Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-96
18 96. országos ülés s a nrult évinél 4225 forinttal nagyobb összeget megszavazásra nem ajánlja akkor, midőn takarékossági szempontból az előtte való tételben, lóversenyekre 28.000 forintra nézve semmi észrevételt nem tesz. Ha elismerem is, hogy a lóversenyek nagy behatással vannak a lótenyésztés fejlesztésére; de épen ugy nem mulaszthatom el kijelenteni azon meggyőződésemet, hogy a népies lótenyésztés iránti érdekeltség fölkeltésére sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak azon jutalmazások, melyek a nép és az ország minden vidékein kiosztatnak, mint azon 28 frtnyi versenydijak által jutalmazott bárminemű fényűzési és verseny-lovaknak tenyésztése, melyeket az egyes vagyonosak szenvedélyből és uri mulatságból ugy is tenyészteni fognak. A ménes birtokok kezelése körül észlelt és évről évre fokozódó eredmények, valamint előttem szólott tisztelt képviselőtársam is megjegyezte, a kormány szakértő és fáradhatatlan tevékenységének, s az általa követett helyes iránynak tulaj donithatók. Én, részemről örömmel győződtem meg a törvényhozásnak a múlt országgyűlésen hangsúlyozott abbeli óhajtásáról, hogy a telivér és félvér lovak tenyésztése mellett különös gond fordíttassák a tisztán igás és gazdasági czélokra fordítandó lovak nevelésére. Óhajtásként jeleztetett a múlt évi országgyűlésen az általam is czélszerünek vélt polgári cselédség alkalmazása, ami eddig Kisbéren van be- I bozva,a többi államuradalmakbanis, — habár a többiben nem egyszerre, de költség kímélésből időközönkint — azoknak alkalmazását megkísérlem. És azért helyeselni lehet, hogy a tisztelt kormány sietett a törvényhozás óhajtásának eleget tenni és Bábolnán azokat a katonai cselédséggel fölcserélte. Megvagyok győződve, hogy míg egy részről a polgári cselédség tartós szolgálatánál fogva biztosabb, erősebb munkás kezekre, más részről azok gyermekei által biztos napszámosokra, munkáskezekre tesz szert, és biztosit magának a kormány. Mint elismeréssel jeleztem lótenyésztésünk kitűnő előmenetelét ménes birtokainkon, ugy hasonlókép örömmel constatálhatom a szarvasmarha-tenyésztés emelkedését is; elismerem, hogy a kormány hazafias gondolkodással igyekezett az állami uradalmakon a tisztán magyarfaju szarvas-marha torzsét megmenteni, s tenyésztése által az országban terjeszteni. Itt azon kéréssel vagyok bátor a minister úrhoz fordulni: igyekezzék, ha czélszerünek és jónak látja, az uradalmi gazdaság körül szükséges igavonó marhák létszámát bevásárlásokkal biztosítani, az ellett és nevelt borjuk közül pedig mindazt, ami csak alkalmas, mint tenyész-apa bikát fölnevelni és évenkint árverés utján a nagy közönfebruár 22. 1873. ség közé juttatni és országos szarvasmarha-tenyésztésünket ezzel is elősegíteni. Szabadjon végre még néhány kérdést intéznem a tisztelt minister úrhoz, illetőleg egy óhajt kifejeznem. Miután tegnapi programm-beszédében szíves volt hangsúlyozni, amire hivatkozott a tisztelt előttem szólott is, hogy a kormánynak a méntelepek és ménesek eddigi eljárását és kezelését helyesli és jövőre is fön fogja tartani: bátor vagyok hivatkozni a múlt törvényhozásnak majdnem minden költségvetés alkalmával hangsúlyozott s a ménesek körül alkalmazott cs. kir. katonaságot érdeklő jogos óhajtására, és ezen óhajtás alapján azon kérdést intézni: vajon nem látja-e czélszerünek és helyesnek a minister ur, hogy ezen tisztán hazai intézetünknél mai napig is még alkalmazott császári királyi közös katonaság megszüntettessék. (Élénk tetszés.) Kijelentem egész határozottsággal, őszinte nyíltsággal, hogy midőn elismerem azon tiszt urak érdemeit, kiknek egyrészről ügybuzgóságát, másrészről tapintatos eljárását, ugy az állam, mint magánosok iránt tanúsított odaadó szolgálatkészségét nem lehet kétségbe vonni, mégis szükségesnek tartom azon anomáliából kivergődni, hogy ezen tisztán hazai intézetek vezetése, illetőleg kezelése oly közegek által eszközöltessék, kik nem a magyar kormány, hanem a közös hadügyminister rendelkezése alatt állanak. (Helyeslés.) Mert ha elismerem is, és tudom, hogy eddig nem volt a legkisebb összeütközés sem a közös hadügyminister s a magyar kormány közt; mégis, miután ez urak mind előléptetés, mind fegyelem tekintetében a hadügyminister hatásköre és fölügyele alatt állanak : félek, hogy jöhetnek oly körülmények, midőn talán a kellemetlenségeket nem tudná a magyar kormány elkerülni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy állami méntelepeinknél a katonai kezelést és a legnagyobb tiszteletemet maguknak kivívott tiszteket mellőzni akarnám; mert a katonai kezelést és a tisztek alkalmazását szükségesnek tartom, csak azt óhajtom kérdezni a minister úrtól: vajon helyesli-e ezen meggyőződést és nézetet, s ha igen, fogja-e siettetni ez anomáliának megszüntetését és az eddigi császári királyi tiszt urakat mint a magyar kormánytól nem függő közegeket az állam érdekében továbbra is megtartani és biztosítani ? Továbbá, habár kicsinyesnek látszik is, s ha bár meg vagyok is győződve, hogy csak félreértésből történt: mégis hasonló anomáliának tartom azt is, hogy a méntelepek parancsnokai hivatalos pecséteken még ma is német köriratot használnak. Mondom, kicsinyesnek tartom ezt, megszüntetését mégis czélszerünek és jónak tartanám. (Deák Ferencz belép és jobb felől éljenséssel fogadtatik.)
