Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

1 50 100. országos ülés Fölhozatott a költségvetési átalános vita alkalmával, tisztelt ház, anyagi helyzetünk emelkedése és gyarapodásának bizonyítására számos statistikai adat; de azt hiszem, hogy nem soknak szemét kápráztatták el ezen adatok: hiszen hónapokig hallottuk az elégületlenséget pénzviszonyainkkal szemben; minden oldalról az mondatott hogy ezen téves utón járó gazdálkodással és rendszerrel szakítani kell, és mégis, midőn az a házban tárgyalás alá került : alig akadt legalább a túloldalon valaki, aki rózsásnál rózsásabb sziliben ne festette volna nemzetgazdaságunk talaját. Ezen anyagi haladásunkat előtüntető adatokkal szemben szükséges lett volna más. adatokat is fölmutatni; nevezetesen , hogy többet ne mondjak, jó lett volna kitüntetni, hogy a 6 évi önkormányzat után megkevesbedett-e a szegény és szerencsétlen emberek száma? kevesbedett-e az elégídetlenség. a kétségbeesés, megtébolyodás és öngyilkosság? apadt vagy emelkedett-e a közerkölcsi- \ ség, a kötelesség-érzet, a munka-kedv, becsülés, és egyéni függetlenség érzete ? apadt vagy gyarapodott-e a halálozás és szaporodás? Napjainkban, tisztelt ház, ezek mind igen fontos tényezők, és a kormány figyelmét, mindamellett, hogy azokat törvényszakaszokkal szabályozni nem lehet, minden esetre megérdemlik. Mindaddig, mig ezekre nézve biztos megnyugtató adatok nem léteznek : anyagi haladásunk is probleniaticus, nemzeti emelkedés, önállóság és hatalomról pedig még álmodni sem lehet. Sokat lebetne ezekről beszélni, tisztelt ház! de csak egy pár megjegyzést teszek. A józan haladás, a tiszta erköcs és tiszta észre fektetett szabadeiviiségnek két fő ellensége van: egyik a vakhit, a másik a napjainkban mindinkább befurakodó anyagelviség, mely minden hitnek kigunyolása és az Isten detronizálásában keresi a szabadelvüséget. Amaz szüli a csúszó, de ravasz és maró kigyó fajzatot; emez pedig a petróleum-hősöket; mindkettő ellen egész erővel kell küzdeni a kormánynak s mindnyájunknak. A másik, mit megjegyezni akarok, tisztelt ház, hogy nem e életkérdés a magyar nemzetre nézve a faj szaporodásának fokozása? ha az ifjúság, Berzsenyiként vadul szórja erejét, és a férfikor teljes erejében nem alkot családot, melyben a természeti és gondviselésszerű szaporodás, mint most sok vidéken mesterségesen meg nem akadályoztatok : addig, tisztelt ház, megvallom, hiában fogunk bármi jó lóanyagról gondoskodni; addig az európai hatalmas nemzetekkel solidaritásban nem fogunk lenni ; azok minket őszintén szövetségesül és barátokul sem fogadhatnak el, legfölebb — fájdalom! lóvá tehetnek. — Kötelességemnek tartottam, tisztelt ház, a kormányt és különösen az oktatásügyi minister urat e tényekre is figyelmeztetni. február 27. 1873. Ezek után még néhány rövid megjegyzést kívánok szűkebb körben magára a közoktatás ügyére j tenni. Kijelentem előre és átalánosságban, hogy az ! 1868. XXXVIII-ik törvényt én törvényeink legjobbI jai közé sorolnom, és az abban szervezett tanfölügyeletet is szükségesnek tartom, és ha történt e tekintetben mulasztás: az minden esetre nem a rendszernek, és nem ezen törvénynek hibája — értem azon rendszert, mely e törvényben van ; — hanem ezen mulasztások a tankerületi roszul választott tanfölügyelők személyiségében fekszenek. Hogy ezen törvénynek némely hiányai a közéletben már mutatkoznak, igy például, hogy a felekezetekkel szemben, a jog mellett szabatosan meg nem határozta a kötelességet is, és nem kényszeritette arra is a felekezeteket, hogy a tanügyre vonatkozó számadásaikat elkülönítve vezessék az egyházi számadásoktól; mert csak igy lehetne a kormánynak, fölügyeleti jogával élve, azokba bepillantani, mig a mostani viszonyok közt, az egyháziakkal egybekötve , mint, ne nyúlj hozzám — a fölügyelet alul elvonatnak . — vagy hogy az 5°/

0 adó alól könnyen ki lehet bújni a törvény keretén belől; vagy hogy a tanítók fizetését 300 frt minimumra tett megszabást a kis egyházak magukra nézve kötelezőnek nem tartják; ellenben, hol nagyobb volt eddig a fizetés : ott ügyekeznek leszállítani az eddigi dotatiót. Ehhez és ezekhez hasonló kisebb-nagyob hiányok, melyeket az élet megmutatott, azt hiszem, hogy a törvénynek egészbeni megújítása és fölforgatása nélkül is ki lesznek egyenlíthetők. A tanfölügyelők által összeállitott statistikai adatokra van szintén egy pár megjegyzésem. A tanfölügyelők statistikai adatai szerint a tankötelesek 6 évtől 15-ig, tehát 9 évig számadásban vezettetvén, ebből az iskolábajárók száma levonatván, a többiről az mondatik, hogy iskoláztatás nélkül maradtak. Ez nem áll, tisztelt ház. mert hiszen mindenki tudja, hogy nálunk 6 évtől 15-ig, tehát 9 éven át a vidéken gyermekek sehol sem iskoláztatnak, és e czélt legbnzgóbb törekvésünk mellett sem fogjuk ma még elérni ; de meg kell elégednünk, hogy néhol legalább négy, másutt öt vagy hat évig iskoláztassanak a gyermekek. Ha a statistikai adatok e szerint számíttatnának össze, ez arány kedvező lenne, s ezt azért említem, mert én sem jobb, sem roszabb színben nem akarom látni a közoktatás ügyét, mint ahogy ez tényleg van. Van még egy más megjegyzésem is, mely a közoktatási jelentésnek az iskolába járók százalékát mutató színezett táblájára vonatkozik. Ezen táblázatban a lakosok száma foglaltatik ; azután az iskola-kötelezettek, és végre az iskolába járók száma százalékban, az iskola-kötelezetekkel szemben. Az első pillanatra nagyon szembeötlő azon statistikai adatoknak fonáksága, helytelensége