Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
52 97. országos ülés lamint a művészet érdekében a kormány részéről több történjék, mint történt azelőtt. E követelésnek kifejezést ád a közoktatásügyi ministerium budgetjében a költségek többlete. Igaz, hogy a követelések némelykor, mint ködös aspiratiók mutatkoznak, hogy nem mindenkor veszik számba a létező viszonyokat, a pénz- s taneszközöket, hogy némelykor türelmetlenek vagyunk, s hónapok alatt akarjuk elérni, ;i mihez évek kellenek; hogy némely körökben előítéletekkel, indolentiával s mindenféle akadályokkal találkozunk, a melyekkel megismerkedni bőven van alkalmam. De mindamellett a mutatkozó élénk érdekeltség e téren igen örvendetes, sőt epochalis jelenség, mert tanúsítja, hogy a nagyobb közönség is érzi, hogy Magyarország fönállása a cultura kérdése. A kormánynak azonban, eltérve a közönség modorától s fölfogásától, az aspiratiók világaiból ki kell lépnie, s praecise kell tudnia, mit akar, s mit akarhat a létező társadalmi viszonyok közt, melyeket rögtön átalakítani nem lehet. (Élénk tetszés.) A kormánynak a létező erőket s a létező akadályokat folyvást szemmel kell tartania, mert csak így érhet el eredményeket. De biztosítom a tisztelt házat, hogy ily eljárás mellett évről- évre nagyobb mérvben fogunk haladhatni. (Tetszés) A költségek többletét akarván földeríteni, szólnom kell főleg a tanintézetekről, a hol az előfordul. (Halljuk! Halljuk!) Előtérben állnak az egyetemek. Háládatlan, sőt fölösleges föladat vitatkozni arról: nálunk nagyobb súlyt kell-e fektetni a népoktatásra, a közép- vagy felsőbb iskolákra. Nézezem szerint, ápolni kell s lehet mind hármat egymás mellett, s kell, hogy ez az eljárás képezze a magyar közoktatás politikájának lényegét. (Tetszés.) Mert bármennyire költsünk a népoktatásra: a népoktatás nem fogja a kellő gyümölcsöt megteremni, ha a felsőbb oktatásról gondoskodva nem lesz; valamint a felsőbb oktatásnak nem lesz sikere , ha a középtanodák nem javulnak. Ellenben a felsőbb és középoktatás sem lesz kellő hatással az ország szellemi fejlődésére, ha népünket nem neveljük, nem oktatjuk, sőt a modern alkotmányos állam széles választási jogával s bonyolódott pénzgazdaságával nem tarthatja magát, ha a népet politikai s gazdasági tekintetben a nevelés által magasabb niveaura nem emeljük. (Élénk helyeslés.) E megjegyzés után visszatérve az egyetemekhez, a pesti egyetem szükséglete a folyó évben nagyobb, mint volt a múlt évben. De mivel az egyetem saját jövedelmei is növekedtek, az államkincstárból pótlandó összeg a tavalyihoz képest csak 8401 forinttal több. A többlet főoka: a tanszékek szaporítása s fölszerelése. De bármennyire szivemen február 24. 1873. viselem az ország pénzügyeit; mégis ki kell nyilatkoztatnom, hogy ha a pesti egyetemet azon niveaura akarjuk emelni, a melyen a külföldi nagyobb egyetemek most állanak: a költségek a jövő években még növekedni fognak, mert vannak fontos tudományok, — azokon kívül, a melyekre néáve uj tanszékek fölállitása már az ez évi budgetben föl van véve, — a melyek számára a pesti egyetemnél tanszékek még nem léteznek; sőt vannak tantárgyak, a melyek számára parallel tanszékek okvetetlenül szükségesek. A demonstratív tudományok számára pedig épen nem léteznek a szükséges helyiségek és segédeszközök. Megvallom, óhajtottam a bölcsészeti facultás számára még egynéhány tanszék fölállítását már ez alkalommal javaslatba hozni. De midőn ez óhajtásomat a pénzügyi bizottságban szóba hoztam, kérdés intéztetett hozzám : állnak-e rendelkezésemre tekintélyes tanerők, a melyekkel e tanszékeket betölteni képes volnék. Én e kérdésre kielégítő választ adni nem tudtam. De ezen ügy, fölfogásom szerint, oly fontos, hogy kötelességemnek tartom azt a t. képviselőház előtt egész őszinteséggel szóba hozni, habár könynyen megtörténhetik, hogy félre fogok értetni, s szándékaimban oly irányok fognak kerestetni, melyek igazán távol állanak tőlem. (Halljuk! Halljuk [) Azt hiszem azonban, hogy igen közömbös lehet az országra nézve: én vagyok-e közoktatásügyi minister vagy más; közömbös lehet az is, hogy ha minister vagyok, népszerű vagyok-e vagy sem; de nem közömbös se reám nézve, se az országra nézve, hogy egy fontos kérdésben, legbensőbb meggyőződésem szerint — nem tekintve saját személyemet — az egész igazságot mondjam ki. (Átalános élénk tetszés.) Mi a tudományokban más országokhoz képest elmaradtunk. Ezt elismerni nem szégyen, mert a haladás első föltétele: saját hiányaink meg- és beismerése, ügy jártak el hazánknak reformerjei, Széchényi István gr., Eötvös József br., sőt Kossuth Lajos is. De ama mostoha sors, hogy mi a tudományokban elmaradtunk, nemcsak minket, hanem más nemzeteket is ért. S ha mi gyorsan akarunk előhaladni, azt kell tennünk, a mit más nemzetek tesznek s tettek; azt, a mit Oroszország, Olaszország, sőt Sweitz is tesz, s a mit tett a múlt században maga a tudós Németország is. Az európai cultura nem egy nemzet műve, s az volt az európai cultura menete, hogy egy nemzet a másiktól tanult, s én óhajtom és hiszem, hogy mitőlünk is még más nemzetek fognak tanulhatni. (Felkiáltások: Adja Isten !) Oly tudományok s tanszékek számára tehát, amelyekre nézve mi jeles tanerőkkel nem birunk, a külföldről kell meghívni a tanárokat. Ismerem e tekintetben az ellenvetéseket. Mondják, hogy ez utón
