Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
152 100. országos ülés február 27. 1873. zet hálája fogja őt követni. Elfogadom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés) Csiky Sándor: Tisztelt ház! (Jobb felöl: Elálll Hdljukl) Minthogy az állami költségvetésnek étalános tárgyalása alkalmával a tisztelt ház előtt föltárni szerencsés voltam azon nézeteket, amelyeket valamennyi minister által beterjesztett költségvetésre vonatkozólag elmondani akartam : e tekintetben elhatároztam magamat, hogy amint az egyes minister urak által beterjesztett költségvetések vita alá fognak vétetni, én azon alkalommal az átalánosságra vonatkozólag semmi észrevételt nem fogok tenni, és igy a vitába nem is elegyedem. Ekkoráig, tisztelt ház, ezen szándékom és határozásom mellett a tisztelt ház köztudomására meg is maradtam; és most is e mellett állok. Mindamellett lehetetlen a tisztelt házat föl nem kérnem, engedje meg nekem, hogy a tegnapi napon itten hallott és a szónokoknak egyik veterán bajnoka által (Halljuk!) elmondott beszédre vonatkozólag némely észrevételeket tenni bátor lehessek. Azon közfigyelmet ébresztett beszédben, tisztelt ház, voltak oly tételek, amelyekkel tökéletesen egyetértek; de voltak olyanok is, amelyekkel nem érthetek egyet. Egyetértek jelesen abban, midőn mindjárt beszédének megkezdésénél fölkiáltott, hogy vajon mi. lesz a magyar törvényhozásból? (Jobb felől : Igaz l) Mi lesz a parlamenti tárgyalásokból ? az esetben, ha egyes kérdésekben 5—6 naj>i viták folytattatnak e házban? (Jobb felől helyeslés.) Én magam is abban a nézetben vagyok, tisztelt ház, hogy én sem tudom, mi lesz (Derültség, fíafljtilcl) Magyarország törvényhozásából, s nem tudom, hogy a parlamenti traetatusoknak tekintélye vajon ily utón föntartható-e és annak folytathatása eszközölhető lesz-e, vagy sem? És épen azért, mivel olyan kételybe merültem : magam is gondolkoztam felőle, hogy mi ennek az oka, és hogy lehetne ezt gyökeresen orvosolni? (HalljuJcl) és én megvallom, tisztelt ház, hogy kulcsára reá akadtam, (HalljiikX) melyet a tisztelt ház előtt bátor vagyok elmondani. (Halljukl) Annak, tisztelt ház, hogy e kérdés fölött a vitatkozások oly hosszasan folynak, mint ahogy a tapasztalat tanit bennünket: én okául azt láttam, hogy mindazon törvényjavaslatok közt, amelyek 1867. óta a mai napig a törvényhozás, s igy a képviselőház elé terjesztettek a kormány egyes tagjai által : egyetlenegy sem volt olyan, mely a valódi alkotmányosság, a valódi szabadelvüség, a nép óhajának, szokásainak, régi alkotmányunkat biztosító törvényeinek megfelelt volna; sőt inkább a reactio, a hátramenésnek a nemzetnek nem jóléte előmozditására, hanem romlására vezettek. Ez az oka, tisztelt ház, hogy különösen ezeken a padokon kötelességüknek ismerjük a, tisztelt minister urnák és a hatalomnak nyíltan szemébe mondani azt, hogy mivel nem tud a nemzeti érdekek előmozdítása tekintetében egyetérteni, ezen oldalon ülő ellenzékiek kötelességében állott és áll azon törvényeknek vagy megsemmisitésére, vagy pedig, ha már csakugyan megalkottatnának káros és ártalmas voltuk kifejtésére minden tehetségüket irányozni, hogy azok a törvények halva szülessenek. Ez az oka annak, tisztelt ház, hogy a viták igen hosszura nyúlnak, hogy egy kérdés fölött 5—6 napig folytattatnak a tárgyalások. A másik oka az, hogy ihol (Nagy derültség.) a közösügyes állapotban benne vagyunk; a minister urakat én még vádolni sem merem azért, hogy az alkotmányos szabadságot a valóságos népfelség biztosítására és megszilárdítására intézett törvényjavaslatokat ne terjeszsze elő, mert hiszen itt van a közösügy, az a közösügy, amely miatt nincsen magyar önálló független kormány, az a közösügy, melyben az idegen nemzetek ministerei és idegen érdekek támogatói szabják meg az irányt, mit szabad tenni, mit lehet és mit nem lehet. Mi pedig, tisztelt ház, különösen ezen az oldalon, arra fordítottuk mindig tehetségeinket, s én legalább halálom órájáig oda fogom fordítani: hogy a haza önálló és független legyen, ehhez képest idegen szeszélyek ne idézhessék elő soha a mi jólétünket, sem pedig nyomorunkat. - Ez a második oka annak, hogy a tárgyalások nem folynak gyorsan; a harmadik oka pedig, hogy törvényeket nem bírunk alkotni, melyekkel az ülésszak befejezésekor hazamenvén, küldőink elébe állván, azt mondhatnók: netek, hozunk törvényt, olyant, aminőt magatok is óhajtotok, és ami a nép óhajával, ősi szokásaival, szabadság-érzetével öszhangzásban van; tehát, tisztelt ház, annak okát, ami iránt Somssich tisztelt képviselőtársam tegnap itt a házban panaszt emelt: azokban találtam, amiket már nagyjában elősorolni bátorkodtam. Mi ennek természetes következése? az, hogy segíteni kell rajta, segíteni ugy, hogy ami most roszul van, ami előhaladásunk, jólétünk előmozdítására, alkotmányosságunk, függetlenségünk kivivására megkívántatik : azt vegyük foganatba és töröljük el a közösügyeket, (Derültség.) hogy önálló, független kormányunk legyen. Azt, amit az 1 848-iki alkotmáiryt biztosító törvényekből az 1866 —1867. óta működő törvényhozások kiküszöböltek, állítsuk viszsza, s kezdjük onnan, hol az 1848 — 1849-iki törvényhozás elhagyta és nem lesznek hosszú tanácskozások. (Aíalános derültség.) Próbáljon a tisztelt kormány oly törvényjavaslatokat terjeszteni elénk, melyek a mi hitünk szerint is biztosítani fogják azt, mi a szabadelvűségnek és önállóságnak valóságos föltétele, és higyje el a kormány, hogy nem lesz hoszszu a tanácskozás; röviden beleegyezünk, beleegyezik pártja is, mert meg vagyok győződve, hogy
