Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-101

101. országos ülés február 28. 1873. 173 hogy ott, ahol nem tudnak jobb iskolát állítani, a rosszabbat sem záratja be. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ! Lehet, hogy magam vagyok az oka. amennyiben nem fejeztem ki magamat világosan, hogy a minister ur engem tökéletesen félre értett. Én nem azt mondtam, hogy ő bárkinek megtilthatja, hogy képviselő legyen; mert azt nem teheti: hanem én azt mondottam, azt értettem, és mondom most is, hogy minden alárendelt közegétől megkívánhatja, hogy ott legyen, a hol helye van. (Helyeslés.) Azt, hogy ne legyen képviselő, azt nem parancsolhatja senkinek, de hogy azt, aki a maga kerületében nincs, oda visszautasítsa, (Helyeslés.) vagy azt mondja neki, hogy ha nem mégy oda: akkor megszűntél hivatalnok lenni. (Helyes, helyes!) Ehhez épen olyan joga van, mint minden törvényhatóságnak. Mégis tette ezt minden törvényhatóság tisztviselői irányában, akik képviselőkké lettek, és minden tanintézet szintén ezt teszi. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) P. Szathmáry Károly : Tisztelt ház! Egy véleményben vagyok az előttem szóló Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő úrral, mert nem arról van szó, képviselővé választassék-e valaki aki egy államhivatalt tölt be ; hanem igenis arról van szó. hogy a,2 államhivatalnok azon fizetésért, melyet huz, betölti-e kötelességét; és én igen őszintén kinyilatkoztatom, hogy én az olyan tanférfiakat, kiknek föladatukról oly fogalmuk van, hogy ők itt az országházban elvégezhetik azt, amit falán Csikszékben. Mármarosmegyében vagy Hunyadmegyében el kellene végezniök: én az oly tanférfiakat nem tartom elég alkalmasaknak arra, hogy azokat alkalmazni lehessen. (Helyeslés.) Én tehát szemben a minister ur kívánságával, mit tenni különben nem szoktam, valósággal licitálok, én is három tanfelügyelőt kívánok és a négy tanfelügyelő állomását oda akarom ajándékozni, nem a személyekről szólok, hanem igenis a betöltendő helyekről; mert ha az illető tisztelt képviselő urak nincsenek ott, akkor helyüket be kell tölteni másod tanfelügyelőkkel és igy mihelyt az illető tanfelügyelők kényszeríttetnek helyeiket elfoglalni : akkor azonnal négy másod tanfelügyelővel tényleg több lesz. (Helyeslés.) Még a hatáskörről kívánok néhány szót szólani. Ami a hatáskört illeti, ennek fölfogására nézve ellentétes nézeteket láthatunk, hisz a tanfelügyelők is panaszkodnak, hogy azon hatáskört sem tudják betölteni most, mely eddig jogkörükbe vágott, és meg vagyok győződve, hogy nem képesek betölteni annyiban, mert én még ma a mi mostani társadalmi helyzetünkben azt mondom, hogy a tanfelügyelőnek nem annyira hivatalos missiója hanem társadalmi missiója van; nem osztozom azon véleményben, melyben némely tanfelügyelő van, hogy nekik nincs joguk betekinteni a felekezeti iskolákba, mert hiszen a törvény magában foglalja e jogot, és mert ő különben nem is tudhatja, milyen az a felekezeti iskola, és igy meg sem intheti azt; de különös súlyt helyezek arra, hogy a tanfelügyelők a társadalmi elemeket hozzák kellő mozgalomba mert, amint ez itt több izben hangsúlyoztatok, mindaddig, mig mi társadalmi életünkben a kellő culturalis mozgalmat föl nem költjük: addig Magyarországon igazi tanügy nem lesz. Ezeket voltam bátor igen röviden megérinteni. (Helyeslés.) Patrubány Gergely i Időkimélésből és azért, mert ezen legfontosabb tárgy is eléggé ki volt merítve az átalános vita alkalmával: a szótól elálltam, azonban engedjék meg, hogy a szőnyegen forgó kérdés iránt szavazatomat röviden indokoljam. Megnyugvással tapasztaltam, hogy a tavalyi átalános vita alkalmával fölhozott azon állitásom, hogy a tanfelügyelők nem töltik be hivatásukat, nevezetesen ezt, ugy fejeztein ki akkor, ha talán méltóztatik emlékezni, hogy nékem ugy tetszik, mintha órája ütött volna ezen intézménynek, hogy azon czél foganatosítását, melyre hivatva vannak, a megyei életnek uj alakbani föléledésével a megyei bizottmány fogja alkalmasint kezébe venni a tanügyet. Éreztem tavaly, hogy a tanfelügyelők nem egészen képesek hivatásuknak megfelelni, megfelelhetni. Éreztem, hogy a megyei hatóság fogja ez ügyet kezébe venni, az idén már egészen plastice kidomborodik a kérdés, mert azt látom, hogy mások szerint is csakugyan óhajtandó, hogy a megyei autonómia vegye kezébe az ügyet, hogy ezen egyrészről humanitárius , hasznos s egyúttal jövő fejlődésünk alapját képező intézmény életképes legyen, más részről azt hiszem, hogy igen is kell, hogy az államnak c tekintetben mindig felügyeleti joga legyen, mely az egyöntetűségeit és kifejlődést szemmel tartsa, ép azért azt hiszem, hegy a tanfelügyelők tevékenységének nem annyira extensiv, mint inkább intensivnek kell lennie, a mint ezt előttem szólott tisztelt Csengery képviselő ur kifejtette. Egyébiránt itt van a tér a legnagyobb polgári babérokat aratni; a megyék képviselő-testületeinek ugy is alig van teendője, vegyék kezeikbe a tanügyet, a közegészség ügyet, a humanisticus ügyeket s akkor sokkal magasztosabb hatáskörben fognak működni, mint abban, a mitől jelen szerkezetökben elestek : a kiváló politikai szereplést értem. Én tehát visszatérve most a kérdésre, anynyival inkább, mert maga a minister ur is ezen tanfelügyelők szükségét nem látja be, magam sem kívánom a pénzügyi bizottság véleményét mellőzni. Azonban a Madarász képviselő ur által beadott indítványt nem fogadhatom el; mert az fönálló tanügyi törvényeink végrehajtását lehetetlenné tenné, s akadályozná a tanügy kezelését, azért annak elfogadására nem fogok szavazni.