Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
1 ° ° 100. országos ülé* jelenleg; azonban csakis a közoktatásügyi költségvetés lévén tárgyalás alatt, a közoktatási törvény hiányaira kívánok kiterjeszkedni. Megismerem, hogy e tö r . v énynek vannak jó oldalai is, és csatlakozom Irányi képviselőtársam azon nézetéhez, hogy ha a közoktatási törvény, mely négy év előtt hozatott meg, ez időtartam alatt végrehajtatott volna, sok üdvös következménye leendne már; azonban ez vissza nem tarthat engem attól, hogy — habár a háznak igen jeles tagjai és szónokai félnek a közoktatási törvény átvizsgálásától: — én azok sorába ne kívánjam magamat számíttatni, kik a törvény hiányait minden esetre átvizsgálni, annak előnyeit megtartani, hiányait azonban olyan intézkedésekkel kívánják pótolni, amik által maga azon törvény végrehajtása lehetővé tétessék. Ami megjegyzéseim vannak, azokat röviden elő fogom sorolni. Az első vonatkozik arra, ami a közoktatásügyi jelentésben is benfoglaltatik, t. i. a tanítók hiányára. Üdvözlöm e részben a közoktatási minister ezen kijelentését, hogy kiképzett nők alkalmazása által is fog e hiányon segíteni; amint azonban a minister urat e téren üdvözlöm, reménylem, hogy, mint közoktatási minister s egyúttal mint vallásügyi minister — mig e két tárcza nem lesz elkülönítve — követni fogja Amerika példáját, és a hitszónokok kiképzésénél is tekintettel lesz a nőnemre. Mert én, miként a vallásszabadság, a polgári házasság behozatalát, miként a papi nétlenség. leendő megszüntetését, a vallás és oktatás szabatos elrendezése első föltételéül tekintem, akként a nőknek nemcsak a közoktatás, hanem a hitszónoklat terén való alkalmazását is találtam Amerikában, ahol nem tagadhatjuk, hogy az elemi oktatások a fejlettség legmagasabb fokán állanak, a nők egyenjogositása . ezek által is leginkább meg van közelítve. Én a tisztelt közoktatási minister jó indulatában bízva, óhajtom, hogy necsak szóval, de tettleg is történjenek oly lépések, melyek által a tanítók hiánya pótoltassák. íme ez önmaga kötelességünkké teszi nekünk a közoktatási törvény azon hiányának pótlását, mely a felekezeti tanodákra vonatkozik: nyíltan kimondom, helyeslem, mert a tanszabadság azt követeli, hogy lehessenek felekezeti és magán iskolák ép ugy, mint intézkedjék az állam is az oktatásról. Hanem a tanítók fizetését törvény által akként kell szabályozni, hogy az ne legyen gúnyja a tanítóknak, miként ez most jelenleg van. Ezenkívül azonban azt hiszem, hogy a tanítók állásának javítására nem elég maga a tanítók fizetésének fölemelése, nem elég maga a nyugdíj. Én már többször átaiában figyelmeztettem a. minister urakat, hogy itt van, a .katonai védkötelezettségi törvény. február 27. 1873. Ám jó, ha lehet, be kell őket oktattatni is rövid idő alatt ; de ha az 1868. véderő-törvény 26-ik §-a szerint a kötelezettségi kivétel alkalmazható még a közigazgatási tisztviselőkre is: akkor nem fogják önök tagadhatni, hogy első sorban kivételképen kellene állaniok mindazoknak, kik magukat az elemi tanodák tanítóivá kívánják kiképezni. Én azt hiszem, hogy nem elég itten elvileg szólani. Miként más törvények . módosíttathatnak és módosíttattak: kell, hogy minélelőhb módosíttassák ez is. De reménylem, hogy a közoktatásügyi minister ur ki fogja terjeszteni figyelmét még másokra is, nevezetesen önmagukra a tanulókra is. Nekem eleven emlékezetemben maradt a Nagyszentmiklós gazdasági társulat 1872. aug. 20-án tartott választmányi ülésének azon óhajtása, amelyben kéri, hogy a polgároknak azon gyermekei, akik 16 éves koruktól 19-ig lennének menendők a gazdasági iskolába, 19 éves korukban azonban ismét a védkötelezettségnél fogva 3 évre katonáknak elvitetnek : azon kedvezményben részesülhessenek, amelyben az egy évi önkéntesek. Én azt hiszem, hogy mindezeket figyelembe kell venni Magyarország közoktatásügyi ministerének, ha azt akarja egy részt, hogy a tanerők ne hiányozzanak, más részt pedig, hogy a szegény emberek kellőképen oktattassák gyermekeiket. Másik kérdés az iskolák hiánya. E tekintetben azon észrevételt hallottam tétetni, hogy itt-ott vannak községek, melyekben tanodák léteznek ; de nem elegendő számmal, és hogy mindaddig, mig azok nem pótoltatnak: nem lehet tanodát fölállítani oly községekben, a hol semmi iskola nincs. Bocsánatot kérek, de én azt tartom, hogy mindkettőt egyaránt ki lehet vinni, és pedis; fölállítani iskolákat azon községekben, amelyekben ilyenek már vannak, de az összes növendékeket nem fogadják be; mig másrészről okvetlenül szükségesnek és helyesnek tartom hogy ott, hol iskolák nincsenek és hol ezt önmaguk nem állithatnak a községek: az állam legyen hivatva ezek állítására. Jól tudom, azt mondják, hogy ez nem lehet azért, mert tanerők hiányában vagyunk; de én mégis azt mondom, hogy ha a. tanítói fizetések valamennyire javíttatnak, ha ezek azon kedvezményben részesülnek, hogy a védkötelezettség alól kivétetnek : ne higyjék, hogy azon tanodákba is ne akadjanak tanerők. A harmadik az oktatási tandijak eltörlése. Igen sokan ellenzik az oktatási tandíjnak eltörlését, azt mondván, hogy hisz ez adó azoktól, a kik gyermekeiket járatják az iskolába, jogosan szedetik be, és ha ezen oktatási tandíj eltöröltetnék, más módon fognák ismét ezen államadót fizetni. Engedelmet kérek, nagy különbség van eközt, itt kivált az elemi tanodákról van szó. Kik azok, kik gyér-
