Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
112. országos ülés márezius 1". 1873. 107 három év alatt átlagason 245.000 írttal növekedett, és ezért a butgetbe 653.000 forintnyi többlet vétetett föl. Könnyű volna, tisztelt ház, még más tételt idéznem, ahol vagy a jövedelem tulbecsültetik, vagy ít kiadás kisebb összeggel állíttatik be; de nem akarok a tisztelt ház türelmével visszaélni; más részről azt hiszem, elég világos, hogy a kilátásba vett ezélt el nem érjük, hogy a 9 és fél millióval az egyensúlyt helyre nem állítjuk. Ez pedig az egyedüli indok, melyet a pénzügyi bizottság előadója a törvényjavaslat mellett fölhoz. Ha ezen indok elesik, mi marad fön ? Egy elavult rosznak mondott törvénynek megroszabbitása, egy nyomasztónak bevallott adónak fölemelése. De azt mondják tán a jobb oldalon: „hiába való az okoskodás; a hiány itt van, azt fedezni kell." A pénzügyi bizottság tisztelt előadója tegnapelőtti beszédében annak kimutatására, hogy az adófölemelést meg kell szavazni, nagyon hangsúlyozta, hogy semmi módon nem szabad, erkölcsi szempontból, kölcsönkötéshez folyamodni e perczben. Legyen szabad kiemelnem e jellemző vonást, hogy a költségvetési hiány fedezésére a tisztelt előadó ur mást nem látszik ismerni, mint : vagy adósságcsinálást, vagy az adó fölemelését ; tertius non datur; egészen á la Terray. Hozzá teszem, hogy valóban megkímélhette volna magát a tisztelt előadó ur azon fáradságtól. hogy kimutassa, miszerint erkölcsi tekintetekből nem szabad kölcsönhöz folyamodnunk; valamint a házassághoz, úgyszintén a kölcsön felvételéhez is két félnek beleegyezése szükséges; az utóbbi aláírás siralmas eredménye pedig nagyon kétessé teszi azt, vajon a másik fél, t. i. a pénzvilág, beleegyezése kinyerhető volna-e a jelen perezben. (Tetszés bal felöl.) Azt kérdem továbbá: mi hozta a tiszteit minister urat azon, minden esetre kellemetlen helyzetbe, hogy kényszerítve legyen, ugy szidván, a 12-ik órában a ház elé lépni, és majdnem erkölcsileg a pisztolyt szegezvén melleinkre, kiáltani: ,1a bourse, ou lavie!" Vagyis: „adófölemelés vagy banquerotte!" (Élénk helyeslés bal felöl.) Bizony nem mi hoztuk őt e helyzetbe, nem mi. kik évek óta intjük a kormányt, hogy az általa követett ut az örvény szélére viszi az ország pénzügyét. (Helyeslés bal felöl.) Francziaországban tartózkodásom alatt egy tekintélyes állainférfmtól hallottam azon véleményt, hogy ha abbé Terray mélyebb szakismerettel és gondosabb tanulmányozással fogott volna magas hivatásának teljesítéséhez, sohasem jutott volna XV. Lajos pénzügyére azon kellemetlen helyzetbe, miszerint — saját bevallása szerint — kényszerítve volt, ugy szólván, a polgárok zsebeiből venni ki a pénzt, tekintet nélkül arra, vajon igazságos-e kivánata, és képes-e a nép azt kielégíteni? Tisztelt ház! Mielőtt valamely pénzügyi kormányzat ezen szélső vagylagossághoz: „aut* adó fölemelés, , aut" adósságcsináláshoz nyúl, két más tiszteségesebb, de talán sem könnyebb módozat ajánlkozik, egy részről a kiadások csökkentése, más részről az adózó-képesség fölemelése oly módon, hogy adófölemelés nélkül növekedjék az adójövedelem. Mit tett a tisztelt pénzügyminister ur az első irányban? Arról nem szólok, tisztelt ház, hogy hat éven át nemcsak hogy a kevesbíthető kiadások csökkentéséről nem gondoskodtak, hanem ezeket folytonosan fölemelték; de hat hónap óta a minister ur ismervén már szorult helyzetünket és a hiány nagyságát, mily javaslattal léptek élőnkbe a kiadások csökkentésére ? Tegnapelőtt majdnem egyhangúlag, minden észrevétel nélkül megszavaztunk egy törvényjavaslatot, mely a kivetési és kezelési rendszer egyszerűsítése által egyetlen egyadtínemnél 120.000 írttal kisebbitendi a költséget. Miért várt még ezzel is a minister egész az utolsó perczig? Miért nem törekedett ezen egyszerűsítést átalánossá tenni, és ez által megtakarításokat eszközölni ? {Igaz ! bal felől.) A minister ur jobban tudja, mint én, hogy míg pl. Cis-Lajthániában az egyenes adók kezelési költségei csak 20 krra mennek 100 frt után, addig nálunk 77 krajezárt tesznek ; a fogyasztási adóknál a Lajthán tul a kezelési költség 37 kr minden 100 frt után, nálunk pedig 1 frt 60 krt tesz. Tehát ugy az egyenes, mint a közvetett adóknál a költség négyszer annyi nálunk, mint Cis-Lajthániában. Miért nem törekedett a minister ur legalább most, midőn már oly szorult helyzetben vagyunk, e tárgyban javaslatot terjeszteni a ház elé? Legyen szabad még egy pontra a tisztelt ház figyelmét fölhívnom. Évek óta a ház mindkét oldalán sürgetjük a központi igazgatás takarékosabb újjászervezését. A pénzügyi bizottság ismételve elismerte ennek sürgősségét s kivihetőségét. Megfoghatónak találtam, ámbár megbocsáthatónak nem, hogy a kormány huztahalasztotta a dolgot addig, míg azon hiszemben ringathatta magát és az országot, hogy dúsgazdagok vagyunk és fillérkedésre nem szorulunk; de hogy még most is, midőn, saját nyilatkozata szerint, nincs más mód, mint adófölemelés vagy adósságcsinálás, hogy még most sem lép ily javaslattal a ház elé: ez, nézetem szerint, már a könnyelműség véghatárát is túlhaladja. (Helyeslés bal felől.) De még botrányosabb a mulasztás, melyet a kormány a jelzett irányban követett el; értem az az adózási képesség fejlesztését. Nincs szándékom, t. ház, a kormánynak sem pénzügyi, sem nemzetgazdasági politikáját átalánosságban bírálat alá venni, csak egy pontot emelek ki, melyet hangsúlyozott már az előttem szólott tisztelt képviselő ur is, és ez: a bankügy siralmas állapota. Ezen kérdést sem akarom behatóan tárgyalni, mint tette ezt előttem szólott; ámbár 2—3 hét óta élénkebben fog14*
