Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
112. országos ülés márczius 17. 1873. 111 szer alkalmazása már késő. Én azt hiszem, hogy még most sem késő, mert mi még az év kezdetén vagyunk; a deficitek űrjét csak az év végén kell betöltenünk, s addig a megtakarítások eszközölhetők. De különben is, kinek hibája, hogy ily későn tárják föl a törvényhozás előtt a szomorú valóságot; a kormány már régen, még a múlt év közepén elkészítette a költségvetést; már akkor láthatta a deficitek fenyegető rémjét, s nem lesz vala-e kötelessége a költségvetést akként készíteni, hogy államháztartásunk egyensúlya helyre legyen hozva? Mások mulasztásáért, gondatlan túlköltéséért országunk szegény népét büntessük-e oly terhek rárovásával, mely eket viselni képtelen? Tönkre tegyük e sokat sanyargatott ország népét azért, hogy kormányunk pazarlását fölbátorítsuk? .Nem; ezt tennünk nem szabad; én legalább tenni nem tudom. A pénzügyi bizottság tisztelt előadója fölhozta azt is, hogy a deficitet kölcsönnel is lehetne födözni; a kormány azonban nem akar visszaélni az állam hitelével; de vajon már eddig nem élt-e vissza azzal, s vajon az 5 évi folytonos adósságcsinálás, a bankkérdésnek elodázása által nem compromittálta-e már is hitelünket? S vajon a kölcsönnél nem még nagyobb teher-e az adóemelés, amelyet nem egy év szükségleteire, hanem évtizedekre, talán évszázadokra törvényesítünk? Mert ha egyszer az adó fölemelkedett, nem igen szokott leszállittatni ismét, mert „az étvágy evés közben jön" mondja egy franczia példabeszéd, s már maga az, hogy a kormány a pillanatnyi hiányt adóemeléssel akarja fedezni: mutatja, hogy nincs is szándékában jobb gazdálkodást honosítani meg; a kormány itt kényszerhelyzetet teremtett, de a törvényhozás függetlensége és felelőssége az ily pressioknak alá nem vetheti magát, mert, tisztelt ház! nem mint magán-személyek, hanem mint a nép és haza érdekeinek éber őrei vagyunk e helyen, s azért nagylelküsködnünk mások és az ország rovására nem szabad. Mi mindnyájan fogadalmat tettünk választóink, s az ország előtt; én részemről e szent fogadalmat be akarom váltani, s miután meggyőződésem az, hogy ha több adóterhet rovunk ki, a nép összeroskad, és országunk tönkre jut: azért én a személykereseti adó fölemelését — mely különben is a legszegényebb néposztályt terheli, — helyeselni, elfogadni nem tudom, s a beterjesztett törvényjavaslatot elvetendőnek Ítélvén, átalános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés bal felől.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! (Fölkiáltások jobb felől: Eláll!) Én semmit sem értek jobban e perczben, mint ezen fölkiáltást „eláll", és csakugyan engedni fogok ennek rögtön; mert amennyiban én tudom, most nem agyonbeszélésről, hanem a,z államnak egyik legfontosabb dolgáról, adófölemelésről van szó. És mi történik? Szól egymásután négy-öt ellenzéki képviselő; fölhozatnak oly nyomós érvek, mint minők kétségkívül azok, melyeket Vidliczkay József és Horn Ede tisztelt képviselőtársaim fölemiitettek, és senki sem felel; (Igaz! Igaz! a, szélső bal oldalon) sőt maga a pénzügyminister ur is nyugodtan bevárja, hogy a sor végig menjen; mert a Deák-körben el lett intézve az ő ügye, és nem fog a jobb oldalról e javaslat ellen szavazni senki. Ez — bocsánatot kérek — kijátszása a parlamentalismusnak! (Élénk helyeslés bal felöl; Zajos ellen-* mondás jobb felöl.) Engedje meg nekem a tisztelt minister ur, miszerint határozottan kimondjam, hogy ily eljárással nem igazolja azt, amit tegnapelőtt Németh Albert t. képviselőtársam mondott, hogy komoly dolgokkal nem szeret tréfálni; mert ez igen is tréfálás a komoly dolgokkal. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon. Mozgás jobb felől.) Nem igazolja azt, hogy ő szivén hordja az egyes adózók érdekeit; mert ha szivén hordja, kötelessége ily kérdést kellően szellőztetni és alkalkalmat nyújtani a háznak és az országnak, hogy azt minden oldalról tisztán lássa. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Miután én a parlamentalismus ily inódoni kijátszásához járulni nem akarok: röviden kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot azért nem fogadom el; mert nem akarok alkalmat szolgáltatni a kormánynak arra, hogy az eddig követett politikát folytathassa. Miután pedig a törvényjavaslatnak ez az egyedüli czélja, azt visszautasítom. (Helyeslés hal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Igenis, azt hiszem, hogy komoly dolgokkal komolyan kell végezni; igenis, azt hiszem, hogy az adókérdés mindig a legkomolyabb dolgok közöl való, melyek egy országgyűlésen tárgyalás alá kerülnek, és kötelességemnek ismerem ma is a hallottakat megfigyelni, és ha azt hiszem, hogy tévedésen alapulván, tévedést szülhetnek, erőm és tehetségem szerint, azoknak fölvilágositásához készséggel járulni. De ezzel egyértelműnek nem tekintem azt, hogy a parlamentális vita természete azt kívánná, hogy minden egyes szónok után replikázzon a pénzügyminister. (Helyeslés jobb felől.) Igenis elismerem, hogy kötelességemet mulasztanám el, ha azokra, amiknek, az én fölfogásom szerint, a tájékozás vagy tájékozódhatás tekintetében súlyuk van, egyátalában nem válaszolnék. Legyen azonban meggyőződve a tisztelt képviső ur ezen nagy folion lévő jegyzeteimből, (A pénzügyminister fölmutat egy teleirt papirt) hogy az nem szándékom. De époly kevéssé lehet szándékom, hogy képviselőről-képviselőre replikázzak ; mert tudom, hogy ez országnak pénze nagyon becses; de tudom azt is, hogy ideje is nagyon becses. Én meg fogom tenni kötelességemet a vita folyamában, vagy a végén. (Helyeslés jobb felől.)
