Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-101
101. országos ülés február 28. 1873. 171 A harmadikat, — mert ezen kettőről még részletesen szólok — elfelejtette képviselő ur említeni, és ez azon tömérdek hiba, mely a kinevezéseknél történt, (Helyeslés.) mert nem lehet ember, ki ezt tagadná. Én meghajlok egyes tanföliigyelők előtt, kik kötelességöket lelkiismeretesen teljesítik; de alig lesz valaki, ki tagadhatná, hogy igen sok hibás kinevezés történt. Hogy mi indokból, vagy mi végett történt, azt mindenki az egész országban tudni fogja, aki az elmúlt képviselőválasztás — nem a legközelebbit értein — eseményeit öszehasonlitja az akkor kinevezett tanfölügyelők névsorával. Ami azt illeti, hogy hatáskörük nem elegendő : én magam is azt hiszem, hogy itt bizonyos változtatásnak lesz helye ; de azt gondolom és föl is teszem, hogy a tanföl ügyelőket mégis oly határtalan parancsnokokká nem kellene tenni, mint azt az átalános vita alatt említtetni hallottam, hanem igenis szükséges lesz összeköttetésöket a közigazgatási hatóságok irányában czélszerübben, jobban és praecisebben szabályozni. (Helyeslés.) Ami azt illeti, hogy kevés vagy sok a tanfölügyelő : azt vitatni most nem akarom; hanem figyelmeztetni kívánom Madarász képviselőtársamat, hogy ŰZ, amit ő fölhozott, jelesen, hogy ha kevés, — és ugy látszik, ő is kevésnek tartja, — akkor ő nem szavazza meg; de ha ez állomások fölállítása oly számban inditványoztatik, hogy a szükségnek megfeleljenek, tehát pl. ha 300-nak fölállítása szükségeltetik, ő arra kész rászavazni, hogy ez épen azon eljárás és fölfogás, mely 1867. óta követtetik a kormány által, és nekünk ma már annyi bajt okoz; t. i. az eljárás: hogy ha tapasztaltatott, hogy a hivatalnokok száma a fönálló rendszer mellett bizonyos ügyek elintézésére kevés, nem azon törték fejőket, hogy csináljanak tehát jobb, czélszerübb rendszert, hogy elég legyen a hivatalnok, hanem azon, hogy mikép szaporítsák a hivatalnokok számát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én tehát megvallom, e tekintetben nem a hivatalnokok, tanfölügyelők számának szaporítása az. amit óhajtok; hanem igenis. — és ez az, amit a minister úrtól már ez iránt tett nyilatkozatai folytán is várok, — az, hogy fontolóra véve a közoktatási törvényt és az a körül gyűjtött tapasztalatokat, oly organismus iránt tegyen javaslatot, melynélfogva helyesebben állapíttatván meg, különösen összeköttetésök a tanfelügyelőknek a közigazgatási hatóságokkal: a kevesebb szám is tudjon többre menni, tudjon hivatásának megfelelni. (Élénk helyeslés.) Most még csak egyet mondok. Három tanfölügyeletnek megszavazása ajánltatott itt több részről. Én részemről, mint előre is bocsátám, ezzel szemben a pénzügyi bizottság véleményét fogadom el; elfogadom pedig azért, mert, ha három tanfölügyelőnek az országban való működése más valami előnyt és hasznot képes előidézni: a tisztelt minister urnák hatalmában, módjában van, a nélkül, hogy e három altanfölügyelőség fölállittatnék, a czélnak megfelelni; méltóztassék azon tanfölügyelőket, kik a helyett, hogy kerületeikben lennének, mint képviselők itt ülnek, utasítani, hogy menjenek kerületeikbe. (Élénk, helyeslés a bal oldalon!) és akkor a czélnak meg lesz felelve. (Élénk, zajos helyeslés bal felől.) Csengery Antal : Tisztelt ház! A tanfölügyelők hatáskörére nézve kívánatos módosításokat nagy részben előadta Tisza Kálmán tisztelt barátom. Én is az ő álláspontján állok e tekintetben. Csak röviden akarok válaszolni némelyekre, miket tisztelt barátom Molnár Aladár nekem válaszolókig mondott. Ő ellenemben mindenekelőtt fölállította azt, hogy a tanfölügyelők hatásköre másutt nagyobb, mint Magyarországon. Én ezt, tisztelt ház, egyátalában nem vontam kétségbe; azt vontam kétségbe, hogy Amerikában nagyobb, és ezt most is kétségbevonom, azon fölvilágositások után is, melyeket adott. Amerika állami tanfölügyelőinek nincs más hatásköre, mint fölvilágositásokkal, intésekkel, jelentésekkel hatni, és ezen az utón mozdítani elő a közoktatás ügyét. És ezen az nton rendkívüli eredményeket tudnak előidézni. Én jól tudom azt. hogy Európában, hol a közoktatás ügye iránt nincs meg azon nagy érdekeltség, mely Amerikában van : a tanfölügyelőknek több állam nagyobb hatáskört, ad: de azt is tudom, hogy ily eseteket átalános elvek szempontjából eligazítani nem lehet. A tisztelt képviselő ur szintoly jól ismeri azon sáliakat, melyek közt kellett nekünk mozogni népoktatási törvényünk alkotásában. Nem hiszem, hogy e sziklákat most is könnyen el lehetne hárítani. Legyen elég említenem csak a felekezeti autonómia nagy súlyát. Ami azt illeti, hogy a tanfelügyelők némely államokban azzal a hatáskörrel bírnak, hogy a tanképezdék vagy tanitójelöltek vizsgáinál részt vesznek: ugy hiszem, ezen joga megvan a magyarországi tanfölügy r előknek is. Szintolyan módon, szintoly nagy sulylyal vesznek részt itt is, mert vezetik azon vizsgálatokat, mint más országokban. Igaz, hogy némely más országban joga van a tanfölügyelőknek azon iskolákat, melyek a törvénynek meg nem felelnek, be is záratni. Igen jól tudom ezt; de én nem akarnám ezen hatalmat megadni a magyarországi tanfölügyelőnek, mert én jobbnak tartom a nem-tökéletes iskolákat is, mint a semmi iskolákat. (Helyeslés.) Már pedig méltóztassanak meggyőződve lenni. hogy ha mi abstract elvből indulunk ki a tanügy szervezésénél, és azt mondjuk ki, hogy mindazon iskolák bezárandók, melyek azon kellékeknek, me22*
