Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
97. országos ülés fejlődhessék, ahová azt fejleszteni mindnyájan kívánjuk. S ha figyelembe veszszük, hogy a létező tanítók közül is számosan más és ezen álláshoz képest úgyszólván, lealázó, de lagalább a megélhetést biztosító pályára lépnek : akkor nem térhetünk ki, tisztelt ház, e bajnak is gyökeres vizsgálata elől; vizsgálata elől annak, hogy miért van ez igy, és mikép lehetne ezen segíteni ? Ugy, tisztelt ház, ha intézkedünk, először is a tanítói pályának függetlenitéséről. Mindnyájan tudjuk, hogyművelt ember, vagy aki műveltségre csak igényt is tart, függetlenül szereti magát érezni, nem ugyan kötelezettségeitől, de idegen befolyásokkal szemben ; pedig tudjuk, hogy az egyház mily nyomasztólag nehezül a tanítók fölé; legalább ez átalános panaszuk a tanitóknak. Tudjuk tisztelt ház, azt, hogy a tanítói kar nemcsak a papság a tanügyre nézve idegen érdekeitől is függ, hanem épen az 1868. törvény értelmében a legtöbbször műveletlen, helyi iskolaszéktől és közönségtől is; fájdalom, ez irányban folyton számosabbak a panaszok, és nemcsak panaszok, hanem esetek is. Vannak megyék, ahol csak az utóbbi évben 10—12-re megy azon tanítók száma, kik ily összeütközések miatt kénytelenek voltak a tanítói pályától, akaratuk ellenére is, megválni; és ha a minister elé ily panasz, ierjesztetik, aminthogy terjesztetett is: azt látjuk kötve van keze, nem segíthet rajta. A tanítói pályát tehát okvetlenül függetleníteni kell, s az elmozdithatást csak fegyelmi esetben megengedni. De legfőbb, hogy a tanítói fizetés nagyon csekély voltának legalább a jegyzőével egy színvonalra emelése eszközöltessék. Tudjuk, hogy a jegyzőknél néha a mellékjövedelem rendes fizetésüket tetemesen fölülmúlja, mig a tanitóknak egyátalán semmi mellékjövedelmök nincs. Nem állítom, tisztelt ház, sőt egyenesen tagadom, hogy a felekezeti tanítókra nézve a fizetési minimumnak országos törvény utján kimondása az autonómia körébe vágna; de nem elég, hogy a tanítók jó fizetést csak remélhessenek; hanem kell, hogy becsületesen bevégzett pályájuk végén nyugdíj- és özvegy-árva-gyámintézet jótéteményeiben is részesülhessenek, amire hogy kilátást nyújtott a minister ur, kell, hogy ezért elismerésünket nyilvánítsuk.- De szükséges, tisztelt ház. hogy a tanítói pályával összeférhetlen foglalkozástól is mentesítve legyen. Még ma is látjuk, hogy magában a tanodái lapban a lap jelentőségének és hivatásának valóságos botrányára, pályázatok hirdetésénél a harangozás és más ily foglalkozások is említtetnek föl a tanítói kötelezettségek sorozatában. De kell, hogy ne kerülje el a minister ur figyelmét azon szempont sem, hogy ha kellő számban akar tanítókat nyerni, eszközölje ki azoknak a katona-köíeleKÍ.PV. H. NAPLÓ 18?*. V. EÖTET. február 24. 1873. 65 zettség alóli mentességét; mert a legtöbb esetbenugy fog járni, hogy midőn kiképeztette a tanítót, midőn az 20 éves korában kilép a képezdéből: a közös hadsereg számára elvitetik orra elől katonának. Intézkedjék tehát a minister ur, hogy a tanítók a katona-kötelezettség helyett a honvédségi kötelezettség által vonassanak be azon ismeretkörbe, melyet nekik az 1868. évi törvény szerint a tornászainál tanitaniok kell. Egy szóval, intézkedni kell akként, hogy a tanítói pálya vonzerőt gyakoroljon oly egyénekre, akik műveltségi fokuk-, képességűk és talán hajlamaiknál fogva a tanítói pályára óhajtanak lépni. De intézkedni kell arról is T hogy ezen előnyökben a felekezeti tanítók is részesüljenek. De addig is, tisztelt ház, mig ez utón rendbejövünk : szükséges, hogy megéljünk, kell tehát, hogy addig is oly intézkedések történjenek, melyek pillanatnyilag is kisegítik a közoktatásügyet a bajból. Nem épen népszerű a tanítók előtt az internát eszméje, mit csodálok ; de szükségben segitő eszközt foglalván magában, a tisztelt minister ur figyelmébe ajánlom. Mert ha mi azt várjuk, hogy még a a jegyzőkével egy színvonalra emelendő fizetés és a jelenhez képest előnyös helyzetek mellett is oly egyének, kik 4 gymnasiális osztályt és 3 évi képezdei tanfolyamot végeznek, a tanítói pályára lépjenek, szóval oly egyének, a kik 1-—-8 évi tanfolyamot végezvén, képesítve vannak előnyösebb pályára is lépni: akkor nagyon jó reménységünk van; szerintem tehát intézkedni kellene, hogy addig is, mig a népiskolai tanügy a kellő létszámot el nem éri: a tanítóvá képesítés ne nehezíttessék, sőt lehetőleg könnyittessék. mind a tanévek lehető összevonása, mind egyéb oly intézkedések által, melyek részint, társadalmilag, részint államilag könnyítést nyújthatnak ; könnyittessék például akképen, hogy már a gymnasiumokban oly egyének, kiknek szülei oda nyilatkoznak, hogy gyermekeiket a tanítói pályára szánják — és mert természetesen az ilyenek maguktól önként jelentkezni nem fognak a minister urnák, — mintegy föl kell keresni e tekintetben a szülőket, — mind a gymnasiumokban, mind a képezdékben lehetőleg nemcsak ingyenes oktatásban, hanem oly ellátásban részesüljenek, hogy szüleiknek eltartásuk, vagy ellátásuk pénzbe ne kerüljön. Én ez esetben abban a nézetben vagyok, hogy a minister urnák a tanfölügyelők utján, vagy azok mellőzésével a tanítói kart föl kellene szólítania arra, hogy az oly szülőket, kiknek jó fölfogása és jó irányú gyermekeik vannak, arra buzdítsák, hogy gyermekeiket a tanítói pályára engedjék át, és ha e tekintetben a szülők kellőleg fölvilágosittatnak, mert fájdalom a hazában nem nagy a hajlam a népnél a tudományos vagy iparos pályára, sőt bizonyos ellenszenv mutatkozik a népnél a tudományos és iparos pálya iránt,. 9
