Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
100. országos, ülés február 27. 1873. 159 ,-sem, ugy hiszem, bizton számithat önök elfogadására. Ami fölszóíalásra indított, az azon — egyébbiránt készséggel megvallom — lovagias támadás, melyet ellenem és a katholikus clerus mellett Somssich Pál tisztelt képviselő ur intézni méltóztatott. Ez indít a fölszóíalásra, ez kényszerit, hogy sikra szálljak. Midőn ezt teszem, birákul Mvom föl önöket és a közvéleményt azon kérelemmel, hogy ha győzni találnék, a győzelmet ne ügyességemnek, melylyel nem birok, hanem azon fegyver jóságának méltóztassék tulajdonítani, melyet használni akarok: az igazság fegyverének, melyet a meggyőződés tüze megedzett; és ha elbukom, bukásomat ne ügyem, hanem erőm gyöngeségének rójják föl és azon felsőbbségnek, mely ellenfelemet fölöttem és sok mások fölött kitünteti. Tisztelt ház! Somssich képviselő ur azon állításomat, mely szerint a katholikus és protestáns papok a nazarenusokat üldözik , minthogy gyermekeiket erőszakkal keresztelik meg: — tagadta ; állítván, hogy azt nem üldözési szándékból teszik, hanem hogy a létező törvénynek hódoljanak: azon törvénynek, mely az anyakönyvek vezetését rajok bízta. Nem szándékozom, tisztelt ház, ezen ellenvetés ellenében azon ministeri rendeletre hivatkozni, melyet boldogult Eötvös minister a nazarénusok érdekében kibocsátott, s mely tudtommal Peslváros és más törvényhatóságokban érvényben is van, amelynek értelmében a nazarénusok anyakönyveit a politikai hatóságok vezetik; nem szándékozom., mondóin, e rendeletre hivatkozni, mert midőn törvény szól; rendelet, mely törvényen kívül adatott Id, előttem érvénytelen. De azt kérdem a képviselő úrtól, vajon akkor is a törvénynek hódolnak-e azon katholikus és protestáns papok ? midőn a papi bért erőszakkal szedetik be azoktól, kik egyházaikból kiléptek, midőn, mint az általam minap benyújtott pacséri kérvény tartalmazza, a szegény szülőknek még ágyneműiket és meleg ruháikat is elvitetik télnek idejében? Akkor is a törvényt tartották szem előtt a katholikus papok, midőn reversalisokat csikartak ki a vegyes házasságra lépni kivánó protestáns felektől? a törvénynek hódoltak-e akkor, midőn a hat heti köteles oktatást néha 10 évre, sőt volt egy eset, mely a pozsonyi országgyűlésen említtetett föl, 20 évre terjesztették ki? avagy a törvény iránti tisztelet birta-e a katholikus papokat arra, hogy a népnevelési törvény ellen izgassanak? a törvénynek engedelmeskednek-e akkor, midőn a csalatkozhatlansági dogmát nem mervén*ex cathedra kihirdetni, nyomtatványokban küldik szét megyéikben? De tisztelt ház, én nemcsak a nazarénusok ügyét emiitettem föl sérelemképen, hanem fölemiitettem a zombori .esetet is, hol egy izraelita apa és keresztyén nőtől származott gyermeket a katholikus pap erőszakkal megkeresztelt. A tisztelt képviselő ur a nazarenusokra vonatkozólag azt monda, nem tudom mi alapon, hogy azért ellenzik gyermekeik megkereszteltését a, bevett vallások papjai által, nehogy az anyakönyvekbe vezettessenek be, és azután a 20-ik év elérkeztével a katonakötelesek sorába iktattassanak. De hát azon izraelita azért vétette-e föl a Mózes-hitbe, és azért iktatta-e be a zsidó anyakönyvbe gyermekét, hogy a törvényt kikerülje, hogy a törvényt kijátsza? Egyébiránt én nem annyira a papok ellen, mint inkább azért hoztam föl ez eseteket, hogy a kormány által elkövetett mulasztásokat megróvjam, és földerítsem, mennyire szükséges, hogy a vallásszabadság és polgári házasság elvégre behozassák, Ami a katholikus clerus erkölcsisége ellen emelt vádamat illeti: itt mindenekelőtt legyen szabad a tisztelt képviselő ur egy tévedését helyre igazitanom. Én nem szoktam visszavonni abból, amit mondtam, vagy teszek, soha semmit; de azt sem szeretem, ha olyat tulajdonítanak nekem, amit nem mondtam, vagy amit nem tettem. A különbség«ugyan nem nagy, de miután mégis létezik, a tisztelt ház engedelmével eiő fogom adni. Én a katholikus clerusra nézve ezeket mondtam: (Olvas) „Óhajtom az autonómia szervezetét harmadszor azért, mert remélem, hogy a szabadelvű alapon szervezett katholikus egyház helyre fogja állítani a papi fegyelmet és erkölcsiséget. Sokat utaztam a külföldön, katholikus országokban is, de hazafiúi fájdalommal vagyok kénytelen bevallani, hogy oly laza erkölcsű katholikus papságot, minő a magyar, nem találtam sehol." Ezen szavakat mondottam, és nem azokat, melyeket a tisztelt képviselő ur följegyzése szerint idézett; hogy pedig, miként értettem a laza erkölcsiséget, azt a közvetlen utána következő tétel magyarázza meg. (Olvas:) „De tudom én, tisztelt ház, hogy e társadalmi bajon egy intézménynek eltörlése segíthet leginkább, értem a nőtlenséget." Szükségtelen volt tehát a tisztelt képviselő urnák másban keresni az én szándékomat, mint ott, hol az valóban rejlett, másképen magyarázni szavaimat, mint amiként én azokat értettem. Én nem átalán fogva az erkölcsiséget tagadtam meg a magyar clerustól; én annak laza erkölcsiségét kívántam megróni, amennyiben a nőtlenségre vonatkozó törvényt megszegi. Kár volt ennélfogva bizonyítani olyast, amit én nem tagadtam ; kár volt a tisztelt képviselő urnák a történelmet lapozgatva bizonyítani, hogy a katholikus clerus mily érdemeket szerzett magának, ugy a tudomány, mint a közművelődés körül; átalában, hogy a katholikus klérus mennyire barátja a magyar nemzetiségnek, mennyire pártolója a hazafias indulatoknak. Én mindezeket nem vontam
