Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-101

172 101. országos ülés február 28. 1873. lyeket a törvény fölállít, meg nem felelnek, akkor Magyarországon az iskolák legnagyobb részét be kell zárni. (Helyeslés.) Ezeket ignorálnunk a tan­fölügyelői kérdésnél, azt hiszem, nem lehet. A tan­fölügyelők intézménye jó, e nélkül lényegesen elő­mozdítani az államnak az oktatás ügyét lehetetlen. (Helyeslés.) A művelt külföld példája igazolja ezt. Magyarországon sem az institutioban, hanem inkább — tisztelet a kivételeknek — az egyes sze­mélyek megválasztásában van a hiba. És én ezért nem vádolom a volt ministereket, mert hiszen szak­férfiaknak nem vagyunk oly nagyon bővében, a kez­det nehézségével állottak szemben, melyeket telje­sen legyőzni az első kinevezések alkalmával lehetet­len volt. Nem mondom, hogy egyes esetekben job­bak nem lehettek volna a kinevezések; de tömeges kinevezéseknél, amit kellett az első alkalommal tenni a ministernek, lehetetlen volt a hibákat ki­kerülni, miután, mint mondám, kitűnő szakférfiaknak nem vagyunk nagy bővében. Egyébiránt, tisztelt ház ! én igen sokakkal érint­keztem azon tanfölügyelők közül, és pedig a legje­lesebbekkel közülök, és azt tapasztaltam, hogy épen a legjelesebbek legkevésbbé panaszkodnak, hogy kevés hatáskörük van; ellenkezőleg tegnap is beszéltem ezen jelesebbeknek tartott tanfölugyelők egyikével aki azt mondta : hogyha őket kérdezték vol­na meg, hogy mit csináljanak azon összegekkel, a melyeket a közelebbi időkben közoktatási czélokra megszavazott az országgyűlés, de a kormány elköl­teni nem tudott: ők tudták volna azt hová fordítani; és nem kellett volna Molnár Aladár képviselőtár­samnak egy hosszú beszédben igazolni a kormány­nak e tekintetben történt mulasztásait. Tisztelt ház ! Nem lett volna szükséges, nézetem szerint, ez iránt, még ezen tanfölügyelőket is meg kér­dezni. Csak körül kellett volna tekinteni a fővárosban; s csak itt Budán és Pesten is be lehetett volna azon összegeket bőségesen ruházni. S mondhatom, hogy ha beruháztattak volna, 10—20 évvel vitték volna előbbre azon nagy föladatot, mely a főváros­ban áll előttünk, akik itt a tanügy gyei foglalko­zunk, t. i. hogy az ország fővárosa ne csak művelt, hanem magyar is legyen. (Helyeslés.) Mi azt illeti, hogy jelenleg megszavaztassék-e azon három másodrendű tanfölügyelő vagy ne: ré­szemről erre kevés súlyt fektetek, mindamellett, hogy, szerintem, a tanfölügyelők száma nem elég. Azonban én a másodtanfölügyelők számát nem aka­rom nagy mértékben szaporítani, miután tudom, hogy ilyen kisebb állásra nem vállalkozhatnak nagyobb szakképességek. Kis tehetségű tanfölügyelőktől pedig, akik talán csak a megunt tanítói pályától akarnak jövedelmesebb állásba szabadulni, nem so­kat várok. Azt hiszem, hogy jelenleg Magyarországon, mint a tisztelt minister ur a képezdékről az ország­gyűlés elé terjesztett jelentésében mondja, a tanföl­ügyelők intézményéről is áll, hogy inkább óhaj­tandó ez intézménynek még most minőségileg, mint mennyiségileg fejlesztése. Mi azon amerikai adatot illeti, melyet tisztelt Molnár Aladár képviselő ur New-Yorkot illetőleg fölhozott: az későbbi adat; s én örömmel veszem, hogy rectifical egy régibb adatot, mely, ha jól em­lékszem, 1868—1869ből származik. Amerikában, hol oly óriási a népmozgalom, az eltérések egyik és másik év adatai között nagyon érthetők. Csak ezeket kívántam megjegyezni. Egyébiránt pártolom a pénzügyi bizottság véleményét. (He­lyeslés.) Trefort Ágoston közoktatási mi­nister : Azt hiszem, hogy már az átalános tár­gyalás alkalmával kifejtettem, hogy szükségesnek tartom Tisza Kálmán véleményével egyezőleg, a tanfelügyelők hatáskörét praecisirozni. Arra nem fektetek nagy súlyt, hogy három tanfelügyelővel több lesz-e, vagy kevesebb. Én mint a részletes tár­gyalás elején kijelentettem, a pénzügyi bizottság ! véleményéhez ragaszkodva, kérem, méltóztassék a I tanfelügyelők szükségletét a pénzügyi bizottság által | ajánlott összegben megszavazni. Azonban már többször tétetett azon észrevé­tel, hogy itt a házban 4 tanfelügyelő ül. Én meg­vallom, nem találnám kívánatosnak, de nagyon ve­szélyes praecedensnek tekinteném alkotmányos szem­pontból, ha én bármi pressió. által valakit e házból kitúrnék. (Felkiáltások a baloldalról: nem a házból, hanem hivatalából.) Kérem ez oly pressio lenne, mely őket a házból kitúrná, és mely azért nem volna alkotmányos eljárás. Méltóztassék megalkotni az incompatibilitási törvényt, s ezen urak nem fog­nak itt ülni; de minél hosszasabban fogjuk tárgyalni a budgetet, annál később fogunk ily és ehhez ha­sonló practicus törvényekhez jutni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha minden évben 7 hónapig fog­juk tárgyalni a költségvetést, parlamentünk életké­pességét elfogja veszteni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Molnár Aladár személyes kérdés­ben, szavainak félremagyarázása, miatt, szót kér. Molnár Aladár í Legyen szabad csak annyit kijelentenem , hogy tökéletesen osztozom Csengery képviselő ur azon nézetében, hogy a jobb a gyönge iskola, mint semmi. Azzal, mikép hivatkoztam arra, hogy némely országokban joga van a tanfel­ügyelőnek, a törvénynek meg nem felelő iskolát bezárni: a világért sem akartam azt, hogy Magyar­országon minden ilyen gyenge vagy rósz iskola bezárassék. Méltóztassék elhinni, ha a tanfelügyelőnek van annyi joga, akkor van annyi politikai belátása is,.

Next

/
Thumbnails
Contents