Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
100 100. országos ülés február 27. 1873. kétségbe, noha a tisztelt képviselő ur a katholikus clerusnak — a külföldit értette, mert egészen a keresztyénség bölcsőjéig ment vissza — érdemeit hozta föl : ne feledje a tisztelt képviselő ur, hogy ugyanazon katholikus derűst igen terhes bűnök súlya nyomja. Mert ha ő terjesztette a keresztyénség kezdetén a világosságot és szeretetet az emberek közé : viszont neki kell tulaj donitani az albigeusek elleni hadat, a dragonádokat, a Bertalan-éjt, az inquisitiót és annyi sok más iszonyatosságot, a 30éves háborút és Magyarországon is a protestánsok üldözését. Én nem tagadtam a katholikus klérus tudományosságát; én nem tagadtam annak nemzetiségéhez való ragaszkodását; de nem tagadtam' hazafiságát sem, ámbár azon példák mellett, melyeket a tisztelt képviselő ur e tekintetben idézett, idézhetnék én másokat, melyek az ellenkezőnek bizonyítására szolgálnak. Ha a tisztelt képviselő ur egyes főpapokat tud, kik a magyar alkotmány helyreállítása körül érdemeket szereztek magoknak : én tudok másokat, akik a hatalomnak vakon meghódoltak. Én is elismerem, hogy a katholikus clerus nagyobb, legnagyobb része, különösen az alantas papság hazafias indulatban senki mögött nem áll; elismerem azt is. láttam a 1848—1849-iki években, hogy a főpapság közt is találkoznak hazafiak ; noha ugyanazon korszakból arról is emlékezem, hogy mások megtagadták a nemzeti ügyet és idegen uralom szolgájává szegődtek. Amit én fájdalmas érzéssel constatáltam: az a katholikus clerus laza erkölcsisége, a nőtlenségi törvénynyel szemben. Nem mint protestáns szólaltam én föl, tisztelt képviselő ur, s ezért kár volt engem arra figyelmeztetni; iiiiért nem hagytam e tisztet másra. Én nem a protestánsok sérelmeit hoztam elő; hiszen ilyent most e pillanatban egyet sem ismerek. Én a nazarenusoknak, a zsidóknak érdekében szólaltam föl csupán, és fölszólaltam a katholikus clerus laza erkölcsisége ellen is, nem mint protestáns, hanem mint képviselő, mint hazafi, ki lehetetlen, hogy egykedvűen vegyem, hogy azok, kik a nép vezetésére hivatvák: magok rósz példával menjenek elő. S kár volt, bocsásson meg a képviselő ur, kár volt azt is mondania irányomban, hogy nem kell ahhoz bátorság, hogy a katholikus derűst mai napság megtámadja valaki. Én nem szoktam a védteleneket, gyöngéket megtámadni; ha a tisztelt képviselő ur. szerény életemet egy kis figyelemre méltatta volna : tudná, hogy én ugyanezen pályán, melyen most haladok, mindig a nemzet érdekében, mindig az alkotmány érdekében szólaltam föl a hatalom ellen, és ha kell, fölszólalok most, és azért szenvedtem száműzetést; holott, ha meghajolni akartam volna, sem száműzetés, sem az azzal járó szenvedés nem jutott volna osztályrészemül. Nem azért tiltakoztam én a fekete-sárga zászló ellen, nem azért szavaztam a civillista ellen, mintha én a hatalom ellen szólani nem mernék ; sőt épen ez bizonyítja, hogy én, ha meggyőződésem ugy tartja, a leghatahnasabbakkal is kötelességszerüleg szembeszállók; és nem becsmérlési szándék adta ajkaimra azon szavakat, nem azért támadtam én meg a katholikus derűst, .mintha gyalázásban lelném kedvemet. Megmagyarázza azt beszédemnek további része, megmagyarázza akkép. hogy félreérteni is alig lehet, miért sajnálkoztam én a katholikus clerus laza erkölcsisége felett? Azért: mert láttam, hogy az a népnek erkölcsiségére is rósz hatást gyakorol. (Helyeslés bal felől.) A tisztelt képviselő ur figyelmeztetett arra, hogy a társadalomban az atheismus, Darvin és Straus tanai terjednek, és hogy ezek ellen minden fölvilágosodott és becsületes hazafinak sikra kell szállania. Anélkül, hogy azoknak, kik a tudományt a tudomány kedvéért művelik, szemrehányást tennék: én is tökéletesen egyetértek a tisztelt képviselő úrral, én is nemcsak magam vallásos ember vagyok, de azt óhajtom, hogy a nép, a nemzet is a vallásosságérzése által legyen áthatva; nem csupán azért, mert azt hiszem, hogy a tiszta fölvilágosodott vallásosság az emberek boldogitására szükséges, hanem mert ezen vallásosságot a társadalom egyik legerősebb kötelékének hiszem. (Helyeslés.) De én azt gondolom, hogy épen azon vallásos érzület gyengittetik, ha azok, kik annak ápolására, terjesztésére hivatvák, rósz példát mutatnak azoknak, akiket tanítanak;' azért jajdultam én föl tisztelt képviselő A tisztelt képviselő ur maga is megengedi, hogy vannak ily kivételes esetek, egy, kettő, talán száz, talán ezer, mondja, de ki jogosított föl, kérdi tőlem, arra, hogy egyes kivételes esetek miatt egy egész osztályt elkárhoztassak ? Ha ily kivételes esetek fordulnának csak elő: méltóztassék elhinni a tisztelt képviselő ur, hogy nem jajdultam volna föl annyira. Ez alkalommal, valamint már a múlt országgyűlésen is ugyancsak a cultus-budget tárgyalásakor ugyanezen szavakat használtam. Akkor, az igaz, figyelem nélkül maradtak, talán azért, mivel a tisztelt képviselő ur az Elnök: polezon ülve. nem szállhatott le, hogy engem megtámadásra érdemesítsen. Nem szólalt föl ellenem akkor senki sem; holott ma, tegnap, azt vettem észre, hogy a hangulat nagyon megváltozott. Talán ez az azóta észrevehető haladásnak a következménye. A katholikus clerus nagy részének e tekintetben is elismerem egyébiránt tisztaságát; de midőn annyi az eset, annyi a visszaélés : lehetetlen, hogy azt szó nélkül hagyjam e teremben, hol semmi, ami közérdeket, ami különösen a nép közorkölcsiségét illeti, szó nélkül nem maradhat.
