Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
90 98. országos ülés február 25. 1873. olleh emeltem, mégis igaz. Azzal vádoltam ugyanis a kormányt, hogy a népnevelés ügyét elhanyagolja. Avagy nem elhanyagolása-e a népnevelés ügyének az, ha akkor, midőn 400.000 forintot irányoznak elő a méntelepekre, amint ez 1869-ben történt, a népnevelésre csak 250.000 forintot irányoznak elő ? (Igás! Igaz! a szélső bal oldalon.) Nem elhanyagolása-e a népnevelésnek az, amidőn daczái-a annak, hogy az e padokról tett indítvány következtében 1869-ben egy millióval emeltetett föl a népnevelési hitel, a ministerium a következő évben is alig egy pár százezer forinttal emelte föl a maga hitelkérését; sőt azon egy millió forintot sem költötte el egészen, amelyet a ház buzgó lelkesedésében rendelkezésére bocsátott ki; még az 1872. évi költségvetésben is mindössze 679.000 forint kéretett a népnevelésre; sőt az 1873-iki költségvetésben is , amely előttünk fekszik, mindössze 990.000 forintot kér az illető minister ur akkor, midőn ugyanazon méntelepekre, amelyeket már emiitettem, levonván a jövedelmet, amelyet hajtanak, csaknem ugyanannyit áldoz az ország; akkor, amidőn maga Pestvárosa a jelen évre 1,165.000 forintot irányoz elő oktatásügyi szükségletekre; akkor, amikor szükségesnek tartották a civillistát egy millióval szaporítani. (Madarász József közbeszól: Haszontalan pazarlás! Mozgás.) Ily értelemben föntartom tovább is a vádat, amelyet akkor hangoztattam; nem vonom azt vissza, mert az adatok megerősítik azt. De nem csupán a szakminister urat vádoltam, ámbár őt illetheti a vád legnagyobb része. A mivel őt vádolom, azt máskép nevezik. A mivel j a volt vallás- és közoktatási minister urat vádolom: az az erélytelenség a végrehajtásban, az a kezdeményezési szellemnek hiánya. Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk minden hiánya melleit is, ha végrehaj tátik, üdvös eredményeket szülhet. A hiba ott van, hogy nem hajtatik végre. Avagy végre van-e hajtva a törvény azon rendelete, mely azt határozza, hogy ott, hol 30 tanköteles van, iskola állíttassák? Végre van-e hajtva a törvény azon rendelete, mely azt rendeli, hogy minden 5.000 lelket meghaladó községben felsőbb nép-, illetőleg polgári iskola állittassék ? végre van-e hajtva a törvény azon rendelete, mely azt követeli, hogy a 12 évesektől a 15 évesekig az ismétlő-iskolát látogassák? végre van-e hajtva a törvény azon kívánalma, mely szerint, ha a hitfelekezetek a megszabott föltételeknek nem tesznek eleget: az iskolát maga az állam veheti át, illetőleg, miután az egyházi felekezetet megintette, maga állithasson iskolát. Aki széjel tekint a hazában, könnyen meggyőződhetik arról, hogy a törvénynek fölsorolt ren- . deletei, fájdalom, nincsenek végrehajtva. Nem szeretnék igazságtalan lenni, és azért nem is csupán magát a szakministert vádolom e mulasztások miatt. Tudom igen jól, hogy ezek egy részt a tanfölügyelők hanyagságának és képzetlenségének, leginkább pedig a hitfelekezetek és községek közönye és buzgalma hiányának tulaj donitandók; — de tudom más részt azt is, hogy a törvény fölhatalmazta a kormányt arra, hogy a törvénynek érvényt szerezzen; a minister ur pedig e hatalommal élni vagy nem mert, vagy sok esetben nem akart. Az erélyteíenségen kívül a kezdeményezés hiányával is vádolom a minister urat, amire bizonyság nekem az, hogy ha a népnevelési törvényt nem tartotta elégségesnek arra, hogy a népoktatás ügyét valóban előmozdítsa: miért nem folyamodott a törvényhozáshoz, hogy annak hiáiryai, ha szükséges, pótoltassanak, és találok bizonyságot abban, hogy nem adott lendületet egyes társulatok, egyes egyesületek keletkezésére, melyek a hivatalos mulasztást sikeresen pótolták és kiegészíthették volna. így, hogy csak egykettőt említsek — tudjuk, uraim, hogy az iskolák gyér látogatásának egyik oka a szülők szegénysége, kik különösen tél-víz idején nem képesek gyermekeiket az iskolába küldeni azért, mert nem képesek őket meleg ruhával ellátni. Más országokban az ily hiányok pótlására jótékony társulatok alakulnak községszerte. Tett-e valamit a tisztelt minister ur arra nézve, hogy az e részben bizonyosan nem hiányzó áldozatkészség fölébresztessék ? Maga a minister ur jelzi jelentésében azt, hogy a szegény vakok, midőn az intézetből kikerülnek, minden fillér nélkül dobatnak ki az életbe. Tett-e valamit a minister ur, hogy azok befogadására menhelyek állíttassanak társulati utón bár ? De ha ezen mulasztások okait kutatjuk : lehetetlen rá nem jönnünk arra, hogy ez nem annyira az illető szakministernek a hibája, mint inkább a kormányé, az összes ministeriumé, az összes kormányrendszeré, mely 1867. óta inaugurálva van. Nem kételkedem én azon, hogy az illető szakminister maga is kevesli azon csekély összeget, mely a népnevelés előmozdítása végett rendelkezésére bocsáttatott, illetőleg, mit a törvényhozástól kérni méltóztatott; de a többi ministeriumok, a többi tárczák kezelői nem engedik, hogy ezen ügy előmozdítására nagyobb összeg fordittassék. Minden előbbre való a népnevelésnél. A népnevelés a többi tárczák közt valóságos mostoha testvér, valóságos hamupipőke, kinek, miután nyakába egy fényes ékszert akasztottak, a XXX VIII-dik törvényczikkelyt, egyúttal vállára egy lapos tarisznyát akasztani nem átallották. Hogyha más példa után nézek, a népnevelés hasonlít Schillernek azon költőjéhez, aki a föld fölosztásakor Isten elé járult, a maga osztály részét kérvén, s kit, miután minden el volt osztva, a Mindenható azzal vigasztalt, hogy valahányszor hozzá az egekbe
