Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-101
101. országos ülés február 28. 1873. 167 község van, azt már majdnem elbirhatlannak tekintik. Nem mondom, rendes körülmények között, de az első időben, midőn még amryi szervezési munka volt a tanfölügyelők munkakörében , merem állítani, hogy a tanfölügyelőnek van annyi teendője, mint a szolgabírónak; és mégis, mig egy szolgabiróra nézve, 60 községet elbirhatlanuak tartunk, addig 3 — 4 sőt 500—550 községet is adunk egy tanfölügyelő alá ! Ily körülmények közt lehetetlenség, hogy M, tanfölügyelő eredménynyel működjék. Azt lehetne fölhozni, hogy három másod-tanföíügyelővel nem segítünk a bajon, nem sokat nyerünk. Ez igaz, de három vármegye ügyeit mégis jobban rendbe hozza velők, és én hazánk cuíturalis érdekét annyira szivemen hordom, hogy ha csak három vármegyének ügyeit rendezzük is, már ezt is nagy nyereségnek tartom. Elismerem, hogy a létszám szaporításával a bajnak csak egyik okát orvosolhatjuk ; és még mindig fön marad a másik oka, t. i. hatáskörüknek rendezése és szervezése, amit szintén kértem a tisztelt minister úrtól. Erre nézve a tisztelt háznak egyik igen kitűnő tagja, mélyen tisztelt Csengery Antal volt szives megjegyzést tenni, mondva, hogy .a tanfölügyelők világszerte inkább csak buzditó missionariusok (Csengery hősbe szól : Amerikában l) Amerikában különösen ; egyszersmind méltóztatott kiemelni, hogy minden erőfeszítés daczára például Ncnyorkban a tanköteleseknek alig 5 százalékká járt iskolába. Bocsánatot kérek, de miután ott reám is méltóztatott hivatkozni: igazolnom kell magamat. Igaz, egy munkámban kiemeltem, hogy Amerikában a tanfölügyelők fő föladása az útba igazítás, s tanácslás, de azt nem mondtam, hogy ez az egyedüli; merem mondani, hogy különösen épen Newyork államban a tanfölügyelőknek bizonyos tekintetben sokkal nagyobb hatáskörük van, mint Magyarországban. Ugyanis ők vizsgálják, s ítélik meg a tanítók képességét, és adják nekik a tanításra jogositottságot ; — a nem képesek ellen megindítják az elmozditási keresetet. Méltóztassék különbséget tenni az úgynevezett commissionariusok és a főtanfölügyelők vagyis superintendensek között. A commissionariusok az altankerületek fölügyelői. Ezek, igaz, némileg kevesebb hatáskörrel vannak fölruházva, de azoknak is van például a tanítók és községek közötti bíráskodási joguk, és amit nem igazithatnak el, azt a főtanföliigyelők a superintendensek intézik el. Ezeknek már oly erős rendelkezési joguk van, hogy p. o. decisivek ellen sehova sincs fölebbezés. Európában a legjobban van rendezve a tanfelügyelőség a németalföldi két országban, Belgiumban és Hollandiában. Már Cousin 30 évvel ez előtt, midőn a kormány megbízásából beutazta Németalföldet, kijelentette és elismerte, hogy ott a népoktatásnak oly nagy kifejlődése leginkább a jól organisalt tanfölügyeletnek köszönhető. P. o. : Hollandiában a tartományi vagyis megyei tanfölügyelőnek joga van a ministerium megkeresése nélkül egyenesen pert indítani azon község ellen, mely iskolai kötelezettségének nem tesz eleget. A belgiumi tanfölügyelőnek joga van, anélkül, hogy a ministeriumhoz jelentést tenne: bezáratni azon rósz iskolát, mely a törvénynek nem felel meg, legyen az akár felekezet, akár község által föntartott. így tehát itt is erős rendelkezési joga van a tanfölügyelőnek. Mindamellett ne méltóztassék gondolni, hogy én a tanfölügyelői institutiot azért akarnám erősíteni, mintha talán jobban óhajtanám központosítani a közoktatást az állam kezében. Teljes meggyőződésem szerint a községi önkormányzat érdekében van legnagyobb szükség tanfelügyeletre. Tökéletesen egyet értek mébyen tisztelt Csengery képviselő úrral, hogy a népoktatás első sorban főleg a község kötelessége. így mondja ki ezt törvényünk is. De azt hiszem, most az a kérdés : miként eszközölhető az, hogy a község ezen kötelezettségnek s föladatnak megfeleljen ? Az önkormányzatot az egyes részekre, községek- és megyékre azon mértékben lehet bízni, melyben ö:;Levékenységökkel azt elbírják. Ha körülnézünk, községeink minő buzgósággal járnak el, és teljesitik ezen föladatukat: az említettem elv szerint, lassanként minden teendőt el kellene tőlök venni az állam kezébe; mert a községek legnagyobb része magoktól igen keveset, vagy semmit sem tesznek. Ezt nem óhajtom ; sőt kívánom, hogy a mi a község kötelessége, teljesítse a község önkormányzatilag. De mivel azt részint indolentiájoknál, részint járatlanságukmil fogva nem teszik: kívánom, hogy a fölügyelők által kényszeríttessenek, rászorittassanak, s a mit ma tesznek, talán e kényszerítésből, lassanként idővel tennék majd szives buzgóságból, és akkor jön el az önkormányzat igazi ideje a községek számára. Ezen önkormányzati tevékenységet a rászoktatás által kifejteni vannak különösen hivatva a tanfölügyelők. Ezért kívánom legalább a baj egyik okát, melyet a tanfelügyelők száma csekélységében látok, elhárítani. Imént elfelejtettem észrevételemet előadni a mélyen tisztelt Csengery képviselő ur azon állítására, hogy New-Yorkban 1869-ben a tankötelesek 50 százaléka járt csak iskolába. Azt hiszem, hogy ezen" adat tévedésen alapszik. Igenis így volt az, és ennyire szállott alá a népoktatás ügye azon időben, midőn 1848. után a tanfölügyelők megszüntet tettek, akkor csakugyan felére szállott az iskolába járók száma. De miután a tanfelügyelők visszaállíttattak : ma már ott áll a dolog, hogy a washingtoni