Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
154 100. országos ülés február 27. 1S73. érdemesitik. Hogy minő szerkezetű legyen a törvény, ahhoz most nem szólok, mert nincs szándékom törvényjavaslatot előterjeszteni, vagy arra kérni a kormányt, hogy ő terjeszszen elő ilyet. Ez nagy kérdés, mely politikai intézményeink egyik ágát képezi s azért azt igen megfontolva és minden tekintetben ugy kell szerkesztem, hogy a lehetőségig minden érdeket kielégítsen és átalános megnyugvást idézzen elő. Én tehát azon meggyőződésre jöttem, hogy a katholikusok önkormányzati jogának megszerzését oly módon lehet hatályosan elősegíteni, ha azon akadályok, melyek az önkormányzatot lehetlenitik, elhárittatnak. Most engedje meg a tisztelt ház, hogy Somssich Pál képviselőtársam tegnapi előadására néhány szóval válaszoljak. A képviselő ur azt mondotta tegnap, hogy a ki a történelmet olvasta és az eseményeket figyelemmel kisérte: azt találja, hogyakatholikus clerus a hazafiságban, áldozatkészségben és nemzeti érzületben páratlan volt. Tisztelt ház! meg vannak a clerusnak a maga érdemei és abból levonni egy hajszálnyit sem kívánok; de, tisztelt ház, hogy a katholikus clerus jelenleg olyan és azon tulajdonságokkal fölruházott legyen átalánosságban. azt nem merem állítani. Mert a tapasztalás a tisztelt háznak mindenik tagját ellenkezőről világosította föl. Azért azt mondani, tisztelt ház, hogy egy sincs közülök és valamennyit mint testületet kárhoztatni nincs szándékom, de ugy hiszem, senkinek sincs — Irányi képviselőtársamnak sincs szándékában. — kinek beszédét Somsich igen tisztelt képviselőtársam czáfolni kívánta; de azon visszaélések, azon botrányos esetek és az országra károsan kiható jelenetek, melyek igen szaporán merülnek föl, bizony olyanok, hogy nem lehet mondani, hogy a clerus átalában azon tulajdonokkal ellátva lenne, melyek miatt magasztalta őket Somsich képviselőtársam. Ott bizony reformálni kell, ha azt akarjuk, hogy a vallás tekintélye fönálljon, ha azt akarjuk, hogy a visszaélések halmaza és erkölcstelenség terjedése gátolva legyen. Itt tehát vele nem érthetek egyet, ha oly értelemben vette, mint szavai szóltak. A nazaréuusokra vonatkozólag, azt hiszem..hogy ha a vallásszabadság és a polgári házasság iránti törvény már megalkotva volna, melyet bizony első szükségnek kellett volna a tisztelt kormánynak tekinteni ; mert mindaddig ott, hol vallásszabadság nincs, hol a polgári házasság kötelező erővel létrehozva nincs, ott nincs belbéke, megelégedés, ott nem lehet a társadalmi utón a kívánt és óhajtott jóllétet kivívni; mert a hol ily formalitások miatt akadályok tétethetnek az emberek legszentebb kötései ellen, akár pap, akár egyes emberek által : az eredmény •egyre megy, hogy meggátolja az embereket boldogságuk létrehozásában; hol ilyenek történhetnek és történni fognak mindaddig, mig a vallás-szabadság teljes valóságában kimondva nem lesz, mig a polgári házasság szintén teljességben létre nem hozatik. Ennélfogva reménylem, hogy a tisztelt kormány indítva fogja magát érezni, az eziránt már beterjesztett törvényjavaslatot tárgyalás végett a ház asztalára letenni, miáltal tekintélyének alapkövét fogná lerakni, ugy, hogy akkor az a panasz, mely a mai napon itt a tisztelt ház előtt fölmerült, nem fog többé tétethetni, mihelyt a szabadelvüség alapján ezen törvények kezdeményezése folytán létre hozatnak. (Ugy van! a szélső bal felöl.) A nazaréuusokra nézve a dolog ugy áll, hogy ők megkereszteltették gyermekeiket, s azért könnyű lesz őket arra kötelezni, hogy ők minden született és megkeresztelt gyermek nevét az illető hatóságnál a könyvbe bevezetés végett jelentsék be; erre csak egy szó kell, s e miatt nincs szükség, hogy a gyermeket erővel elvigyék a katholikus pap által történendő megkeresztelésre. (Helyeslés.) És igy az Irányi Dániel képviselőtársain ellen emelt e részbeni panaszt helytelennek tartom. Egyébiránt, tisztelt ház, bocsánatot kérek, hogy ezekre kiterjeszkedtem, mikre különben nem volt szándékom; hanem ennek az volt az oka, hogy észrevételt kívántam tenni tisztelt Somsich képviselő ur tegnapi nagy fontosságú beszédére, melylyel sok részben tökéletesen egyet értek. Egyébként egy határozati javaslatot vagyok bátor a tisztelt ház elé terjeszteni az iránt, a mit Ghyczy Kálmán képviselőtársam folyó hó 21-én beadott, kivel tökéletesen egyet értek, hogy a közalapok és alapítványok után bekerülő jövedelmek ezután az illető vallás- és közoktatásügyi minister költségvetésébe befoglalva legyenek. Ez igen szükséges és ennek kapcsában és ebből kifolyólag bátor vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni: Tekintve, hogy a múlt 1872-dik évi april hó 8-áról kelt és a képviselőház tagjai közt ugyanazon évi november hó 6-án 1058. sz. a. kiosztott jelentéséből azon bizottságnak, a mely még 1870. évi martius 28-án a vallás- és közoktatásügyi minister fölügyelete és kezelése alatt levő különféle alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldve lett és 12 tagból állott: az jön világosságra, hogy az érintett bizottság, mely magát 3 albizottságra osztotta, munkálódását mindeddig be nem fejezte; tekintve, hogy ezen bizottság működésének hatásköre a múlt évi április 16-án lejárt, a 3 évi országgyűlési tartam bevégeztével megszűnt és ezzel egyszersmind az érintett nagy fontosságú ügynek további tárgyalása is meggátoltatott: annál fogva annak ujabb folyamatba tétele czéljából tűzze ki határozatilag a képviselőház azon napot, a melyen e végből a szintén 12 tagból alakítandó bizottságot
