Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

106 112. országos ülés múrcziiis 17. 1873. csekély dolog; mert ez sok munkásnak egész heti keresetét teszi, ami igen sok. Annak daczára, nem sokaluám, ha a munkás csak azt fizetné; de bocsánatot kérek, a fönálló adórendszer alatt a munkás tízszer annyit fizet más utón. Ha például 100 frtos lakást vesz föl, fizet már legalább 25 írt államadót; mert a 25°/

0 házadót valóságban a lakos fizeti, nem a háztulajdonos; hozzájárul azonkívül a munkás az álíamköltségekhez a dohányban, a húsban, melyet emészt, a borban, a sörben, a kávéban, a ezukorban; mindezen czikkek meg vannak • adóztatva vagy az országban, vagy az ország hátárán. Tehát sokat, igen sokat fizet már az államnak minden munkás a közvetett adók utján. Ezen tényekkel szemben kérdezni lehetne, vajon jogosult-e átalában, hogy még egyenes adót is kíván tőle? De hogy ezen egyenes adóját még fölemeljük: én ahhoz soha sem fogok járulni. (Helyeslés bal felöl.) Igaz, tisztelt ház, hogy bizonyos iparosok és birtokosok kevesebbet fognak fizetni, mint eddig. Én nem tudom, de jót állani nem mernék érte, hogy a mi zselléreink-, napszámosaink-, munkásainknál oly annyira ki legyen fejlődve a baráti szeretet magasztos érzelme, hogy saját adójoknak fölemelése fölött vigasztalást találjanak abban, hogy bizonyos iparosok vagy birtokosok kevesebbet fognak fizetni, mint fizettek eddigelé. Hozzáteszik más oldalon : hiszen nemcsak a legalsó osztályokat terheli a törvényjavaslat, hanem a leggazdagabb osztályok szintén többet fognak fizetni; ez által hízelegni vélnek a mi demokraticus irányunknak, mert fölteszik, hogy mi az alsó osztályok tulterheltetését szívesen elfogadjuk, ha egyszersmind a leggazdagabb osztályok szintén terheltetnek. Nem az a mi demokraticus szellemünk ; nem így ítéljük meg mi e kérdést, már azon okból sem, mert van elég nemzetgazdászati érzelmünk és tudományunk, hogy azt is megtudhassuk, miszerint mindazzal, mi a gazdagabb osztályok szabad rendelkezésére álló fölöslegből elvétetik, a szegényebb osztály munkája és keresete kevesbittetik. Tisztelt ház ! XV. Lajos franczia király egyik elhirhedtebb pénzügyministeréről, — Abbé Terray-nek nevezték, — sok jellemző adomát tartott fön a történelem. Többek közt ezt beszélik: egy napon a könnyelmű, s mindig pénzszűkében lévő pénzügyminister egy uj adónemet talált föl és léptetett életbe, mely főkép a kereskedelmet és ipart terhesen sújtotta ; a párisi polgárság nagy küldöttséget menesztett hozzá, melynek szószólója beszédét azzal végezé, hogy a mondottakból világos, miszerint az uj adó nagyon igazságtalan. Terray pénzügy minister szokott flegmájával mosolyogva csak azt feleié: „Ai-je dit le contraire? hát az ellenkezőjét állítottam én ?" íölingerülve ezen cynicus felelet által a küldöttség egyik tagja, neki bátorodva azt jegyzé meg, hogy ha a minister ur maga beismeri, miszerint az uj adó igazságtalan: tehát az egész eljárás nem más, mint a polgárok zsebébe nyúlni, és a pénzt onnét kivenni. A minister ismét mosolyogva azt feleli: „ Ou voulez-vous douc, que je le prenne ? Hát honnan vegyem, ha nem a polgárok zsebéből ?" (Derültség.) Ugy látszik, hogy a mi pénzügyi kormányzatunk elérte már az Abbé Terray magaslatát. Beismeri a minister. beismeri a pénzügyi bizottság, hogy a személykereseti adó rósz, nyomasztó, hogy gyökeres reformot kíván, és daczára annak, nem csak föntartják; hanem a legtöbb tételben fölemelik, mert hát pénz kell: egészen á la Terray. De a mi időnkben a múlt század cynismusa nem járja, s azért egy bizonyos szépítés és főleg néhány magosnak látszó í'rasis hangoztatása mülhatlanul szükséges. így például a pénzügyi bizottság nagyon tisztelt előadója a múlt szombaton nagyon hangsúlyozta azt, hogy a rendes kiadásokat a rendes bevételekből kell fedezni, és hogy épen — ezek saját szavai — épen az uj adókból remélhető 9 és fél millió helyre fogja állítani az egyensúlyt. Nem szólok erről, tisztelt ház, hogy valóban különösen hangzik a rendes bevételnek alkalmazása egy ujabb adóra, melyet már jeleztem, s a mely főleg adófölemelésből fog állani; nem szólok arról sem, hogy ez idén először tétetett át a rendes költségvetésbe sok oly bevételi tétel, mi határozottan nem tartozik oda, mint: az adó- és bér-hátralék. De van még valami hátra, hogy elhigyjem, hogy ha ezen 9 és fél millió befoly, helyre lesz állítva az egyensúly: biztosítva kellene lennem, hogy a fölvett tételek számai teljesen komolyak és megbízhatók. Fájdalom, van ezen budgetben sok oly bevételi tétel, mit én legalább komolynak nem hiszek. így például minden országban bevett szokás az ma, hogy midőn valamennyi adónem jövedelme évrőlévre emelkedik: az előirányzatban egy nagyobb összeggel lehet azt bevenni, mint az élőbbem" évben. Ha például valamely adó három év alatt 600.000 írttal szaporodott, az átlag 200.000 frt; tehát 200.000 frtnyi többlettel lehet a tételt a budgetbe beállítani. Ezen eljárást a pénzügyi bizottság igen tisztelt előadója igen jól ismeri, idézi is, de idézi nem azért, hogy kövesse, hanem hogy mellőzze. így például itt van a söradó; a pénzügyi bizottság igen tisztelt előadója kimutatja, hogy a három utóbbi év alatt a jövedelem növekedett átlagosan 197 ezer forinttal évenkint; az ember azt hinné: tehát enynyivel nagyobb összeggel tegyük be az idei butgetbe. Nem: minthogy 197.000 frt az átlag: 316.000 frt többlettel teszszük be budgetbe. A ezukorra nézve a tisztelt előadó ur az utóbbi három év átlagos jövedelmi növekedését 195.500 frtra teszi, és mert az átlag 195.000 frt volt: 354.000 frt többlettel teszi be a butgetbe. A bélyeg jövedelme az utóbbi