Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-108

108. országos ülés márczius 8. 1873. 3 i 9 •-&et,- átvisszük: egyszersmind arra a testületre is, amelynél saját gyermekünkből épen annyi szolgál, ahol épen annyi áldozza föl tevékenységét és életét a hazának. Mert igy fogtuk föl a honvédséget, mert nem­csak hogy az átalános védkötelezettség eszméje megvalósításának tekintjük azt, hanem oly mó,don való megvalósításának is, amely nálunk egyedül indicált, amely a múltból kifejlődött, és a jelen állapotoknak, a megalkotott államszerkezetnek tel­jesen és tökéletesen, és hozzá merem tenni, egyedid felel meg: azért annak fejlesztését, még ily nehéz körülmények közt sem teltük megakaszthatónak, s a lovasság szaporításának költségét föl is vettük az előirányzatba. És ha most a pénzügyi bizottság javaslatához képest azon törlésekbe mégis belenyu­godni véltünk: ennek magyarázatául akartam el­mondani azt, hogy ez nem azért történt, mintha mi ezen intézmény rendkívüli fontosságát, állapo­tainknak teljes és egyátalában megfelelő voltát igno­rálnék vagy ignorálni akarnánk; de történi azért, mert más oldalról nem tagadhatjuk el, nem huny­hatunk szemet az előtt, hogy ha már akkor nehe­zek voltak pénzügyi állapotaink: azóta a mondot­tam oknál fogva nem lettek azok könnyebbek, de sőt nehezebbek. Tettük másodszor épen ezen intéz­mény iránti ragaszkodásnál és szeretetnél fogva, melyet kifejezésre hozni bátor voltam, és mely­nek őszinteségében azt vélem, bizonyára nem fog e házban kételkedni senki, ha figyelembe veszi azt, hogy hosszabb időn át csekély erőmnek és tehetsé­gemnek is nagy részét épen ezen intézmény fejlesz­tésének készséggel és lelkesedéssel áldoztam föl. De tisztelt ház, épen minél inkább ragaszkodunk ezen intézményhez, minél inkább akarjuk annak fokozatos és szakadatlan fejlesztését biztosítani, annál inkább óvakodnunk kell, hogy azon két magas te­kintet: az ország pénzügyeinek lehető rendbetartá­sát, és a honvédség fejlesztésének szakadatlan foly­tonosságát egymással összeütközésbe hozni vagy hozatni ne engedjük. A kelletlenségnek, a békétlenség­nek és elégedetlenségnek azon érzete, melyet min­den pénzügyi túlterhelés tagadhatlanul és bizonyo­san felkölt, nem szabad, hogy átvitethessék ezen intézményre; nem szabad, hogy ezen intézményt ugy lehessen tekinteni vagy tekintetni, mint finan­cziális bajainknak egyik okát. És azért részemről, ha nem arról van szó: elejteni ; hanem arról van szó: elhalasztani, épen magának az intézménynek érdekében nem merném az ellenkezőt kívánni, mint már ma, kerüljön bár mibe, föltétlenül megteendő lépést. Nem merném ez által fölidézni azon ve­szélyt, aminek épen szavakat adni, a mit épen érinteni csak most valék bátor. Nézetem tehát az, hogy kimondva a fejlesztés, a fokozatos s folytonos fejlesztés szükségét, ki­mondva, hogy a fejlesztés sorrendjén a lovasság szaporítása szintén helyet foglal: nyugodjmk bele annak azon idóre való elhalasztásában, amely idő­ben keresztül vitele által azon veszélyt, amit épen kifejezésre hozni bátor voltam, föl nem fog idézni. El­ejtésébe részemről nem tudnék beleegyezni, az elhalasztásra nemcsak pénzügyeinkre való tekintet­ből,' hanem magának az institutiónak is érdekében s azért szívesen reá szavazok. (Helyeslés.) Tisza László i Tisztelt ház! Értesülve igy a pénziigyminister ur szájából, hihetőleg a honvédelmi minister ur hasonló nézeteiről is, nem tehetek egyebet, mint azt, mihez már ellenzéki ál­lásom is ugy szólván utal, hogy oly tételt, oly koltségszaporitást, melyet az illető szakminister fön­tartani helyesnek nem látott: ne kérjek megszavaz­tatni. Hogy azonban e föllépés részemről helyes volt, arra nézve méltóztassanak megengedni csak 4 arányszám fölolvasását. Az osztrák, vagyis ha ugy akarjuk nevezni, a közös hadseregben 9 gyalogra esik egy lovas; a nagy német hadseregben 8 gya­logra esik egy lovas; az orosz hadseregben, amire fő súlyt voltam bátor fektetni, 5 gyalogra esik 2 lovas, és a magyar honvédségben 20—25 gyalogra esik 1 lovas. Aki ezen számokat kellőleg tekin­tetbe veszi, az nézetem igazolására többet, azt hiszem, kívánni nem fog. Midőn tehát egyszerűen megjegyzem és kérem, méltóztassanak azt a tisztelt házban és e házon kivül is megjegyezni, hogy ez irányban ki tette le a lantot, illetőleg a kardot, kénytelen vagyok a pénzügyi bizottság határozatá­ban megnyugodni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Miután a pénzügyi bizottság ezen tételnek törlését ajánlja és elleninditvány nincs. . . . Szende Béla honvédelmi minis­terí Tisztelt fráz! Az előttem szólott pénzügymi­nister nyilatkozata után fölment talán engem a tisztelt ház attól, hogy elmondjam mindazon okokat, melyek a kormányt ezen kérdésben vezették. Elhall­gathatom tehát mindazon okokat, melyek a jelen kényszerűséget teremtik, bár meg vagyunk győződve, hogy a lovasság szaporítása czélszerű és szükséges. Ismétlésnek tartanám fölhozni mindazon számará­nyokat, melyeket annak bebizonyítására, hogy a hon­védség gyalog és lovassági számaránya rósz, föl­hozni lehetne. Kétségtelen, hogyha a pénzviszonyok nem volnának olyanok, mint a milyeneknek a tisztelt ház előtt is ismeretesek, ha nem kellene méltány­lattal elismernünk azon törekvést, hogy az ország gazdászati és honi viszonyait rendezni kell : akkor én mindenesetre kérném a tisztelt házat, hogy ezen 18 századot szavazza meg azonnal; de tekintettel épen ezen viszonyokra, és tekintettel arra, hogy miután már a jelen évnek nagy része ugy is el­múlt, kénytelen vagyok ezen viszonyoknak en~ 4ö*

Next

/
Thumbnails
Contents