Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-101

101. országos ülés február 28. 1873. 167 község van, azt már majdnem elbirhatlannak tekin­tik. Nem mondom, rendes körülmények között, de az első időben, midőn még amryi szervezési munka volt a tanfölügyelők munkakörében , merem állítani, hogy a tanfölügyelőnek van annyi teendője, mint a szolgabírónak; és mégis, mig egy szolgabiróra nézve, 60 községet elbirhatlanuak tartunk, addig 3 — 4 sőt 500—550 községet is adunk egy tanföl­ügyelő alá ! Ily körülmények közt lehetetlenség, hogy M, tanfölügyelő eredménynyel működjék. Azt lehetne fölhozni, hogy három másod-tanföíügyelővel nem segítünk a bajon, nem sokat nyerünk. Ez igaz, de három vármegye ügyeit mégis jobban rendbe hozza velők, és én hazánk cuíturalis érdekét annyira szi­vemen hordom, hogy ha csak három vármegyének ügyeit rendezzük is, már ezt is nagy nyereségnek tartom. Elismerem, hogy a létszám szaporításával a bajnak csak egyik okát orvosolhatjuk ; és még min­dig fön marad a másik oka, t. i. hatáskörüknek rendezése és szervezése, amit szintén kértem a tisz­telt minister úrtól. Erre nézve a tisztelt háznak egyik igen kitűnő tagja, mélyen tisztelt Csengery Antal volt szives megjegyzést tenni, mondva, hogy .a tanfölügyelők világszerte inkább csak buzditó mis­sionariusok (Csengery hősbe szól : Amerikában l) Amerikában különösen ; egyszersmind méltóztatott kiemelni, hogy minden erőfeszítés daczára például Ncnyorkban a tanköteleseknek alig 5 százalékká járt iskolába. Bocsánatot kérek, de miután ott reám is méltóztatott hivatkozni: igazolnom kell magamat. Igaz, egy munkámban kiemeltem, hogy Amerikában a tanfölügyelők fő föladása az útba igazítás, s tanács­lás, de azt nem mondtam, hogy ez az egyedüli; merem mondani, hogy különösen épen Newyork államban a tanfölügyelőknek bizonyos tekintetben sokkal nagyobb hatáskörük van, mint Magyarország­ban. Ugyanis ők vizsgálják, s ítélik meg a tanítók képességét, és adják nekik a tanításra jogositottsá­got ; — a nem képesek ellen megindítják az el­mozditási keresetet. Méltóztassék különbséget tenni az úgynevezett commissionariusok és a főtanfölügye­lők vagyis superintendensek között. A commissiona­riusok az altankerületek fölügyelői. Ezek, igaz, né­mileg kevesebb hatáskörrel vannak fölruházva, de azoknak is van például a tanítók és községek kö­zötti bíráskodási joguk, és amit nem igazithatnak el, azt a főtanföliigyelők a superintendensek inté­zik el. Ezeknek már oly erős rendelkezési joguk van, hogy p. o. decisivek ellen sehova sincs föleb­bezés. Európában a legjobban van rendezve a tan­felügyelőség a németalföldi két országban, Belgium­ban és Hollandiában. Már Cousin 30 évvel ez előtt, midőn a kormány megbízásából beutazta Németal­földet, kijelentette és elismerte, hogy ott a népok­tatásnak oly nagy kifejlődése leginkább a jól orga­nisalt tanfölügyeletnek köszönhető. P. o. : Hollan­diában a tartományi vagyis megyei tanfölügyelőnek joga van a ministerium megkeresése nélkül egyene­sen pert indítani azon község ellen, mely iskolai kötelezettségének nem tesz eleget. A belgiumi tan­fölügyelőnek joga van, anélkül, hogy a ministerium­hoz jelentést tenne: bezáratni azon rósz iskolát, mely a törvénynek nem felel meg, legyen az akár felekezet, akár község által föntartott. így tehát itt is erős rendelkezési joga van a tanfölügyelőnek. Mindamellett ne méltóztassék gondolni, hogy én a tanfölügyelői institutiot azért akarnám erősí­teni, mintha talán jobban óhajtanám központosítani a közoktatást az állam kezében. Teljes meggyőződésem szerint a községi ön­kormányzat érdekében van legnagyobb szükség tan­felügyeletre. Tökéletesen egyet értek mébyen tisztelt Csengery képviselő úrral, hogy a népoktatás első sorban főleg a község kötelessége. így mondja ki ezt törvényünk is. De azt hiszem, most az a kérdés : miként eszközölhető az, hogy a község ezen kötelezettség­nek s föladatnak megfeleljen ? Az önkormányzatot az egyes részekre, községek- és megyékre azon mértékben lehet bízni, melyben ö:;Levékenységökkel azt elbírják. Ha körülnézünk, községeink minő buzgósággal járnak el, és teljesitik ezen föladatukat: az említet­tem elv szerint, lassanként minden teendőt el kel­lene tőlök venni az állam kezébe; mert a községek legnagyobb része magoktól igen keveset, vagy sem­mit sem tesznek. Ezt nem óhajtom ; sőt kívánom, hogy a mi a község kötelessége, teljesítse a község önkormány­zatilag. De mivel azt részint indolentiájoknál, részint járatlanságukmil fogva nem teszik: kívánom, hogy a fölügyelők által kényszeríttessenek, rászorittassa­nak, s a mit ma tesznek, talán e kényszerítésből, lassanként idővel tennék majd szives buzgóságból, és akkor jön el az önkormányzat igazi ideje a köz­ségek számára. Ezen önkormányzati tevékenységet a rászoktatás által kifejteni vannak különösen hi­vatva a tanfölügyelők. Ezért kívánom legalább a baj egyik okát, melyet a tanfelügyelők száma cse­kélységében látok, elhárítani. Imént elfelejtettem észrevételemet előadni a mélyen tisztelt Csengery képviselő ur azon állítá­sára, hogy New-Yorkban 1869-ben a tankötelesek 50 százaléka járt csak iskolába. Azt hiszem, hogy ezen" adat tévedésen alapszik. Igenis így volt az, és ennyire szállott alá a népoktatás ügye azon idő­ben, midőn 1848. után a tanfölügyelők megszüntet ­tettek, akkor csakugyan felére szállott az iskolába járók száma. De miután a tanfelügyelők visszaállít­tattak : ma már ott áll a dolog, hogy a washingtoni

Next

/
Thumbnails
Contents