Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

100. országos ülrs feliruár 27. 1853. 1Ö7 mekeiket oda járatják? Bizonynyal nem azok, akik középvagy ónnal is birnak, hanem többnyire azok, akik kevesebb vagy egyátalában alig birnak vagyonnal. És ez, nézetem szerint, a társadalomnak egyik legfőbb kérdése, oly annyira, hogy ha a tandíj eltöröltetnék is, az egész ország lakosai birtokaránylag fognák fedezni ezen adót, melyet most a szegényebbek maguk viselnek, ez által ki engeszteltetnének azok a szegényebbek, akik a véradóval a védkötelezettség által bizonyára hasonlithatlanul vannak inkább terhelve, mint mások, kik nagyobb vagyonnal birnak. Negyedik a tanfölügyelőségek kérdése. Én a tanfolügyelőségct ugy, a. mint az tudtomra Amerikában létezik, igen szívesen elfogadom; de jelen alakjában nyilvánítom, hogy sem a kerületi tanfelügyelők, sem néjmevelési tanfölügyelők számára, ezen intézmény jelenlegi alakjában nem szavazok meg semmit, nem pedig azért, mert e tekintetben aiem kell másra hivatkoznom, mint Molnár Aladár tisztelt képviselő ur azon mondására, hogy a tanföliigyélőkre a jelen alakban megszavazni költséget nem egyéb, mint névnek szavazni meg ; mert tehát annyi bizonyos, hogy ezen intézmény hivatásának meg nem felel, miután én egy puszta névnek részére nem kevesebb, mint 240.000 forintot meg nem szavazhatok ; ha már ez összeget fölvesszük költségvetésünkbe, inkább szeretném azt szegény .gyermekek ápolására, segélyezésére fordítani. Igen örülök, hogy a jobboldalnak egyik legjobb szónoka Somssich Pál képviselőtársunk figyelmeztette a közoktatásügyi minister urat a taníölügyelői intézmény átalakítására. líeménylem, hogy a jó hatás semmi esetre el nem maradhat azon időre, midőn azon szakbizottság össze fog hivatni, mely Ítélendő lesz afölött: vajon szükséges-e a közoktatási törvény átvizsgálása? Én az amerikai módszert kívánnám meghonosítani. — Amerikában létemben azt tapasztaltam, legalább a nyugoti államoknak azon részeiben, melyekben önmagam voltam, hogy ott minden községnek, minden kerületnek megvan a maga tanoda-fölügyelője, és igy megvan azután azon államnak állami tanszéke, magok a községek választván tanodái fölügyelőjöket, mint a kerületit a kerületbeliek s az állami tanszéket az állam polgárai. — És ha Csengery tisztelt képviselő ur hivatkozott is arra, hogy menynyivel magasabbra rúgtatta az amerikai polgárok adóját a tankötelezettség elfogadása, és ha azt monda is, hogy a tanfölügyelők csak ajánlólag lépnek föl: legalább azon nyugoti államokban, melyekben én voltam, nem azt tapasztaltam; hanem tapasztaltam először azt, miként a nyugoti államok saját törvénykönyvükben rendezték a tanfölügyelői intézményt, például Jowa államnak összes alkotmánya és ebben a tanodái törvények egy kis könyvecskében foglaltatnak, és e könyvben minden megvan, hogy mit kell, és mit szabad minden község tanoda fölügyelőjének tennie. És itt arra nézve, mit Csengery tisztelt képviselő ur mondott, hogy menynyivel magasabb összeggel kell a tankötelezettség behozatala óta járulni az amerikaiaknak a tanügy költségeihez, mint az államadóhoz: bátor vagyok egy kis összehasonlítást tenni ; mert akkor tudjuk meg, mennyire megy tehát ezen magasabb összeg. Az igaz, hogy Amerikában a tanodákra és tanítók föntartására hasonlithatlanul nagyobb összegeket ad, mint az állami adóra az amerikai polgár; igy például azon nyugoti államokban, melyekben én voltam: 10 dollár érték után. midőn az államnak ad 2 centet, a megyének ismét másik 2 centet, addig a siketnémákra 2 centet, és önközségének tanodájára és tanítási czéljaira 31 centet ad. Igaz, hogy ez nagy arány, de nem terhelő; igaz az is, hogy amidőn körülbelöl 4 centet ad az állam összes közigazgatási, törvényhozási és törvény kiszolgáltatási kiadásaira: akkor körülbelöl 8-szor annyit áldoz öngyermekei és a gyermekek oktathatására és tanítóira. Ami megjegyzést kénytelen vagyok még tenni az 1872-ik évi közoktatási ügyről való jelentésnek 26-ik és 51-ik lapjára, az a következőkbe foglalható. Azon jelentésben eíőadatik, hogy a nép közt majdnem fölvilágosithatlan közöny van gyermekeik iskolába járatása iránt; az 51-ik lapon pedig az mondatik, hogy nem akarja maga a nép oktatásának fölvirágozását, hanem az államtól vár mindent ; ez tehát ugy látszanék, mint a közérdekeltség hiánya a nép részéről. Azonban bocsássanak meg önök, itt ismét nyilvánítanom kell, hogy azon nagy adó mellett, melyet Magyarország népe önmegyéjének, önközségének az országnak föntartására — és jól tudják önök, nemcsak erre: bár ne volna egyéb,— de még más hasznot nem hajtó meddő kiadásokra is kénytelen fizetni, és amellett még a népnek gyermekei 19 éves korukban védkötelezettség alá vonatnak; ezen nyomorúság hozza önmagával azt, hogy a nép nem képes gyermekeit iskolába járatni; másodszor nem is igen hajlandó tenni, mert miután tudja, — kivált a szegény nép — hogy 19 éves korában elviszik tőle gyermekét és az nem segíthet szülőinek: akkor bizonyára legalább 12 —19 éves koráig óhajtja azt birni önmaga és családja föntartására. Ami Irányi Dániel tisztelt képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot illeti, az abban jelzett teljes vallásszabadságot és polgári házasság behozatalát teljes szivemből pártolom ; annak, hogy azt itt kellé behozni tisztelt képviselőtársamnak : oka az, mert többszörös kérdés intézésére e részben semmi választ nem nyert, (Igaz! Igaz!) és azt hiszem, hogy mindazon eseteket, melyeket ő előhozott, csakis azért tartotta köteles-