik elfogadhatónak, azok után, amiket Komárom városának tisztelt képviselője, véleményem szerint, a tényállásnak és az ügy helyzetének oly annyira megfelelően itt előadott: részemről bővebben szólani nem kívánok. A haza iránti kötelesség kétségkívül fokozottabb áldozatkészséget vesz egyszer-másszor igénybe, és az adófölemelésnek minden esetre, minden körülmények közt föltétlen elutasítása, ezen igénynyel van összeütközésben ; és azért azt hiszem. nem igen lebet tárgya a capacitationak. Másként áll a dolog azokra nézve, akik az adófölemelést, ha az valóban szükséges, ha az valóban elkerülhetetlen: megfelelő módon elfogadni igenis hajlandók; de ha ez vagy nem elkerülhetetlen, és igy nem föltétlenül szükséges, vagy nem megfelelő módozaton kívántatik: akkor elutasítják. Ez utóbbiak során Horn képviselő úrral találkozunk legelőször is. akinek ellenészrevételeire egynémelyeket tegnap elmondani már volt alkalmam. Ugy látszik, hogy neki nemcsak az ellen van kifogása, hogy ily módon szándékoltatnak fokoztatni az ország bevételei, de azt sem tudja magával elhitetni, hogy ez föltétlenül szükséges volna, azt hívén, hogy annak elhárítására lett volna, vagy talán volna még ma is mód és alkalom. Beszél a szükséglet apasztásáról, szemrehányást csinál nekem az iránt, hogy a jövedelmi adót, mely. a meddő költségeknek 120.000 frtnyi apasztását teszi kilátásba, csak ily későn és csakis a pénzügyi bizottság unszolására terjesztettem be. Után, igen, de nem unszolására, és ennek gondolom, kétségtelen bizonysága az, hogy a négy törvényjavaslatot a bi16*
