Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
98. országos ülés fetauár 25. 1873. 79 ban rendkívüli utón megváltoztatni nem lehet. Még inkább jöhet tekintetbe azon körülmény, hogy a tanfölügyeletet tulaj donképen siker esiteni nem lehet, mivel erre nézve a törvényben intézkedés nincsen, amennyiben a törvény nem intézkedik arról, hogy azon esetben, ha a tanfölügyelő egy vagy más eszközhöz akar nyúlni a törvény végrehajtására, melyek különben a törvényben megszabvák: mennyire veheti igénybe a politikai hatóságok közbenjárását. E három pont az, melyre nézve a népoktatásnál hozott törvény néhány fontos §-ának revisioját haladéktalanul szükségesnek látom; de nem kívánom azt egészen fölforgatni, mert elismerem, hogy igen szép, hasznos üdvös és gyakorlati a törvény azon elve, hogy az állami és felekezeti iskolák közt. szabad versenyt enged és a tanszabadságot behozza a magán-assotiatioban is. Ezt oly üdvös-, szép, magasztosnak és annyira gyakorlati intézkedésnek tartom, hogy eszem ágába sem juthat soha, hogy ez ellen valaha fölszólaljak. És ha megtörténnék is a revisio: magam lennék az, ki talán leghevesebben megtámadnám az ilyféle elvekbe ütköző határozmányokat. De azon §-ok , melyek a végrehajtást nem csak akadályozzák, de a végrehajtás megkezdésének is útjában állanak, szintén haladéktalanul revidealandók. Két nevezetes érv hozatott föl a revisio ellen, és pedig igen tekintélyes oldalról. Az egyik az, hogy fölösleges törvény által intézkedni, mert rendeleti utón is lehet a törvény egyes nem világos §-ainak magyarázata által segiteni a bajon. Sajnálom, hogy a törvény nem csak ily kétes és határozatlan pontokat mutat föl, vagyis, hogy a nehézségek nem csak ily §-okban rejlenek, melyek jobbra- vagy balramagyarázás által rendelet utján világossá tehetők volnának; hanem vannak oly §-ok is, melyek végrehajtása egyszerüleg, benső oknál fogva, lehetetlen. Ilyen pl. az 5%-os póíadó, mely nem fedezi a szükséget. Vannak ugyan, akik ezen ugy vélnek segíteni, hogy a tandíj at magasabbra kívánják emelni. Mellőzöm ezúttal az ingyenes oktatás kérdését; annak sok ellensége van e házban, legalább az ingyenes oktatás barátai itt nincsenek többségben ; de annak bebizonyítására, hogy az 5°/ 0-os pótadó elégtelenségét a tandíjnak fölemelésével lehessen segiteni: ugy hiszem, aki a tényleges viszonyokat ismeri és irói vagy szónoki hév által nem hagyja magát elragadtatni, nem fog vállalkozni. De voltak olyanok is, akik azt mondották, hogy a törvény végrehajtása, ha nem történhetik meg ma, meg fog történni később. Hivatkozás történt egy kitűnő államférfiú részéről Porosz- és Franciaország példájára, Mondotta, hogy ott sem hajtatott végre a törvény egy pár év alatt, hanem hosszas készülődések történtek, míg az megtörténhetett. De hasonlítsuk össze a poroszországi állapotokat a mieinkkel, még a Landenburg-ministerium korában is, a drágasági viszonyokat, a munkakeresetet, az életpálya föltételeit és vegyük élihez azon magyarországi viszonyokat, amelyek a tanítói pályára készülők tekintetében tényleg léteznek. El kell ismerni, hogy Poroszországban is van sok hiány; ott is vannak junkerek, mint Waldon, Steinhőfel, kik azt mondják, hogy még senki sem mutatott nekik egy tanítót, ki éhen halt volna meg; de ennek ellenében vannak a junkerek közt olyanok is, mint Újest herczeg, aki meg azt mondja, hogy nem az éhenhalástol keli a tanítót megmenteni, hanem annyi fizetést kell nekie adni, hogy tisztességesen megélhessen. Továbbá Poroszországban a tanítói állomások legnagyobb része olykép van dotálva, hogy, különösen a most ott kilátásba helyezett fizetés-javitásokat is tekintetbe véve, az .eléggé jónak mondható, és ha az ottani tanítók fizetéseit összehasonlítjuk Magyarországéival és összehasonlítjuk a két ország közgazdasági viszonyait is : akkor azt kell mondanunk, hogy már azon időben, midőn a törvény életbelépett, kedvezőbb volt Poroszországban a tanítók helyzete, mint a milyen az most Magyarországon. Ami a Frazcziaországra való hivatkozást illeti, arról fölösleges beszélni; ott vannak a franczia értelmiség tulajdon vallomásai. Ott vannak tudományos és politikai nevezetességek egyaránt, kik megmondták már azt számtalanszor, amit e házban is 1870. óta oly sokszor hallottunk, hogy annak, miszerint a 30-as években alkotott Guizotféle törvény oly hiányosan hajtatott végre, hogy még az 50-es években is 1000 és 1000 község volt, melyben nem volt iskola, s a nyomort Napóleon, hogy utolsó éveiben százanként és ezrenként érezték, ennek gyümölcsét elég érthetőleg, habár elég kegyetlenül mutatta be a világhistória. Ezeket előre bocsátva, tisztelt ház, (Nagy derültség. Halljuk!) megnyugtatására a képviselő uraknak, a kik kifejezésemet félre értették, csak annyit mondhatok, hogy e kifejezést „előre bocsátva," nem az egész beszédre, hanem e két tételre értettem, —hogy miért nem tartom szükségesnek a revisiót a budgetvitában, azt értettem ez alatt, hogy én a budgetvitában szükségesnek tartottam fölhozni, miszerint a közoktatásügyi minister intézkedjék mielőbb az illető §. részletes revidiálását és módosítását behozni, annyival inkább, mert habár a ministemek azon nemes törekvése,
