Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

G4 97. országos ülés február 24. 1873. kizárólagosan mint ő, államügygyé tenni, — felekezeteknek, ugy mint egyeseknek megengedi, hogy tanodát állithassanak; de nem gondoskodik arról, hogy ott, hol szükséges jogaikat a felekezetek p. ezt gyakokorolják, és igy nem az állam pótolja a hiányt, valamint nem gondoskodik arról sem, hogy ha tanodákat állítanak, ezek a tanügy követelményeinek minden tekintetben megfelelők is legyenek: csak anynyit mond 38. §-ban, hogy községi tanodák ott fölállitandók, hol a hitfelekezek nem tartanak, vagy ahol 30 tanköteles gyermek szülői kívánják, s most már vegyük föl azt az esetet, hogy van hitfelekezeti iskola, — de épen nem kielégítő. Harminez tanköteles gyermek szülői pedig nem igénylik egy másik . megfelelőbb iskola fölállítását. a ministeriumnak kötve van a keze. Vagy pedig a község akar fölállítani tanodát, de nincsen helyisége, a törvény nem gondoskodott arról, hogy kisajátítás utján kellő helyiséghez jusson; vagy helyisége is van, de nincs hozzá anyagi ereje, az 5°/

0-nyi adó pedig épen nem elég annak föntartására, azontúl pedig kötve a községek keze. Mit tegyen akkor a község, mit a minister. Látni való tehát, hogy maga a törvény köti meg e tekintetben a valódi fejlődés lehetőségét, menjünk tovább ! A törvény 15. §-a szerint, — mert én a kifogásolható szakaszokat ezúttal röviden érinteni fogom, — a minister közös iskolák fölállítását , rendelheti" el. Tehát nem elrendelni tartozik, csak elrendelheti. Látni való, hogy ismét uj elvi hiba. A 46. §-ban igen helyes elv van érintve, amennyiben az egymástól fél geográfiai mértföldre eső oly községek, melyeknek tanodáik nincsenek, egyesülhetnek bizonyos tanoda fölállítására, és ilyet fölállíthatnak. Tehát egyesülhetnek, tanodát állithatnak, de az elv keresztülvive nincs, mert sem egyesülni, sem fölállítani nem tartoznak. Az 59. §. szerint oly községek, melyeknek 5000-nyi lakosságuk van, kötelesek polgári iskolát fölállítani, ha anyagi erejök engedi. De ki határozza meg, hogy vajon megengedi vagy nem anyagi erejök ? Ha ők maguk azt mondják, hogy nem engedi: nagyon természetes, a kormány nem kényszeritheti őket. A 67. §. szerint nagyobb községek, melyeknek anyagi erejök engedi, — ismét egy határozatlan intézkedés — kötelesek polgári tanodát fölállítani. A 79. §. szerint minden község legelőbb is azon kötelességének tartozik eleget tenni, hogy azon népoktatási tanintézeteket létesítse, melyeket ezen törvény értelmében fölállítani köteles; ha azonban ezen kötelezettségnek eleget tett: jogában áll a fölsőbb népoktatási tanintézeteket akár egészben, akár részben fölállítani. Tehát némüeg még megkötve kezök ügybuzgdságuk szerint többet is tenni. S most nézzünk egy más kategóriát. A 28. §. szerint: a már fönállók átalakítása, ha azok átalakítása szükségesnek mutatkozik, elrendelhető. De mily esetben? Azt mondja a törvény: .mihelyt lehetséges. * A 29. §. szerint a fiuk és leányok elkülönitendők. Mit mond a törvény ? : „ mennyire lehet." A 33. §. szerint egy tanítónak 80-nál több tanoncz tanítása nem engedtetik meg; •— „ rendesen, * rendkivülileg azonban azt mondja, lehet. A 38. §. szerint minden község köteles, ha községi tanodát állit föl, tanalapot alkotni és gyarapítani. Mily mérvben? arról szó sincs. Gyarapítani, erre van mérv, ezen szóban: „lehetőleg." A 39. §. szerint a határ-elkülönítéskor fölosztandó közös terület egy %-nak iskolai czélokra elkülönítését rendeli el; de csak ott, hol az elkülönítés még meg nem történt; pedig az elkülönítések az ország legnagyobb részében már megtörténtek. Ily esetekre nézve pedig nem történt semmi intézkedés. A 43. §. szerint: ha a kellő anyagi erők nem képesek a kellő • anyagi erőt előállítani, az állam segélyezi őket. Ismét két határozatlan intézkedés; „ha a kellő anyagi erőt" és „segélyezi." De hogy mily mérvben, hogyan, miképen? arról ismét egy szóval sincs intézkedve. S ezen"* határozatlanság, mint veres fonál vonul végig az egész törvényen, ennek mind a 148. §-án. Látszik, hogy compromissum utján jött létre ezen törvény, mert csakugyan compromittálja a tanügyet. Én azt hiszem, ma már mindenki belátja, ki a tanügygyei csak némi érintkezésben is van, hogy ezen segíteni okvetlenül kell; tehát a törvény revisioja már csak e tekintetből is elmaradhatlan. {Igás! Ugy van!) De ha a tanodák az oktatásügynek föltételei, a tanítók „sine qua non"-jai. Nézzük, miképen állunk e tekintetben. Bátran mondhatom, bárha a jelentésből ismét nem tudtam kivenni, hogy a tanítók hiánya átalában mennyire vehető föl, — nem is gondolnám, hogy benne volna, mert tüzetesen kerestem, és nem találtam, — bátran mondhatom, hogy legalább is két annyira megy a népiskolai tanítók hiánya, mint a tanodáké. És midőn azt látjuk azon jelentésből 1866 — 1867 óta 1870—1871-ig, tehát mintegy 5 év alatt, daczára annak, hogy 20 állami nő- és fitanitóképezde állíttatott föl azóta nagy költséggel, az összes fi- és nőképezdészek száma csak 98-al emelkedett; ha tekintetbe veszszük, hogy 1786 tanitó képeztetik az összes állami és felekezeti képezdékben, mi csak a succrescentiát sem adja ki, mert legalább 700-al többnek kellene évenkint tanulni a képezdében, hogy az évi szükséglet kikerüljön: akkor valóban kétségbe kell esnünk afölött, hogy Magyarország népoktatási ügye nem évek, de évtizedek, sőt századok alatt is oda