Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

80 98. országos ülés február 25. 1873. mely közelismeréssc! , méltánylással találkozik a házon kivül, értem a tanítók nyugdíjaztatását, magában véve fontos kérdés, nézetem szerint, de mások meggyőződése és a tanférfiak nyilatkozata szerint is nem lesz sikeresen, nem lesz gyakorlatilag megoldható mindaddig: mig a tanítók fizetési minimuma nem szabályozíatik, vagy legalább a felekezeti tanítók fizetésének szabályozása törvényhozásilag nem lesz eszközölve. Ezek indítottak arra, hogy látszólagos kitéréseket csináljak, mert meggyőződésem és nagyon hiszem, hogy az hozzátartozik ezen kérdéshez, hogy midőn a budgetvita folytattatik és midőn a minister tételeit megszavazzuk : a minister politikáját helyeseljük-e, vagy nem, megszavazzuk-e a tételeket vagy sem. Igenis, uraim, én megszavazom ezen tételeket nemcsak hogy megszavazom ; de azon törlések ellen fogok szavazni, melyeket a pénzügyi bizottság javasol, és hogyha a minister maga elejti, én az ő tételeit fogom, védelmezni. Tisztelt, képviselőház.! Még csak néhány szót akarok mondani. A magyar ember mostanság nagyon szeret szabadelvű lenni, nem mondom, hogy négy szem közt is szeretünk mindnyájan szabadelvűek lenni, már ha ugy magunk közt bizalmasan beszélgetünk; de politikáról, igen-igen nagy sajátságos nyilatkozatokat hallunk baráti körben egymástól, igen, ínég pedig oly férfiaktól, kiknek szabadelvüsége ép annyira ünnepelt, mint elismert tény, hogy a democratiai és culturai irányban az illetők ellenséges indulattal nem viseltetnek. Hanem szeretünk szabadelvűek lenni a fórumon, szeretünk a nyilvánosság előtt minél szabadelvűbb színben föltűnni, és annyira félünk a szabadelvütlenség hírétől, miszerint nem én mondom ezt, mások mondják már, hogy a magyar ember eltűr mindent a politikai küzdelemben, nevezzék őt akárminek, józan értelmiségét vonják bár kétségbe talán egy vagy más tekintetben, gyanúsítsák jóhiszeműségét, tán még azt sem bánja, eltűr minden gúnyt; de azt nem tűri el, hogy ne tartsák szabadelvűnek. Én előbb is mondtam már, hogy a cultusminister egy kitűnő szabadelvű ember; de én azt szeretném, hogy a minister venne magának bátorságot szabadelvűnek lenni nemcsak ez irányban, mint mindnyájan szeretünk és szoktunk lenni, hanem szabadelvűnek azon nemesebb értelemben, hogy ne riadjon vissza saját meggyőződésétől csupán azért, mert attól fél. hogy magára fogja zúdítani azon tényezőket, melyeknek kedvét kell keresnie. Uraim, nem a tömegek kegyét értem itt, mert szóba ez itt nem jöhet, mert ámbár nagyon szomorú néptanítóink sorsa, azt senki sem állíthatja felölök, hogy azon magyar néptanítók valamikor ide jőjenek föl Pestre és macskazenét csináljanak a cultusministernek, ki annyi jajveszéklés és szónoklat után sem kér semmivel sem -többet ugyanazon fizetések emelésére, mint eddig, sőtelfogadja a pénzügyi bizottság törléseit. Tehát nem azon szabadelvüségről van szó, mely a tömeg kegyét fél elveszteni; hanem arról van szó, hogy az alkotmányos küzdelemben a pártéletben bírjunk elég erkölcsi bátorsággal érvényt szerezni azon meggyőződésünknek, melytől annyira át vagyunk hatva, mint a minister ur. E tekintetben tehát bátor vagyok felhívni a minister urat, ha majd ismét előjön a ministeri tanácsban és a pártconferenczián a közoktatás , a népnevelés ügye: vegyen magának erkölcsi bátorságot, és merjen szabadelvű lenni e nemesebb irányban is ; merjen szembeszállni azokkal, kik gátolják, legyen az tekintély vagy barátság, mert ez alkalommal veszélyeztetni nem fog semmit. Azt hiszem, a takarékosság azon apostolai, kik megdöbbentő nyíltsággal lépnek föl, ha látni fogják, hogy van erkölcsi bátorság a minisíerben, ki képes harezra szállni a közoktatás ügye mellett, mert nem akarja, hogy a XIX. század vége felé mi is ugy járjunk, mint Mednyánszky és a többi negyvennyolca előtti reformer, hogy szüntelen csak tanulmányozzunk, de ne tegyünk semmit. És én meg vagyok győződve, hogy azon mi| nister, aki ezt teszi: nemcsak oly áradatot fog maga I ellen zúdítani, mely őt elsejn-ésseí fenyegetheti; de | sőt támogatni fogják még azok is, akik különösen krajezároskodásban. filléreskedésben keresik a hazafiságot; támogatni fogja az egész magyar közértelmiség. Elfogadom a költségvetést, ugy, mint azt a minister előirányzata javaslatba, hozza. Kautz Gyula előadó: Tisztelt ház! Schvarcz Gyula képviselőtársunk imént tartott beszédében a pénzügyi bizottság ellen —- legalább szónoklata kezdetén és vége felé — oly erős vádakat és kifakadásokat használt, a melyeket előadói tisztemnél fogva hallgatással mellőzni nem szeretnék. fffaUjukl IlaUjuhl) Engedje meg a tisztelt ház, hogy ragaszkodva szorosan azokhoz, amiket Schvarcz Gyula képviselőtársam az iméntnem a közoktatási kérdésre átalában, hanem a pénzügyi bizottság eljárására vonatkozólag megjegyzett: ellenészrevételeimet megtehessem. Nincs e házban senki, aki Schvarcz Gyula képviselőtársunknak a közoktatásügy körül és annak emelésére czélzó buzgolkodását, meleg érdekeltségét nagyobb elismeréssel tekintené, mint én; de engedje meg azt is kimondanom, hogy az imént tartott beszédében, ezen nagyon meleg buzgolkodásában, a czélon nagyon is messze tul lőtt, és némely oly állitá.sokat tett, amelyeknek mind alaposságát, mind jogosultságát a pénzügyi bizottság szempontl jából kereken tagadnom kell. (Helyeslés.)