Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
98. országos ülés február 25. 1873. 91 szándékozik: annak kapuit mindig nyitva fogja találni. Sok, tisztelt ház, a mulasztás, mely a közoktatás, különösen a népnevelés terén el; követtetett de ha nem több, minden esetre súlyosabb a mulasztás, melyet az egyházügyi politika terén szemére hányhatunk a kormánynak. A vallásszabadság, mint azt már többizben hangsúlyozni bátor voltam, a személyes szabadság mellett a legbecsesebb. És e szabadság Magyarországon mai napig sincs megállapítva ; pedig ezt minálunk nem pusztán az elmélet, nem pusztán a nemzeti becsület követeli; a mindennapi esetek követelik annak behozatalát sürgetően. Ismeri mindenki ez országban azon felekezetet, melynek hivői magukat Krisztus-ían követőinek nevezik, kiket közönségesen nazarenusoknak hivnak. Én, őszintén szólva, nem óhajtom, hogy e felekezet hazánkban nagy elterjedést nyerjen; nem óhajtom különösen addig, mig két elvéről lemondani nem akar. Mert a fegyverviselés elleni iszony és -a polgári élettől való tartózkodás mindenütt, de különösen hazánkban veszedelmes. Én a fegyverviselés és a közéletben való részvételt polgári kötelességnek tekintem. De ami az elsőt illeti, azt a törvény, azt a hatóságok megtörik; a másik, ugy hiszem, kellő fölvilágositás mellett elenyésztethető. Nem is azért üldözik egyébiránt azon felekezetet, nem ez az. amiért panaszt emelt a kormány, és ezen törvényhozás küszöbe előtt: a miért panaszkodik, az üldözés olyan miatt, ami sem az államnak, sem az egyeseknek kárára nem válhatik. A nazarénusok nem kereszteltetik gyermekeiket; a papok, a hatóságok erőszakkal keresztelik meg azokat. Emlékezünk, ugy hiszem, mindnyájan, hogy azelőtt 12 vagy 15 évvel egyetlen egy gyermek kereszteltetett meg erőszakkal és vétetett el szülőitől Olaszországban,-—Mortarának hittak. Az egész világ fölháborodott ennek hallatára s Magyarországon százak és százak kereszteltettek erőszakosan. A nazarénusok nem tartanak papot; ugy hiszem, ez sem államellenes czél és törekvés; kilépnek a katholicus, protestáns egyházból, maguk alkotnak felekezetet, amelyben a maguk meggyőződése, a maguk nézete szerint, tisztelik az Istent; de a papok, akiknek egyházából kiléptek, nem barátkozhatván meg a gondolattal, hogy elvesztették őket és a stólát, amely a hivek számával arányban áll: üldözik azért, hogy legalább a papibért fizessék, ha már az egyházba, ha már a templomba járni megszűntek is. És a törvényhatóságok, a bíróságok segédkezet nyújtanak az üldözésekhez, melyeket nemcsak a katholicus papok, akik már elfelejthették a catacombákat, hanem a protestáns papok is elkövetnek ezen szegény hitfelekezeten ; megfeledkezvén arról, hogy maguk is nem régen még üldözés tárgyai valának. xk a szegény elhagyott emberek évek óta könyörögnek segítségért a kormánynál, a törvényhozásnál, és süket füleket találnak ott és emitt. Zomborban történt, az okiratok kezemnél vannak, hogy egy izraelita, aki! fájdalom, de ugy van, törvénytelen házasságban él egy keresztény nőveh midőn a 4-ik gyermekök született, azt a maga vallási szertartásai szerint vétette föl a Mózes-hitbe. Megtudva ezt a katholicus lelkész, panaszt emelt ellene a városi hatóságnál, s az meghagyta az izr. apának és keresztény-anyának, meghagyta a rabbinak, hogy a gyermeket a zsidó-anyakönyvből kitörölve a templomban kereszteltessék meg. A szegény szülők — mert az anya is beleegyezett, — és a rabbi folyamodik a ministeriumhoz orvoslásért, azt gondolva, hogy az apának az anyával egyetértőleg van joga gyermeköknek vallási neveléséről gondoskodni, azon téves hitben lévén, hogy a zsidó-emancipatioról szóló törvény, midőn politikai és polgári jogokkal ruházza föl a zsidókat: nem akarta őket a a vallás joggyakorlatából kizárni. A ministerium azonban helybenhagyta a városi hatóság végzését és a gyermek, szülőinek akarata ellenére, a zsidó-anyakönyvből kitöröltetvén, katkolikus templomban erőszakkal megkereszteltetett ad majoréin dei glóriám. Az ügyvéd, aki nekem ezen esetet az illető iratokkal együtt tudtomra adta, nem tartóztathatta magát, hogy ki ne fakadjon; mondván: megtörtént tehát, hogy Urunk születése után 1871. év november havában kedves magyar hazánkban a Pauler ministerium meghagyása, folytán egy gyermek, szülei akarata ellenére, kényszer-eszközök alkalmazása alatt megkereszteltetett, A szentszékeket az 1868 XLVIII-ik törvény további rendelkezésig föntartotta; azt rendelvén, hogy a vegyes házasságok ügyei az illető félre nézve előttük folyjanak le; meghagyván egyébiránt nekik. hogy a per eldöntése iránt az iratokat a másik fél illető bíróságához egy hónap leforgása alatt elküldjék. S mi történik? Nem akadályozhatván meg; a törvény hozatalát, a szt. székek — lucus a non lucendo, — azt kijátszani nem átalják. Nem egy eset, igen számos eset van rá bizonyságul, hogy a szt, székek az irományokat az illető bíróságokhoz el nem küldik ; nem küldik el sürgetésre, nem küldik el az illető mimsterium parancsa daczára. Egy békési protestáns polgár, ki egy katholicus nővel volt szerencsétlen házasságban : kénytelen volt az ellen válópert asztaltól és ágytól indítani a váczi szt. szék előtt, 1868-ban valóban el is választatott, azóta 4 év telt el és ezen szerencsétlen ember nem képes nemcsak azt kieszközölni, hogy választassák el a maga illető bírósága által ő is; de nem képes kieszközölni azt, hogy a/, iratok a bírósághoz elküldessenek. A törvényszék 12*
