Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-111

111. országos üléi jövedelmeit fokozni, mennyire azon költségnek kamatai rúgnak. (Helyeslés jobb felől.) Ezen javaslat és ennek társa, mely a bélyégés illetékeknél fönálló szabályok módosítása által kívánja fokozni a bevételeket, azt czélozzák, hogy mintegy 4tyo millióval több bevétele legyen az or' szagnak, és ezen összeg épen kiteszi azon kölcsön kamatait, melyet 1873-ban rendkívüli szükségleteink fedezésére fölvettünk. Azt hiszem, hogy ha már ezen évre teljesen helyre nem állithatjuk az egyensúlyt, a legkevesebb, mit egy előrelátó pénzügyi politika mellett követhetünk az. hogy azon költségemelkedést, melylyel az államkiadásokat megszaporítottuk, a rendkívüli investatiók folytathatása czéljából kötött kölcsön által okozott költségtöbbletet annak kamatait a rendes jövedelmek fokozása által fedezni iparkodjunk. (Helyeslés jobb felöl.) Épen azért, tisztelt ház, bármily nehezen essék, bár mily súlyos legyen, tartsuk szemünk előtt a magasabb ezélt, és rendeljük alá ezen magasabb czélnak azon sérelmeket, melyeket azon jövedelmek fokozása netalán okozni fogna, és szavazzuk meg azt, mert arra okvetlenül szükségünk van. {Éljenzés jobb felől.) Domahidy István: Tisztelt ház! Azon reményben, miszerint meggyőződésemből kifolyó vélemény-nyilvánításomat nem fogja a tisztelt törvényhozó-test tagjai közül senki pártszempont irányából kíindultnak venni,. bátor vagyok, és ösztönözhetve érezem magamat a ház asztalára letett törvényjavaslathoz hozzászólani, mert hallgatásom következtében azon közvélemény, mely jelen állásommal tisztelt meg, méltán csökkenthetné hitét s bizalmát irányomban. Annál is inkább megkönnyebbült helyzetben nyilváníthatom tehát nézeteimet, miután, sejtelmem szerint, hol bennünket egyforma mérvben érdeklő kötelesség hiv föl véleményeink kifejezésére, önállóságot foglalván, lerázzuk a pártszínezet sokszor oly nehezen viselhető bilincseit, s ezzel levetkezzűk az elfogultság jellemét, fölülemeljük magunkat az érdek s önzés uralmán, s meggyőződésem, hogy álláspontunk nyilt kifejezésével bizalmat gerjesztünk irányunkban a kormányban is, (Helyeslés bal felől) s igy eljárva, a míg öszpontosulni fognak nézeteink sok nagyhorderejű kérdések megoldásában — mint az ezek előtti tárgyalásnál is történt — szerintem azon daemon, mely e házban még folyvást keresi a rugót tüzes fáklyája bedobására: kiszorul körünkből s biztosan föl fogjuk emészthetni gyújtó erejét. Ezek előrebocsátása után bátor leszek a szőnyegen lévő adótörvényjavaslatra, miután abban már csalhatlanul az adó egészben fölemelése jeleztetik átalánosságban kinyilatkoztatni: Először, tekintve az annyi önmegtagadással keresztülélt legközelebbi két évet, a melyek alatt i márezius 15. 1873. 93 e hazában létező földműves-osztály alig volt képes Yetőnaagyát s háztartási gabnaszükségletét beszerezhetni, s ebből közvetlen kifolyólag tekintve az iparos osztály üzleteinek pangását; Másodszor tekintve a jelenlegi pénzhiányt, miszerint hazai pénzintézeteink csaknem teljes kiürültével polgártársaink a legreálisabb biztosítékok mellett is alig képesek kölcsönt szerezhetni a jövő, s. még csak reménybeli termésthozó évszak közeledtéig; (Igaz! bal felől.) Harmadszor, tekintve azon körülményt, miszerint a tisztelt kormány e mai napig nem eszközölte az édes mindnyájunk által várva-várt ónálló magyar nemzeti bankunk létrejöttét, sőt a szükséghez képest kellő mennyiségű forgalmi tőkéről sem gondoskodott. Negyedszer: azon tapasztalat után, miszerint e mai erős adóhajtó rendszer mellett is 30—40 millió különnemű adóhátralék van e hazában beszedetlenül, s ez mai napság már többé nem konokságra vagy csökönyösségre, de a sajtoló évek következtébeni nyomorra, tehetlenségre, s forgalmi tőke hiányára mutat. Ötödször, hogy ha a jelenleg sok milliókba kerülő pénzügyi hatóságoknak jogkörei destinaíiojok helyére, honnan elvétettek, a megyei hatóságoknak visszaadaínának ismét, s tisztelet a kivételeknek, de a többnyire csakis saját zsebeiket gazdagító s a nép érdekeit tekintetbe sem vevő kerületi adóvégrehajtókar, mely mint éhes sáskahad vonul át időközileg kerületén {Igaz! Igaz! bal felöl) a nép nyakáról már valahára levétetnék, s helyettök a megye támogatásával a közbizalom kifolyásából megválasztott szolgabirák bízatnának meg ezen eljárással, ugy a milliót haladó jutalmazások, segélyezések, vérlázító nyugdijak minden nemei, valamint a jelen terhes helyzet fölösleges hivatalai, jelesen a szükségtelen városi főispánságok, s a nagy fizetésekkel ellátott, ily rendszerű tanfölügyelőségek, (Helyeslés bal felől) fölösleges törvénykezési közegek stb., melyek mai szerény helyzetünkben hatáskörüktől eltérve hasonlítanak az arany pohárba töltött méreg-italhoz, s kik többnyire a legközelebb múltban megannyi kortes-vezérek voltak, (Helyeslés hal felől) eltörültetnének, bizony merem állítani, tisztelt ház : a mig sok milliók meggazdálkodtatnának, a a nép, melynél e complicált rendszer s eljárás teljes reactiot szült, hajlandóbb lenne adója lerovására. Hiszen ma már, a midőn senki sem ringathatja magát azon mákonyos álomban, hogy ma fizetni elmulasztott adója alól holnap az esetleges viszonyok fölmenthetik, s nincs e hazának polgára, ki honfiúi érzelmű kormányát vagy hatóságát az adók szigorú behajtatása következtében hazaárulónak merészelné kikiáltani, s ma már, a midőn felelős magyar kormányunk évenkint számot ad a törvény-