Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országos ülés Horn Ede képviselő ur helyesen megjegyzé, fejadó volt; később részben fölvette a kereseti adó természetét, most már ezen törvényjavaslat értelmében a nagyobb adóösszeget fizetőkre nézve egyenes adó-pótlékká változik. Ha azonban valaki megfizeti földje, háza s tőkéje után az adót, attól személy kereseti adó fejében ismét ezen adó után pótlékot követelni, a józan pénzügyi elméletekkel alig egyeztethető meg. Megvallom, azt sem tartom indokoltnak, hogy azon aránylag csekély többletért, mely ezen törvénytől váratik, az egyenes adókra pótlékot vessünk ki. A pénzügyi bizottság jelentésének indokolásából kitűnik, hogy. a pénzügyministerium előterjesztése szerint, az összes szaporulat, tudniillik azon nagyobb jövedelem, melyet ezen javaslat elfogadásától vár, 1,940.000 forintot tesz, azon módosítás folytán pedig, melyet a pénzügyi bizottság ezen javaslatban tett, 2,320.000 forintra emelkednék. Midőn küszöbén állunk az adók reformjának, megfontolandó : vajon nem lett volna-e czélszerübb ezen aránylag nem nagy összeget, hanem is kölcsönvétel által, de máskép az állam-pénzügyérnek rendelkezésére bocsátani? Én azt tartom, hogy igen, sőt azt tartom, hogy az a személyes kereseti adó emelése vagy egyenes adópótlék kivetése nélkül is eszközölhető. E tekintetben legnagyobb akadály azon hiány, mely a rendkívüli költségvetésben van előirányozva; a mennyire emlékszem e hiány fedezésére szolgálnak azon összegek, melyek némely állam-activák értékesítéséből és követelések behajtásából várhatók. Azonban én azt tartom, hogy a rendkívüli kiadások nem lesznek oly nagyok, mint előirányoztattak, mert a 6 évi kormányzat tapasztalása mutatja, hogy különösen a közlekedési ministerium tárczájában számos összegek előirányoztatnak, melyek azon évben nem költethetnek el. A pénzügyi bizottság jelentéséből látjuk, hogy a múlt évben is előirányzott összegből az év végéig 30 millió forint még nem adathatott ki. Én azt tartom, tisztelt ház, hogy ha biztos alapra akarjuk fektetni a költségvetést, a rendkívüli kiadásoknál is bizonyos rendszert kell behozni. Az átalános költségvetési vita alkalmával tartott beszédemben kívántam ezen tárgyról is szólam; de akkor az idő annyira előre haladt, hogy azt akkor elő nem adhattam; most, miután a szőnyegen levő tárgygyal nincs szoros összefüggésben csak jelezni kivánomazon intézkedéseket, melyeknélfogva ezen kiadások mérsékelhetők lennének. Azt tartom, elérkezett már az ideje annak, és azt hiszem, a tisztelt ház mindkét részének teljesen megegyező szándéka, hogy az államra oly nagy terheket rovó kamatbiztositás czimén az államnak rendkívüli kiadásai tovább ne emeltessenek, és kamatbiztositás csak az esetben adassék, midőn az által a máilétező vasutak jövedelme emeltetik, vagy midőn nemzetközi fontos kapcsolat érdekei azt követelik ; to1. márczhis 17. 1873. 117 vábbá — és ez már fontos az 1873-iki költségvetésre nézve — a már elvállalt vasútépítési kötelezettségek terhét mindenütt, a hol lehetséges, iparkodjunk könnyíteni az állam és a forgalom igényeinek hátránya nélkül, sőt lehetőleg azok egyenes előnyére. — A tisztelt ház előtt fekszik egy javaslat, mely szerint már jelen évben megkönnyülne az államköltségvetés azon megszavazott nevezetes összegekkel, melyek a károlyfehérvár-numei vasút s a fiumei kikötő kiépítésére engedélyeztettek. — Már maga ezen különbség — ha jól emlékszem — 22 milliót tesz a rendkívüli költségvetésben. Megengedem, hogy ezen javaslat módosítható; de a forgalom érdekében is okvetlenül el kell érni azon czélt, hogy az állam által tengeri kikötőnk érdekében hozott oly nagy áldozatok valóban jövedelmezőkké váljanak, a mi csak az által létesíthető, ha az említett vonal egyenes kapcsolatba hozatik az ország fővárosával, és kezelés tekintetében is egy kézben lesz öszpontositva. De szükséges arról is gondoskodni, hogy a már elvállalt terheken is könnyittessék. Erre nézve a következő nézeteket tartanám figyelemre méltóknak. Azon tapasztalásból indulva ki, hogy minden vasuttársulat, mely a kamatbiztositás előnyeiben részesül, mindaddig, míg a kamatbiztositék alól ki nem jön. nem nagy érdekkel viseltetik tiszta nyereségének fokozása iránt: nézetem szerint, fölhatalmazást kellene adni a minisztériumnak arra, hogy mindezen pályák üzletére és az árszabásra nézve az állam jövedelmeinek érdekében egyenes befolyást gyakoroljon. Továbbá, hogy a vasúti kölcsönből épült északi állampálya és annak minden mellékvonalai mielőbb meghozzák azon kamatokat, melyek a kölcsönért fizetendők, sőt lehetőleg még nagyobb jövedelmet is szolgáltassanak, nézetein szerint, szükséges volna a kormánynak gondoskodnia arról, hogy ezen már is nagy forgalomnak örvendő vonalak egy czélszerün kötendő üzleti szerződés folytán oly kezelésben részesüljenek, mely a dolog természete szerint jövedelmezőbb az állami kezelésnél. Nem kevesebb súlyt fektetek mindezeknél arra, hogy a ministerium teljesítse az 1868. LI. törvényezikk azon rendeletét, mely meghagyja a kormánynak, hogy javaslatot készítsen egy külön vasutbiztositási alapot illetőleg. Ezt annál inkább fölemlítem ; mert erre nézve a pénzügyminister ur nyilatkozott, és ha ezen alap az emiitett törvényben kijelölt és az állam birtokában lévő részvényekkel dotáltatnék, s azonkívül ezen alapba folyna minden vasúti és átalában közlekedési vállalat jövedelemadója, úgyszintén ide folynának minden előleget nyert vasuttársulat kötvényei, mely előleg az üzleti fölöslegből legfölebb 90 év alatt 4% kamataival együtt visszafizetendő: meg vagyok győződve arról, hogy ezen esetben a kamatbiztositási teher viselésére czélszerübb és kedvezőbb módon lehetne a