Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-96
96. országos ülés február 22. 1873. 1 — í / zánkban megkívántatott, hosszas és sebes szolgálatra kívántatik: tökéletesen megrontjuk a lótenyésztést. Azt mondja a képviselő ur, hogy a város birájában több garantia van, mint a strázsamesterben. Igen, ha csak a strázsamesterre volna bizva, ugy én is egyetértenék vele; de nem a strázsamesterre, hanem szakférfiakra, olyan emberekre vannak bizva, kik tudományosan ki vannak képezve, kik értik ezen kezelést, azokban pedig mindenesetre nagyobb garantia van. A tisztelt képviselő urat igen könnyen capacitálhatom e tekintetben. Menjen akár melyik város istállójába, nézze meg azon elhanyagolt állapotot, amelyben vannak ott a lovak, és nézze meg a lótenyész-intézeteket : látni fogja, mily tisztaság és rend uralkodik ott, melyet nem szégyeneihetünk bemutatni az idegennek is. Ha mindezt látta, akkor e tekintetben könnyen capacitálva lesz. Ami a módot illeti, melyet a tisztelt képviselő ur ajánl, abban sem érthetek vele egyet. Azt mondja a képviselő ur: a kormány intézkedjék, hogy ne költsön annyit a tenyész-anyag föntartására, mint egyesek. Mi lenne ennek az eredménye? Az, hogy kevesebb tápot adna, ez által roszul tápláltatnék s ennek következtében elsatnyulna a tenyész-anyag. Továbbá azt mondja a képviselő ur, hogy a fedezési költség emeltessék. Vegyük figyelembe, hogy a fedezési költséget Id fizeti? Nagyobbrészt a földmives, az már is terhesen fizeti a pár forintot: ha még fölemelnők a fedezési költséget, akkor hasznavehetetlenné tennők az egész intézetet, mert épen a szegény embernek van leginkább szüksége arra. Aki vérlovat vagy versenylovat tenyészt: az fizetheti a fedezési költségeket, melynek dija néha 500 forintot is tesz. De ha a fedezési költséget nagyobb összegre emeljük, ez által ép a szegényebb népet sújtjuk. És ha még azonkívül roszul is tartjuk az államméneket, mint a tisztelt képviselő ur kívánja: akkor a czélt teljesen eltévesztjük. (Helyeslés.) Ami azt illeti, hogy a községeknek adassék ki, azt sem pártolhatom; ez nagy összegekbe kerülne, mert nincs is a városoknak és községeknek alkalmas helyök, hol eltartsák a lovakat. Csak egyet említek fel; a mezőhegyesi telepen vannak oly mének, melyek oly nagyok, hogy a falusi istállókba be sem férnének. (Derültség.) Mikép akarná tehát azokat ott elhelyezni? Megvallom, egészen ellenkező óhajtásom van, mint a tisztelt képviselő umak, s azt hiszem, hogy a kereskedelmi minister ur, hiven tegnapi napon tett nyilatkozatához, a lótenyésztést azon irányban fogja előbbre vinni, amelyben eddig is kezeltetett. (Életűt helyeslés.) Radó Kálmán: Ha az amúgy is nagyon hosszura nyúlt költségvetési vitában szót kérek, teszem ezt különösen azért, mert tekintve egyrészt az állam pénzügyeink ziláltságát, a minden alkalommal KÉPT. H. KAPLÓ 18=. V. KÖTET. hangoztatott takarékossági elvet: én mégis eltérek a pénzügyi bizottság javaslatától és a kormány által kért előirányzatot állami lótenyésztésünk érdekében egész terjedelmében megszavazom. Meggyőződésein, hogy a törvényhozás a múlt években oly sok százezerekre menő költségeket szavazvánmeg a lótenyésztés emelésére, ezt nem könnyelműségből vagy nemes felhevülésből, hanem a viszonyoknak érett megfontolásából, hazafiságból tette. Meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás átlátva, hogy hazánk, — mint ezt tegnap az igen tisztelt földmivelési minister ur is hangsúlyozta a ház osztatlan tetszése között mondott beszédében, — legnagyobb agricultur állam lévén, ki van mutatva a basis, amelyre lépni kell, és amelyen haladva — gyorsan siettetni nemzet-gazdászatunk minden ágának regenerálását. Nekem meggyőződésem, mint azt az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur is igen helyesen hangsúlyozta: nemzet-gazdászatunk egyik legfontosabb ága állami lótenyésztésünk, és azért én is örömmel constatálom itt e házban, hogy azon kitűnő eredmény, melyet észlelni lehet, mióta a kormány kezébe vette az országos lótenyésztést, minden várakozást kielégíthet; népies lótenyésztésünk ezen szép sikerrel megkezdett regeneratióját koczkáztatnók, ha különben is indolens népünktől a lótenyésztés iránt fölébredt kedvet a szükség, módok és eszközök megtagadásával lelohasztanánk. Ezen felébredt kedv fokozásával évről évre tapasztaljuk, hogy népünk az állami csődöröket mind inkább veszi igénybe, és ezen évre is 300 csődörrel több kéretett a vidékek részéről, mint amennyivel az állam rendelkezik. Megvagyok győződve, hogy ez tisztán a tapasztalt eredményeknek tulaj donitható; mert ismerek magam is vidékeket — különösen ott, hol a lótenyésztés már az absolut kormány alatt is egyes ügybuzgó által támogattatott — hogy birtokosok, a kiknek egész gazdaságukból semmi jövedelmök nem volt a rendkívüli aszály vagy más elemi csapás következtében: evenkint a nemes apalótól származott és fölnevelt lovaik eladásából több jövedelmet vettek be, mint minden más ágából gazdaságuknak. Hogy ezen szép eredményt különösen két tényezőnek tulajdonithatjuk, különösen az állam által magányosoktól evenkint vásárolni szokott tenyész-anyag bevásárlásának és az évenkinti jutalmazásoknak, az erős meggyőződésem. A tenyészanyag bevásárlására vonatkozó nézetemet, majd ha a rendkívüli kiadásokra jövünk, lesz szerencsém előadni; itt különösen a jutalmazások tételére akarok szorítkozni, és miután megvagyok győződve, hogy ezen évenkinti jutalmazások különösen fokozzák az érdekeltséget, nem tudom helyeselni és nem pártolom a pénzügyi bizottság abbeli nézetét, hogy a kormány által ezen évre kért 3
